Hot Ashtanga

A belső érték

2012-02-03T09:00:00.000+01:00

A tegnapi nap krónikája eléggé rövid, úgyhogy most ismét alkalmunk nyílik filozofálni egy kicsit. Dohából jelentkeztem utoljára, azóta megérkeztünk Bangkokba és aludtunk is egyet. A repülőn összefutottam egy fiatal lánnyal, aki egy pici gyerekkel volt, az utaskísérők szórakoztatták hátul a felszolgáló-folyosón a kissrácot. Közben anyuci rámköszönt, hogy nem a Gauranga vagyok-e? Mondom de, az vagyok. Kiderült, hogy járt hozzám egy pár évvel ezelőtt jógázni, és azt mondta, hogy "Csak akkor még sokkal szigorúbb volt a tekinteted." Hát igen, változik az ember, remélhetőleg javára, erről tegnap is beszéltünk már. Szóval nem tudom, mi tehette, talán a jóga, vagy esetleg a Thaibox, vagy az Univerzális Szeretet, nem tudom pontosan, de ha kevésbé keltek félelmetes és fenyegető benyomást, mint korábban, azt végülis nem bánom :-).

Amikor megérkeztünk a szállásra, még neteztem egy kicsit, mert éppen találtam egy ingyenes wifi-hálózatot a szobámban, és elkaptam egy linket a fészbukkon, ami a következő cikkre mutatott: "A vegetáriánus táplálkozás és a spirituális gőg". El is olvastam nagy érdeklődéssel, és fel is ébresztett bennem egy pár gondolatot. Először is egyértelmű, hogy semmi miatt nem jó diszkriminálni, vagy elítélni valakit. Krisztus is azt mondta, hogy a bűnt gyűlöld, és ne a bűnöst. Másodsorban az is egyértelmű, hogy nem jó, ha valaki büszke valamire, és mindegy, hogy az mi. Arra, hogy vegetáriánus, vagy hogy jógázik, vagy hogy követ egy spirituális utat, vagy az életmódjára, vagy a születésére, vagy mittudomisén hogy mire. Ha mások fölé helyezzük magunkat, azzal önmagunknak ártunk a legtöbbet, hiszen a spirituális fejlődés alapköve az alázat, és ha az nincs meg, akkor az álspiritualitás irányába fogunk elhajolni, a külsőségekben, szokásokban, megjelölésekben keresve az ideálokat.

Holott a belső érték mindenkiben ott van, ha felismeri ezt, ha nem. Ezért köszönnek a jógik Namasztéval, mert elismerik az isteni szikra jelenlétét minden élőlény szívében is. És ebből fakad az ahimszá, vagyis a nemártás elve. A blog szerzője a dzsaineket hozza fel példára az extrém erőszaknélküliség gyakorlására, ám ez a vallás nyilván azért nem terjedt el a földkerekség minden pontján, mert nem tanítja praktikus módon az erőszakmentességet. A vegetáriánus étrend azért általában egy gyakorlatban is megvalósító módja az erőszakmentesség gyakorlásának, és szerintem hozzájárul a tudat fejlődéséhez, bár önmagában nyilván nem elegendő hozzá. Valóban igaz, hogy vannak olyan jógik, akik nem vegetáriánusok, és mégis ügyesen ászanáznak, esetleg még a filozófiát is ismerik, de én azt sem tartom előnyösnek, amikor az asztal alá söpörjük az erkölcsi előírásokat, és legyintünk rá,hogy ez nem lényeges.

Ha valaki mélyen belemerül a jóga gyakorlásába, és nem ragad le csak az ászanáknál, az sok szempontból szembetalálja magát azzal az igénnyel, hogy követni kell az öt jamát és öt nijamát, és tudatosan kell étkezni. Én például minden atmás jógaoktatótól elvárom, hogy vegetáriánus legyen, különben nem oktathatnak a stúdiómban. tetszik vagy nem tetszik, ez van :-). Éspedig azért nem tartom előnyösnek a túlzott liberalizmust, hogy "Mindenki csináljon amit akar, felnőtt, ember, jó úgy, ahogy csinálja" mert néha igenis kell külső inger ahhoz, hogy változzunk, hogy egy magasabb szintre lépjünk, mert magunktól nem biztos hogy megtennénk a szükséges lépéseket. Az ember sokszor túlzottan elnéző, engedékeny önmagával szemben, és filozófiát is gyárt hozzá, hogy miért nem gáz az, amit csinál. Például hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, ő ehet húst, mert a meditácójával semlegesíti a karmát, ami az állatok megölésével jár.

Hát szerintem ez is az egó megnyilvánulásának egyik fajtája, én azért annál maradnék, hogy életet csak Isten tud adni, ezért elvenni is az ő előjoga. A növényekkel kapcsolatban pedig Isten azokat rendelte táplálékul az ember számára, szóval az nem nagy gáz, persze fölöslegesen a növényeket sem kell elpusztítani. Tehát én azt gondolom, hogy a tolerancia és a tradíció között ki kell alakítani valamilyen egészséges egyensúlyt, ami az embereket segíti a fejlődésben, nem pedig gátolja. Ha túlzottan kirekesztőek vagyunk például a vegetáriánizmussal kapcsolatban, az sem célravezető, de ha ráhagyjuk az emberekre, hogy mindegy, mit esznek, vagy hogy jó az, ha húst esznek, akkor szintén nem segítjük az előbbrejutásukat. Itt Thaiföldön különösen érdekes ez a kérdés, mert a kirántott sáskától kezdve a különféle tengeri herkentyűig bezárólag mindent megesznek az emberek. A buddhista papok egy rétegénél előírás a vegetáriánizmus, de az átlagemberek közül nagyon kevesen követik ezt az életmódot. Mi azért próbálunk betalálni a résbe és csak vegetáriánus kajákat fogyasztani, mert azért azt mindenhol meg lehet oldani, ha az ember meg akarja. A folytatás majd holnap jön, addig rágódjatok ezen :-).

On the Road Again

2012-02-02T09:00:00.000+01:00

Ismét megindultam, ezúttal megint Bangkok, illetve Samui az úticél, de most már nem egyedül jöttem, hanem négy mindenre elszánt jógással, akik úgy döntöttek, hogy a Thaiboxot is kipróbálják. Plusz két szlovák leányzó is van velünk, de ők szerintem nem fognak Thaiboxolni. Egyelőre sok érdekes eseményről nem tudok beszámolni, mert holnap estig repülőn ülünk, és onnan kezdődnek csak a bangkoki kalandok.

Az ember élete egy állandó utazás, az egyetlen örök dolog az a változás, amely szüntelenül körülvesz bennünket. Olyanok vagyunk, mint az utasok a repülőtéren, összejövünk egy pár órára, beszélgetünk, mosolygunk, próbáljuk jól érezni magunkat, de utána indul a járat tovább, a következő testbe. Az örök lélek számára egy-egy születés csupán pár pillanat, még ha az életünk során hosszú évtizedekig tartó barátságokat, szerelmet élünk is át. Ami egyszer elkezdődött, annak egyszer vége is lesz, és az, hogy ameddig tartott, az rövid volt, vagy hosszú, vagy éppen elég, az egéni látásmódtól függ elsősorban.

A jógi ezért gyakorolja a szantósát, az elégedettséget. Megtanulja értékelni a múló pillanatban rejlő boldogságot, és tovaengedni, amikor az elillan. Megtanulja törelmesem kivárni, amíg virágba borulnak a fák és zamatossá érik a gyümölcs. Megtanulja anélkül szeretni a másikat, vagy a világot, hogy uralkodni akarna fölötte. Megtanulja felfedezni és elfogadni a tökéletlenben rejlő szépséget, de sohasem adja fel az álmait, az ideáljait.

A múltkorában elgondolkodtam azon, hogy szinte minden vallás vagy spirituális iskola azt tanítja, hogy az élet szenvedés, és a szenvedést meg kell szüntetni. El kell jutni a mennyországba, a lelki világba, vagy a nirvánába, mert csak így leszünk boldogok. Én valahogy azt gondolom, hogy a jógi megtanulja elfogadni és rétékelni a szenvedést, felismeri annak hasznosságát, és így válik közömbössé iránta. Az, aki fél a szenvedéstől, aki menekül előre, nem valószínű, hogy könnyen eléri a békét.

Hiába keressük magunkon kívül, vagy valahol máshol a boldogságot és a békét, mint ahol vagyunk. Ha nem találjuk meg önmagunkon belül, akkor sehol máshol sem fogjuk megtalálni. Amikor örülni tudunk egy kisgyermek kacagásának, egy öreg aggastyán belenyugvó pillantásának, ahogy utolsó álomra hajtja a fejét, az espcseppek kopogásának a bádogtetőn, a hópelyhek néma kitárulkozásának, a villámnak, ahogyan belecsap a fa törzsébe, és a tenger szűnni nem akaró morajlásának, akkor megértettük, hogy Isten mindenen belül és mindenen kívül is van, és a változás lényege a végtelenség önmagába harapó kígyója.

Minden nap felkelünk, elvégezzük a gyakorlásunkat és haladunk tovább. Nem igazán számít az, hogy mi van az út végén, és az sem, hogy mikor érünk oda, vagy egyáltalán lesz-e vége az útnak. Csak az számít, hogy vagyunk, és az út is van, és mindazok, akikkel összetalálkozunk az utunk során, és mindez egy páratlanul eredeti, megismételhetetlen szimfóniában elegyedik, ami maga az ÉLET.

A gyakorlás tízparancsolata

2012-02-01T09:00:00.000+01:00

Na újabb tizes lista az Elephant Journalból, ez talán valamivel praktikusabb, mint a "Szépség" :-) Vastag betűvel az eredeti cikk, utána az én kósza gondolataim :-)

1. Légy szorgalmas. Keményen kell dolgozni gyakorlás közben. Vannak olyan mítoszok, hogy egyszer majd könnyű lesz a gyakorlás. Ez nem igaz. Sohasem lesz könnyű. Minden egyes eredményért meg kell küzdeni, némelyikért többször.

2. Légy türelmes a testeddel és az elméddel. Bízz benne, hogy minden el fog jönni, amikor készen állsz rá - nem amikor azt gondolod, hogy készen állsz, hanem amikor tényleg kész vagy. És ez nem csak a pozitív vagy kellemes dolgokra igaz. A kellemetlen, fájdalmas leckék is akkor jönnek, amikor készen állsz rá, ezt sohase feledd. És általában mindig azt gondolod, hogy azokra még nem állsz készen.

3. Sohase hasonlítsd a gyakorlásodat másokéhoz. Nem tudod, hogyan jutottak el odáig. A te gyakorlásod csodálatosan és egyedülállóan a tiéd, mint ahogy másoké is. Azért nem tilos másoktól inspirációt meríteni és célokat kitűzni, de valóban, minden egyes gyakorló genetikai és morfológiai adottságai és mentális eltökéltsége az ő egyéni karmájának a kikristályosodott összessége, amit nem könnyű egy az egyben lemásolni, és nem is kell.

4. Ne félj elesni. Így tanulsz. Állj fel, és próbáld meg még egyszer. Állj fel százszor, meríts erőt a földtől, amelyik a legjobb támaszod gyakorlás közben. Ezért veszünk menedéket a Földanyánál minden gyakorlás végén a savászanában.

5. Ne szabj magadnak határidőket! A célok jók, de a határidők nem. ha el akarod érni a lábujjaidat (a fejeddel :-)))), akkor gyakorold minden nap. Nem lényeges, hogy hat nap vagy hat hónap alatt lesz meg. Azért néha nem rosszak a határidők, különben az ember hajlamos arra, hogy túl engedékeny legyen magával, aztán sohasem éri el a célt :-)

6. Ne várj holnapig! Csináld meg most, mert holnap meg azt fogod gondolni, bárcsak elkezdted volna ma. A "Majd holnap gyakorolok" néha azt jelenti, hogy "Sohasem gyakorolok", és az nem jó. A jóginak a MOST-ban kell élnie.

7. Töröld a "Lehetetlen" szót a szótáradból! Bármikor is tűnik úgy, hogy valami lehetetlen, hidd el, hogy nem az. A lehetetlenek tűnő feladatokat is meg lehet közelíteni kis lépésekben, csak a megfelelő hit kell hozzá, hogy egyszer el fogod érni a célt.

8. Tarts ki! Ne add fel! Bármit is csinálsz, ne add fel! Ha zátonyra futsz, küzdj tovább! ha arcra esel, állj fel! Ha végre megvan egy póz, folytasd tovább! Soha ne állj le! Hát igen. A gyakorlásnak sohasincs vége, mindig van hová fejlődni. Ez egy olyan út, amelyre, ha egyszer rálépünk, egész életünkben járni kell rajta, legalábbis úgy van értelme.

9. Emlékezz rá, hogy csodálatos vagy! te vagy a fény, a szeretet, az erő. Minden, amire valaha is szükséged lesz, már eleve benned van. És ha kételkedsz ebben, akkor olvasd el ezt újból és újból! Na megint jön az amerikás New Age-kulimász. Valahogy nekem úgy tűnik hogy rendkívül szeretethiányosak és önbizalomhiányosak odaát az emberek, ha állandóan ilyen szlogenekkel kell őket agybamosni. De az igazság az, hogy aki lúzernek született, az általában annak is fog meghalni, aki meg felismeri önnön értékeit, az maximum elmegy motivátornak vagy life coach-nak :-) De azért olvassuk el, újra és újra, hátha :-).

10. A jóga nem arról szól, hogy tudsz-e egyensúlyozni a kezeden vagy a fejed mögé tudod-e rakni a lábaidat. A jóga a légzésről szól, és arról, hogy mélyebb kapcsolatba kerülj önmagaddal. A fizikai gyakorlás szép, de ami igazán szép, az az, ami belül van. Szerintem meg a kettő nem zárja ki egymást, és az tud igazán a légzésére koncentrálni, aki a legnagyobb kihívást jelentő ászanák közepette is képes a mély, tudatos légzésre. A legjobb hely, ahol mélyebb kapcsolatba kerülhetünk önmagunkkal, messze a komfortzónánkon túl helyzekedik el.

A hit győzelme a józan ész fölött

2012-01-31T09:00:00.000+01:00

Elindult az idei Y-faktor. Úgy látszik már sokan várták, mert nyaggattak, hogy mikor lesz már :-) Van benne egy kis adrenalin-fröccs, amikor hétfő reggel azzal kelsz, hogy rámész az Atma Facebook-oldalára, mert már megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz a mai feladat, ráadásul tudod, hogy nem fogsz addig lefeküdni aznap, amíg nem sikerült megcsinálni és lefotózni a pózt, valamint feltölteni a képet az Atma oldalára. Másnap pedig indulhat a lájk-kunyerálás, facebook-függő fiatalok előnyben! Minél több FB-csoportnak vagy a tagja, annál nagyobb eséllyel gyűjtheted be a lájkokat.

Persze van, aki csak a részvétel kedvéért száll be a dologba, és jól is teszi! A kihívás mindig hasznos, mert segít növelni a hitünket önmagunkban, és legyőzni a gátlásainkat, félelmeinket. Az idei első feladatnak az egykezes kézenállást választottam, gondoltam nem árt egy erős kezdés, mert már túl sokan szoktak rá a posztolásra :-) persze minden fordulóban az egyszerűbb ászanáknál is akadnak olyanok, akiknek éppen az a kihívás, de annyira felcsigázza a fantáziájukat a dolog, hogy csak megpróbálják. Én mindig is azt mondtam, hogy az adrenalin önmagunkat meghaladó teljesítményre tesz bennünket képessé. Ezt én is szoktam tapasztalni a jógabemutatók közben, és persze van, aki azt veti a szememre, hogy a jóga nem egy cirkuszi mutatvány. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy Krishnamacharya mekkora nyomást gyakorolt a tanítványaira, hogy tanulják meg a legnehezebb ászanákat és azokat végezzék a jógabemutatókon.

Szóval a mostani fordulón meglepetésre 19-en küldték be remekbe szabott egykezes kézenállásaikat. És sokan tegnap próbálták meg életükben először, mivel eddig egyszerűen nem hittek benne, hogy meg tudják csinálni. Féltek tőle, és ez megakadályozta őket abban, hogy átadják magukat az ászanának. Minden ászana egy élmény, és minél többször hajtod végre, annál mélyebbre tudsz menni benne. És mindenki a maga módján éli meg az ászana élményét, a félelmeket, gátlásokat, a csodálkozást, az örömérzetet, a felszabadultság érzését, amit az ászana végrehajtása biztosít.

Persze van, aki erre azt mondja, hogy minek kell ilyen nehéz ászanákat gyakorolni, a jóga nem az akrobatikáról szól, hanem az elme hullámainak lecsendesítéséről. Én azonban azt gondolom, hogy az ilyen jellegű kihívások segítenek szembenézni a félelmeinkkel és legyőzni őket. Mert az ember csak addig fél valamitől, amíg ki nem próbálja. Amikor már rutinszerűen megy, akkor semmi félelmetes nincs benne. Tegnap az astanga órán is volt két új jelentkező, és egy csomó ászanára alapból rávágták, hogy nekik az nem megy. Óra végére azonban a számukra is kiderült, hogy mégis megy, és így önmaguk felett aratott győzelmeikkel elégedetten mentek haza.

Az oktatnak nem az a feladata, hogy szétnyomja az embereket, és kierőltessen belőlük olyan dolgokat, amelyekre nem hajlandóak önszántukból. Az a feladata, hogy személyes példájával inspirálja és lelkesítse a gyakorlókat, és felébressze bennük a hitet önmagukban. Van, aki azt mondja, hogy a jóga célja az, hogy megszüntessük az elme hullámzását. De mindaddig, amíg félelem van az elménkben, nem tudunk nyugodtan meditálni. Patandzsali azt mondja, hogy a félelem az ötféle szenvedés egyike, amelyik megakadályozza a megvilágosodás elérését. És ha valaki éppen azáltal képes leküzdeni a félelmét, hogy megcsinál egy olya ászanát, amit eddig nem mert, akkor egy lépéssel ismét közelebb jutott a megvilágosodáshoz.

A versenyben jelenleg Little Yogi vezet, de estig még sok minden történhet! Nézzétek meg az albumot a Facebook-on, és szavazzatok arra, aki szerintetek megérdemli az atmás jógabérletet!

A tudatalatti hatalma

2012-01-30T09:00:00.000+01:00

Szeretnék egy kis kiegészítést fűzni az utóbbi szútrákhoz. A tegnapi bejegyzésben is sűrűn volt emlegetve a tudatalatti. Sok esetben ezt a tudatalattit tudattalannak is nevezik, de én nem szeretem ezt a kifejezést, mert azt sugallja, mintha a mentális működésünknek lenne egy olyan régiója, amelyet képtelenek vagyunk tudatosítani és tudatosan irányítani.

Az én megértésem az eddigiek alapján az, hogy az elme és a tudat két különálló entitás, és a tudatunk segítségével észleljük az elménk működését. Az elme működésein (vagy hullámzásain) belül két régió van, az egyik a tudatos, a másik a tudatalatti. Lássunk egy-egy példát mindkettőre! A tudatos régióban található például az a benyomás vagy emlékkép, amit bármikor szabadon fel tudunk idézni, vagy egy érzelem, vagy a figyelem bármely tárgya, amelyre tudatosan koncentráljuk a figyelmünket.

A tudatalatti működésbe olyan benyomások tartoznak, amelyeket vagy nem is tudunk akaratlagosan felidézni, vagy egyszerűen nem észleljük azt, hogy milyen módon befolyásolják a viselkedésünket, az értékrendünket, a szokásainkat és a döntéseinket. Régebben állítólag mentek olyan reklámok a TV-ben, amelyek alatt tized másodpercnyi időkre felvillantottak egy-egy képet, és ha ez sokszor ismétlődött, akkor észrevétlenül belevésődött a néző elméjébe, és egy tudatalatti szamszkáraként elkezdte befolyásolni.

Persze nem kell ilyen ezoterikus mélységekbe ereszkedni, mert tulajdonképpen minden reklámhordozó felület és csatorna folyamatosan befolyásol minket, azt közvetítve, hogy hogyan kell kinéznünk, mit kell tennünk vagy fogyasztanunk, hogy boldogok legyünk. Sok esetben két ember közötti kapcsolatban is egy csomó tudat alatti megnyilvánulás zajlik, amit egyik fél sem vesz észre, vagy nem értelmez, mégis hat rá. Az érzelmeink között is számos olyan lehet, amiket lenyomunk a tudatalatti régióba, például a félelmek, fóbiák, komplexusok, enyhébb aberrációk, önértékelési zavarok stb. Az elvárásoknak való megfelelni akarás is sok esetben nem tudatos, csupán egy ösztönös viselkedési minta, amit a tudatalatti működésünk diktál.

Ezzel semmi baj nincs is elviekben, hiszen nem kell és nem is lehet mindent racionálisan értelmezni, és még egy jógi sem, aki önmaga megismerését tűzte ki célul, a legtöbb esetben nem tudja totálisan önmagán kívül helyezkedve, tárgyilagosan és analitikusan szemlélni önnön mentális hullámait. Pedig ez a cél, és amikor sikerül megvalósítania a tiszta tudatosságot és megszüntetnie téves azonosítását a tudatod befedő rétegekkel, akkor elvileg képes puszta látóként jelen lenni a saját életében, és nem csak függetleníteni magát a mentális hullámoktól, hanem irányítani is tudja őket, le tudja csendesíteni az elméjét.

Ehhez (és szerintem bármiféle fejlődéshez vagy előrelépéshez az élet bármely területén) a tudatosításon keresztül vezetnek a lépések. A tudatos/tudatalatti régió közötti határvonal ugyanis szerintem rugalmasan változtatható, és semmilyen erőszakon nem követünk el az elmén, ha ezt a tudatos határt egyre jobban kitoljuk, és módszeresen megszüntetjük a vakfoltokat. Az első lépés a tudatosítás, vagyis analizálni, figyelmesen vizsgálni kell azt, hogy egyes helyzetekben, főleg konfliktushelyzetekben, vagy olyan helyzetekben, amiket nagyon jelentősnek vagy stresszesnek élünk meg, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk, milyen metakommunikációt folytatunk, és mi az, amit esetleg magunkban tartunk, elhallgatunk, nem mondunk ki és miért. Vizsgáljuk a motivációnkat, a lehetséges korábbi szamszkárákat, amelyek az adott helyzethez vezettek.

Persze egy jó pszichológus esetenként ebben nagy segítség lehet, de azt szokták mondani, hogy a jógi önmaga pszichológusa, és önmagán végzi a mentális kísérleteket. Az is igaz azonban, hogy a tudatosítás folyamata közben sokan megriadnak, mert olyan dolgokkal szembesülnek, amelyek jelenlétéről eddig nem akartak tudomást venni, és ezért süllyesztették a tudatalatti mélységekbe. Olyan is előfordul, amikor megértjük és tisztában vagyunk vele, hogy milyen módon kellene változtatni a szokásainkon, a mentalitásunkon, a hozzáállásunkon, tehát elméletben megvan a megoldás, de mégsem találunk elég erőt ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket.

A tudatosítás utáni következő lépés tehát a tudatos irányítás és változtatás. Ehhez is kapatunk külső segítséget egy spirituális vezető, guru, vagy olyan karizmatikus személy formájában, akinek a hatására képessé válunk a lehetetlennek tűnő dolgokra is, de mag kell érteni, hogy igazából ilyenkor egy önszuggesztió megy végbe, amiben az illető csak a katalizátor szerepét játszotta. Sok embernek a guru szerepét egy életesemény, tragikus, katartikus fordulat, egy természeti jelenség vagy éppen egy belső meditációs élmény hozhatja el, nem kell feltétlenül egy kaptafára készült megoldásokat keresni, mert nincsenek. Mindenki más, mindenkinek más az útja, más tapasztalásokon kell keresztülmennie, hogy fejlődni tudjon. Csak az alapelvek és a törvényszerűségek ugyanolyanok, és ezért hasznos a Jóga-szútra, mert rávilágít ezekre az összefüggésekre.

Az elme módosulásai

2012-01-29T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Vrittajah pancsatajjah klistáklistáh

vrittajah - az elme módosulásai; pancsatajjah - ötféle; klistá - fájdalmas; aklistáh - nem fájdalmas.

Az elme módosulásai ötfélék, vannak fájdalmasak és nem fájdalmasak.

Ezt a szútrát megelőzően Patandzsali meghatározta az elme szabadságénak és rabszolgaságának a fogalmait. Most pedig továbblépünk a "módosulások" (vritti) fogalmának megtárgyalására. Itt fontos elmagyarázni azokat a fő gondolatokat, amelyeket Vjásza lefektetett a kommentárjában, és amelyeknek ismeretét elvárja az olvasóktól.

A Jóga-szútra második fejezetében Patandzsali leírja a szenvedés (klésák) ötféle módját. Ezek a tudatlanság, egoizmus, vágy, ellenszenv és a félelem. Vjásza két fontos megfigyeléssel kezdi a kommentárját. Az első az, hogy ebből az ötféle szenvedésből (klésából) zavart keltő elme-módosulások keletkeznek. Fontos megérteni, hogy nem a békéből, boldogságból és elégedettségből keletkeznek. Második megfigyelése az, hogy a zavart keltő elme-módosulások hozzák létre a tudat alatti benyomásokat (szamszkárákat). Vegyük szemügyre a tudat alatti benyomások fogalmát a jógában!

Ha feldühödünk, ez az érzelem egy benyomást hagy a tudatalattinkon. Amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, az elme összehasonlítja azt a múltban begyűjtött adatokkal, és ebben az esetben a tudatalatti azt az utasítást adja ki, hogy "dühödj fel újra!" Ha megsértettünk valakit annak következtében, hogy a múltkor dühösek lettünk, akkor ott lesz a hajlam, hogy újra megtegyük ezt. A benyomás (mint a fent leírt példában) és az emlék között az a különbség, hogy a benyomáshoz nem tudunk hozzáférni. Minden élmény vagy érzelem hajlamos arra, hogy ismétlődjön, vagy újra megnyilvánuljon, mivel benyomást hagy és hajlamot alakít ki a tudatalattiban. Ez a visszaeső elkövetők nagy problémája.

A jógi számára a tudatalatti benyomások nagyon fontosak, mert azok a benyomások (szamszkárák)határozzák meg a tetteinket a jövőben, amelyeket ma létrehozunk. Ezek a benyomások a vrittiből jönnek létre, de új elme-módosulásokat is létre tudnak hozni. A módosulások további tudatalatti benyomásokat hoznak létre, és ilyen módon forog tovább az elme-módosulások és a tudatalatti benyomások kereke, ahogy Vjásza mondja.

Ebből az okból kifolyólag, a jógi arra törekszik, hogy az elméjét egyhegyűvé (ékágra) vagy felfüggesztetté (niródha) tegye. Az egyhegyű azt jelenti, hogy csak azok a gondolati változások vannak jelen, amelyek elősegítik a jógát; a felfüggesztett pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek jelen elme-módosulások.

A zavart keltő elme-módosulások aszok, amelyek azt eredményezik, hogy helytelenül érzékeljük a valóságot (viparjaja). Ez pedig tudatlanságot (avidjá), egoizmus (aszmitá), és szenvedést (duhkha) eredményez. A zavart nem keltő elme-módosulások azok, amelyek a valóság helyes felfogásához (pramána) vezetnek. Ez diszkriminatív tudáshoz (vivéka khjátéh) és felszabaduláshoz (kaivalja) vezet.

Szépséges 50-es lista - Vol 2.

2012-01-28T09:00:00.000+01:00

"26. A szépség az, amikor mondasz egy viccet, amin csak te nevetsz, de olyan erősen, hogy nem hallják a végét (Na ez egy kicsit erőltetett volt, nem kell mindenáron összehozni az 50 pontot :-))

27. Amikor kisétálsz egy kapcsolatból, egy romantikus vagy plátói szerelemből, mert tudod, hogy az egyetlen módja annak, hogy őszintén szeress valakit az, ha nem akarod megváltoztatni, és hagyod, hogy olyan legyen, amilyen. Ez a leggyönyörűbb dolog.

28. A mély légzés szép.

29. Hallgatni szép. Amikor azt választod, hogy meghallgatsz valakit, ahelyett, hogy reagálnál rá, még ha nem is akarod hallani, amit mond, abban bízva, hogy mindig van valami érték mások szavaiban.

30. A tiszta arcod reggel gyönyörű. Ez igaz. Kérdezd meg azokat, akin szeretnek!

31. Ahogy a testünk megmondja az igazat - elpirulunk, amikor tetszik valaki, kétszer pislantunk, amikor hazudunk, megbetegszünk, ha túlfeszítjük a húrt - ez szép.

32. Bízni valaki másnak a szavaiban, azért, mert tudjuk, hogy hűek voltunk a sajátunkhoz. Ez igazán szép.

33. A szépség az, amikor elég természetesen érezzük magunkat valakivel ahhoz, hogy csendben együtt legyünk vele. Mint ahogy Sherry Anne a "Best in Show" című filmben mondta: "Bármeddig beszélhetünk vagy nem beszélhetünk és mégis találunk olyan dolgokat, amikről nem beszélünk.”

34. A szépség az, amikor valaki képes kecsesen sétálni magassarkúban (És ezt pont egy jógaoktató mondja, cöcöcö :-))

35. A szépség az, amikor a csupasz lábadat beletúrod a homokba.

36. A szépség az, amikor csendben ülhetsz a gondolataiddal.

37. Szépség az, amikor van erőd ahhoz, hogy segítséget kérj, amikor szükséged van rá. Mindegy, hogy mennyire vagy sikeres. Mindannyian azt érezzük néha, mintha fuldokolnánk, és jólesne, ha valaki kihúzna az örvényből.

38. A szépség az, ha annyira szereted a házi kedvencedet, amennyire ő téged.

39. A szépség egy friss virág a hajadban.

40. Az életélményeink fizikai nyomai - a fogyási csíkok, sebhelyek, ráncok és napfoltok szépek.

41. A bölcsesség szép.

42. Az alázat szép.

43. A szépség az izzadt elégedettség egy jó edzés után, amikor megmozgattad a testedet úgy, ahogyan kellett. (Na ezért az egyért is megérte már lefordítani az egészet :-)).

44. Szép dolog valakinek végre elmondani a titkodat.

45. Szép dolog a legrosszabb éjszakát a legviccesebb történetté változtatni, a képesség, hogy meglássuk a vidámságot az életünk legsötétebb, néha elhanyagolt területein.

46. A szépség az, amikor képesek vagyunk valóban élvezni az ételt, amit eszünk.

47. Szép dolog az, ha hálásak vagyunk mindazoknak az erős embereknek, akik az elődeink voltak - akik felneveltek, akik küzdöttek a jogainkért, és akiket máglyára küldtek, mert túl erősek voltak.

48. Szülni szép. (Mocskos, de szép) Újjászületni, ahányszor csak kell - ez is szép.

49. A szabadság szép. Szabadon megtölthetjük az életünket azokkal a dolgokkal, amelyek boldoggá tesznek. Van választásunk.

50. A boldogság szép - soha ne szégyelljük azt, hogy boldogok vagyunk!"

Na ez is megvolt, amint mondtam, nem érzem 100%-osan az én listámnak, de vannak benne jó gondolatébresztő szösszenetek. Az embernek néhol az az érzése, hogy a szerző az Eat Pray Love megnézése után írta ezt a listát, de hát Istenem, a magyarok, és a világ többi részének 80%-a is annyira sznob, hogy folyton az amerikai modellt szeretné majmolni. A média mintákat táplál be az agyunkba a viselkedést és az értékrendet illetően, és a legtöbben lustaságból gondolkodás nélkül be is fogadjuk azt, ugyanúgy, mint az agyonreklámozott gyári kajákat és kozmetikumokat.

A jóga arról szól, hogy megtaláljuk önmagunkat, önmagunk eredeti és megismételhetetlen mivoltát, és az életünkben minket érő benyomásokat, felvett megjelöléseket ennek az eredeti, páratlan egyéniségnek a kristályán keresztül tükrözzük vissza. Az Advaita filozófia gyakran úgy értelmezi, hogy a tudatos lény tulajdonságok, következésképpen egyéniség nélküli, vagyis minden lélek tökéletesen egyforma. Az azonban sem az anyagi, sem a transzcendens tudat szintjén nem így érvényesül, hiszen még a fedőrétegeink sem ugyanolyanok, az anyagi világon is egy-egy saját ösvényt jár be mindenki a karmájának, a döntéseinek megfelelően. Úgyhogy nem kell erőlködni ahhoz, hogy eredetik legyünk, csak el kell lazulni, és megfigyelni, tudatosítani. Amikor a látó önnön természetével azonsítja magát, akkor rátalál eredeti és megismételhetetlen önvalójára.

Csodás vagy!

2012-01-27T09:00:00.004+01:00

Még egy blogfordítás, illetve egy cikk, amelynek eredeti címe: "50 Reasons Why You are Absloutely Beautiful."

A cikk szerzője egy vinyásza jógi, Linnea Jensen-Stewart, és azért néhol majd zárójelben bekommentelek, ahol nem értek egyet, vagy ahol túl ámerikásnak találom a megfogalmazást, de összességében jó gondolatébresztő. Sok esetben ugyanis a szépséget nem belül keressük, hanem a mások igényeinek, elvárásainak, elképzeléseinek való megfelelésben. Az ilyen mentalitás a félelmen alapul, és nem vezet el a feltétel nélküli boldogsághoz, csak a feltételeshez. Sokszor mondják azt, hogy a szeretetet önmagunkkal kell kezdeni, ami persze nem azt jelenti, hogy narcisztikus egó-imádókká kell válni. Inkább azt, hogy meg kell tanulni felfedezni és elfogadni az értékeket önmagunkban és boldoggá válni ezeknek az értékeknek a kibontakoztatása, másokkal való megosztása által. Mert sok esetben még akkor is nehezen fogadjuk el a bennünk rejlő szépséget, ha ezt mások felfedezik bennünk. Néha túl szigorúak és elutasítóak vagyunk önmagunkkal szemben, és ez a kapcsolatainkra is ki fog hatni. Hát akkor lássuk az 50-es listát!

"A szépség az a szó, amivel sokszor feltételesen dobálóznak. Egy olyan kategória, ami néha titokzatosnak tűnhet. Számomra a szépség mindennek az ünneplése az életünkben, még azoknak a dolgoknak is, amiket jó mélyre süllyesztünk, abban a reményben, hogy sohasem látjuk viszont azt a "csúfságot", a szerves üzemanyag, ami a csodás mosolyunkat és a lélegzetelállító nevetésünket táplálja. A nyers szépséget nem lehet hamisítani.

1. Szép vagy, amikor félsz valamit megtenni, de mégis megteszed.

2. Ha megjártad a poklot és visszatértél, akkor szép a kitartásod.

3. A szépség a merész cselekvés. Az, amit a hiteles szándék vezérel, és nem az eredményhez való ragaszkodás. (Úgy látszik, a szerző olvasta a Bhagavad-gítát :-))

4. Kérdéseket feltenni, főleg a "Miért"-et szép. Miért? Mert a kíváncsiság szép. (Engem néha azért idegesít, ha valaki túlzásba viszi).

5. Ha össze tudod fűzni a szavakat mondattá ás elég bátor vagy hogy engedd valaki másnak elolvasni, az szép.

6. A lapos has szép, de a nagy, puha has is az (na én azért az elsőre szavaznék, de persze van, aki a térfogatot kedveli :-))

7. Szép dolog egy idegen nyelvet beszélni. Megpróbálni is szép.

8. A szépség a festék a vásznon, a gitárhúr pendülése, egy pillanat megörökítése egy képen vagy a tánc csukott szemmel.

9. A kreativitás mindig szép.

10. Szépek a szemeid. Senkinek nincs olyan szeme, mint neked. Mély, hiteles és azonnal rá lehet ismerni.

11. A szépség az, amikor elég bátor vagy, hogy elfogadd az érzelmeidet - a jót, a rosszat és a csúfot is. Hogy elképzelhetőnek tarts, hogy itt van valami csodálatos.

12. Emlékszel, amikor a legjobb barátod hívott fel sírva? Mert csak a te hangod tudta megnyugtatni? Az szép volt.

13. A szépség az, amikor annyira nevetsz, hogy fáj a hasad és azt kiabálod: "Hagyd abba, mert bepisilek!" Igen. Bepisilni szép. (Hát ez amerikás volt, na! Szerintem ezt nem kell mindenáron kipróbálni :-))

14. A szépség az, amikor nem hagyod, hogy a tudatlanságot igazságnak nézzék. Még akkor is, ha te magad vagy sötétségben.

15. A szépség az, amikor rászólsz valakire, amiért bántó dolgot mondott, még ha nem is téged bántott meg.

16. Szépek a lábaid. De tényleg, azok! Méltasd a vádlid hajlatát, a combizmaidat, a térded hegyeit és völgyeit! (Na jó, azt vágom, hogy ez itt most önmagunk elfogadásáról szól, de azért másokkal kapcsolatban én simán be tudom kategorizálni a lábuk szépségét a tízes skálán :-))

17. Lezárni egy mérgező kapcsolatot? Ó, minő gyönyörű megkönnyebbülés!

18. Szép vagy, amikor annyira rázod a fejedet egy koncerten, hogy másnap izomláz van a nyakadban.

19. Az intelligencia szép.

20. Humor. Nincs semmi, ami szebb a nevetésnél.

21. Az együttérzés nagyon-nagyon szép.

22. A szépség az, amikor annyira vad a szerkód, hogy amikor az emberek megdícsérik, akkor azt mondod, hogy "Tisztában vagyok vele." - és utána teszed hozzá - "Úgy értem, köszönöm a bókot."

23. Az egyenes vélemény szép.

24. Az is szép, ha tiszteletben tartod mások őszinte véleményét.

25. A szépség forrása a szülővárosod, akkor is ha szereted, vagy ha nem, mert olyanná formált téged, amilyen vagy."

(Folyt. köv.)

Bhudzsapídászana

2012-01-26T09:00:00.005+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Bhudzsapídászana (karprés póz)
Dristi: orrhegyre.

Szapta: Belégzésre ahelyett, hogy előreugranánk a karjaink között, ugorjunk terpeszben előre, és a lábainkkal fogjuk körbe a karjainkat. Előreugrás közben tartsuk felemelve a fenekünket, amit az aktív bandha segítségével tudunk végrehajtani. A titok az, hogy amíg a levegőben vagyunk, vagyis amíg a belső combunk a karjainkhoz nem ér, folytatni kell a belégzést. Utána csavarjuk a lábainkat a karjaink köré és keresztezzük, illetve kulcsoljuk össze a bokákat, lehetőleg anélkül, hogy a földhöz érnének. Ha ez túl nehéz, akkor közelítsük meg a pózt a következőképpen:

1. fázis: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy a lábunk a karjaink két oldalán érjen földet. Ha a karjaink a matrac szélén vannak, akkor a lábaink a matracon kívül lesznek. Anélkül, hogy a tenyerünket felemelnénk a matracról, egyenesítsük ki a lábainkat, amennyire a hamstringjeink engedik.

2. fázis: Fogjuk meg a jobb sarkunkat a jobb kezünkkel, és húzzuk a jobb vállat a jobb térdhajlat mögé. Tegyük ugyanezt a bal oldalon is. Minél jobban bekerülnek a vállak a térd alá, annál könnyebb kitartani a pózt. Most tegyük vissza a tenyereinket a földre, minél közelebb a talpainkhoz.

3. fázis: Lassan vigyük vissza a testsúlyt a tenyereinkre, amíg a lábaink el nem emelkednek a talajtól. Ha kényelmesnek érezzük, akkor emeljük fel a lábainkat, és keresztezzük a bokákat. Ha a térdhajlatok közel vannak a vállakhoz, akkor a póz egészen könnyű lesz. Ha viszont a karjaink a könyökünk körül vannak, akkor sokkal nehezebb lesz felemelni a lábakat, mert a hasizmokkal följebb kell emelni a medencét. tartsuk ki a pózt öt percig, majd akasszuk szét a két bokát, és nyújtsuk ki a lábainkat belégzésre. Kilégzésre hajtsuk vissza a lábszárakat a térdek behajlításával, és ugorjunk vissza innen.

Astau: Kilégzésre fordítsuk a lábfejeinket úgy, hogy a lábujjak hátrafelé mutassanak, ideálisan anélkül, hogy a padlóhoz érnének. Engedjük a mellkasunkat a padló felé a könyökök behajlítása és hátrafelé fordítása által. Később megpróbálhatjuk letenni a homlokunkat a földre, illetve ha ez már könnyű, akkor az állunkat. Ha így végezzük, akkor a bhudzsapídászana a legjobb előkészítés a kúrmászanához. Felébreszti a core-izmokat, különösen a hasizmokat, a törzsfeszítő izmokat és a pszoászt.

A kezdőknek azután ajánlott megpróbálni ezt a teljes változatot, miután az előzőleg leírt 3. fázisban már járatosak. Ha az állunkat le tudjuk tenni, akkor kihagyhatjuk az öt légzést a felemelt változatban. Az utolsó lépés az, hogy megtanulunk közvetlenül beleugrani a pózba, illetve hátraugrani belőle."

30 dolog - Vol. 2.

2012-01-25T09:00:00.003+01:00

16. Ne légy féltékeny másokra! A féltékenység annak a művészete, hogy valaki más jószerencséjén meditálsz a sajátod helyett. Tedd fel magadnak a kérdést: "Mi az a valami, ami nekem van, és mindenki más akar?"

17. Hagyd abba a panaszkodást és az önsajnálatot! Az élet okkal küldi a ziccereket - azért, hogy az utadat olyan irányba fordítsa, ami neked való. lehet, hogy nem látsz vagy értesz meg mindent abban a pillanatban, amikor történik, és lehet, hogy néha kemény lesz. De gondolj vissza azokra a ziccerekre, amiket a múltban kaptál! Gyakran rájössz, hogy végső soron jobb helyre emberhez, elmeállapothoz vagy helyzethez vezettek. Úgyhogy mosolyogj! hadd tudja meg mindenki, hogy ma sokkal erősebb vagy, mint amilyen tegnap voltál és az is leszel!

18. Ne tarts haragot! Ne éld az életedet gyűlölettel a szívedben! Az lesz a vége, hogy neked jobban fog fájni, mint azoknak, akiket gyűlölsz. A megbocsátás nem az, ha azt mondjuk: "Nem baj az, amit csináltál velem", hanem amikor azt mondjuk: "Nem fogom hagyni, hogy az, amit csináltál, örökre tönkretegye a boldogságomat." A megbocsátás a válasz...engedd el, lelj békére, szabadítsd fel önmagadat! És emlékezz, a megbocsátás nem csak más emberek számára fontos, hanem neked is. ha kell, bocsáss meg önmagadnak, lépj tovább és legközelebb próbáld jobban csinálni!

19. Ne engedd, hogy mások lehúzzanak a szintjükre! Ne csökkentsd a sztenderdjeidet azért, mert mások nem hajlandók növelni az övéket!

20. Ne pazarold az időt arra, hogy magyarázkodsz mások előtt! A barátaidnak nincs rá szüksége, az ellenségeid meg úgysem hiszik el! Csak tedd azt, amiről a szívedben tudod, hogy helyes!

21. Ne csináld ugyanazokat a dolgokat újra és újra szünet nélkül! Akkor van itt az ideje, hogy vegyél egy mély levegőt, amikor éppen nem érsz rá. Ha folytatod azt, amit eddig csináltál, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Néha kell egy kis távlat, hogy tisztán lásd a dolgokat.

22. Ne mulaszd el észrevenni a parányi pillanatok szépségét! Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap esetleg visszanézel és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok. Az életed legjobb részei azok a kis, névtelen pillanatok lesznek, amiket azzal töltesz, hogy mosolyogsz valakire, aki fontos neked.

23. Ne akarj mindent tökéletesen csinálni! A valódi világban nem a perfekcionistákat díjazzák, hanem azokat, akik elvégzik a dolgokat. Olvasd el a "Getting Things Done" című könyvet!

24. Ne kövesd a legkisebb ellenállás útját! Az élet nem könnyű, különösen, ha valami értékes dolgot szeretnél elérni. ne keresd a legkönnyebb megoldást! Csinálj valami rendkívülit!

25. Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen! Néha nyugodtan széteshetsz egy kis időre. Nem kell mindig a kemény fiút játszani, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben van. Azzal sem kell foglalkoznod, hogy más emberek mit gondolnak, ha kell fakadj sírva, a könnyek hullatása egészséges! Minél előbb megteszed, annál előbb fogsz tudni újra mosolyogni.

26. Ne hibáztass másokat a saját problémáid miatt! Olyan mértékben tudod valóra váltani az álmaidat, amilyen mértékben felelősséget vállalsz az életedre. Ha másokat hibáztatsz azért, ami veled történik, akkor elutasítod a felelősséget, és másokra ruházod a rendelkezés jogát az életed adott területe felett.

27. Ne próbálj mindenki számára minden lenni! Ez lehetetlen, és ha megpróbálod, kiégsz. De ah egy valakit mosolyra késztetsz, az megváltoztathatja a világot! lehet, hogy nem az egész világot, de az ő világát. Szűkítsd a fókuszt!

28. Na aggódj annyit! Az aggódás nem mentesíti a holnapot a nehézségektől, csak a mát az örömöktől. Az egyik módja, hogy eldöntsd, megéri-e valami az őrlődést, ha megkérdezed magadtól: "Számítani fog ez egy év múlva is? Három év, öt év múlva?" Ha nem, akkor nem érdemes aggódni miatta.

29. Ne arra koncentrálj, amit nem akarsz, hogy megtörténjen! Koncentrálj arra, amit meg akarsz, hogy történjen! Minden nagy sikertörténet előszava a pozitív gondolkodás. ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént.

30. Ne légy hálátlan! Mindegy, hogy milyen jó vagy rossz, minden nap úgy kelj fel, hogy hálás vagy az életedért. Valaki valahol máshol elkeseredetten küzd a sajátjáért. Ahelyett, hogy arra gondolsz, mi az, aminek híján vagy, próbálj arra gondolni, hogy mi az, amid van, és aminek mindenki más híján van!"

30 dolog, amiről le kell szoknod, right now!

2012-01-24T09:00:00.003+01:00

Úgy látszik, mostanában divatosak a listák. Ez is egy ilyen "Használati utasítás az élethez", de megtetszett. Bár a minap kommentelte éppen valaki, hogy az ilyen megerősítések nem sokat érnek, mert aki amúgy is pozitív, az nagyjából eleve így él, aki viszont negatív, az elolvassa, de az életében nem igazán tudja alkalmazni. Mindegy, azért adjunk neki egy esélyt, hátha valakinek pont ez a szikra kell a lángra lobbanáshoz :-). A második fele holnap jön.

"Ahogy Maria Robinson egyszer mondta: "Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle." Semmi sem lehetne közelebb az igazsághoz. De mielőtt megkezdenénk az átalakulás folyamatát, le kell szoknod azokról a dolgokról, amelyek visszatartanak.

Íme néhány ötlet:

1. Ne tölts időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeidet. És ne feledd, az igazi barát nem az, aki akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem az, aki kiáll melletted, amikor a legrosszabb passzban vagy.

2. Ne menekülj a problémáid elől! Nézz szembe velük! Persze, hogy nem lesz könnyű. Egyetlen ember sincs a világon, aki tökéletesen ki tud védeni minden ütést, ami rázúdul. Nem elvárás, hogy azonnal meg tudjuk oldani a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Igazából úgy terveztek, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk. Mert ez az egész élet célja - hogy szembenézzünk a problémákkal, tanuljunk, alkalmazkodjunk, és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, aki vagyunk.

3. Ne hazudj önmagadnak! Bárki mást becsaphatsz a világon, de önmagadat nem tudod. Csak akkor lépünk előre az életben, ha kockáztatunk, és a legkockázatosabb dolog az, amikor megpróbálunk őszinték lenni önmagunkkal szemben. Olvasd el a "The Road Less Traveled" című könyvet!

4. Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet! Az a legfájdalmasabb dolog, amikor elveszíted önmagadat, miközben túlzottan szeretsz valakit, és elfelejted, hogy te magad is különleges vagy. Igen, segíts másokon, de segíts önmagadon is! Ha valaha is ott volt az ideje, hogy kövesd a vágyaidat és valami olyat csinálj, ami neked fontos, akkor az a pillanat most van itt.

5. Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Lágy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet!

6. Ne kapaszkodj a múltba! Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, amíg az előzőt olvasod újra és újra.

7. Ne félj hibákat véteni! Ha csinálsz valamit és elrontod, az még mindig legalább tízszer hatékonyabb, minta nem csinálnál semmit. Minden sikerhez a kudarcokon keresztül vezet az út, és minden kudarc közelebb visz a sikerhez. A végén sokkal jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amiket NEM tettél meg, mint amiket megtettél.

8. Ne vádold magad régi hibáidért! Lehet, hogy nem a megfelelő embert szereted, vagy nem a megfelelő dolgok miatt sírsz, de mindegy, mennyire fordulnak rosszra a dolgok, egy biztos, a hibák segítenek nekünk, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő személyt és dolgokat. Mindannyian hibákat követünk el, küzdelmeink vannak, és még bánjuk is a múltbeli dolgokat. De nem vagyunk azonosak a hibákkal, a küzdelmekkel, és itt vagyunk MOST azzal az erővel, amivel formálni tudjuk a napunkat és a jövőnket. Minden egyes dolog, ami valaha is történt az életedben, egy olyan pillanatra készít fel téged, ami a jövőben fog bekövetkezni.

9. Ne akard megvásárolni a boldogságot! Sok olyan dolog van, amire vágyunk, és sokba kerülnek. De az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyek igazán boldoggá tesznek - a szeretet, a nevetés és a szenvedélyünk végzése - teljesen ingyen vannak.

10. Ne tedd a boldogságodat függővé másoktól! Ha nem vagy elégedett azzal, amilyen belülről vagy, akkor nem leszel elégedett senki mással sem egy hosszú távú kapcsolatban. Először stabilitást kell létrehoznod a saját életedben, mielőtt bárki mással megosztanád. Olvasd el a "Stumbing on Happiness"-t!

11. Ne légy link! Ne gondolkozz túl sokat, különben még ott is problémát hozol létre, ahol eleve nem is volt. értékeld a helyzetet, dönts és cselekedj! nem tudod megváltoztatni azt, amivel nem vagy hajlandó szembenézni. A haladás kockázattal jár. Nem tudsz egy lépést sem tenni előre, ha nem mered felemelni a lábadat.

12. Ne gondold azt, hogy még nem állsz készen! Soha senki nem érzi úgy, hogy 100%-ban készen áll, amikor egy lehetőség adódik. Ez azért van, mert a legtöbb nagy lehetőség az életünkben arra kényszerít bennünket, hogy túlnőjünk a komfortzónánkon, ami azt jelenti, hogy eleinte nem fogjuk teljesen kényelmesen érezni magunkat.

13. Ne keveredj kapcsolatokba rossz indokból! A kapcsolatokat bölcsen kell megválogatni. Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban. Nincs ok a sietségre. Ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog a megfelelő időben, a megfelelő személlyel és a legjobb okból. Akkor legyél szerelmes, amikor készen állsz rá, és ne akkor, amikor magányos vagy!

14. Ne utasítsd el az új kapcsolatokat csak azért, mert a régiek nem működtek! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való találkozásodnak célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak,. De a legfontosabb, hogy egyesek ki fogják hozni belőled a legjobbat.

15. Ne próbálj mindenki mással versenyezni! Ne aggódj amiatt, hogy mások miben jobbak, mint te! Koncentrálj arra, hogy a saját eredményeidet javítsd minden nap! A siker a TE és ÖNMAGAD közötti ütközetben dől el.

(Folyt. köv.)

A szeretet önző

2012-01-23T09:00:00.001+01:00

"Legyen űr az együttlétetekben, és engedd, hogy a mennyei szelek táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de ne kössön meg a szeretet - inkább legyen egy hullámzó tenger a lelkeitek partjai között." - Kahlil Gibran. Angolból fordítottam ezt az idézetet, de úgy érzem, hogy nem sikerült teljesen pontosan visszaadni. Persze lehet, hogy eredeti nyelven még másabb volt a megfogalmazás, mindenesetre itt az angol verzió is:
“But let there be spaces in your togetherness and let the winds of the heavens dance between you. Love one another but make not a bond of love: let it rather be a moving sea
between the shores of your souls.”

Elmondhatom magamról, hogy életem felét a Krisna-tudatban töltöttem, ahol az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet tanultuk és gyakoroltuk, de az igazat megvallva, nagyon kevés valódi példát láttam, akiről úgy éreztem, hogy sikerült megvalósítania ezt az eszményi ideált, méghozzá úgy, hogy közben ő maga is maradéktalanul boldog lett tőle. Szép gondolat az, hogy valaki teljesen átadja magát Istennek, és közben megtanulja feltétel nélkül szeretni és elfogadni az összes teremtményét is egyben, de azért a közönséges földi halandók már akkor is sikeresnek tudhatják magukat, ha egy-két teremtményt meg tudnak szeretni és boldoggá tudnak tenni.

És nem a new-age hangulattól csöpögő "Szeretem az egész világot!" - jellegű kitárulkozásokra gondolok, hanem olyan kapcsolatokra, amelyek tényleg működnek, és amelyekben mindkét fél boldognak érzi magát attól, amit a másiktól kap, és amit adhat neki. Legyen az munkatársi, baráti, mester-tanítvány, szülő-gyerek, testvéri vagy egy partnerkapcsolat, a lényeg mindegyikben ugyanaz. Ha túlzottan ragaszkodni kezdesz a másikhoz, akkor uralkodni akarsz fölötte, irányítani akarod, birtokolni akarod. És ez a másiknak időnként terhes lesz, ha pedig nagyon terhessé válik, akkor el fog hidegülni tőled. Ha viszont nem törődsz vele, szintén önzésből, akkor a kapcsolat persze nem fog működni, mert nem sok közötök lesz egymáshoz a megszokáson vagy a társadalmi konvenciókon kívül.

Egész életemben azt kerestem, hogy mi a titka egy tartalmas és virágzó kapcsolatnak, és most is ezt kutatom. Lehet, hogy még sok életen keresztül kutatni fogom. Mert amíg ez nincs meg, és nem tudsz egy (vagy kettő, három, de az már nagyon nagy szó) embert boldoggá tenni, addig az univerzális szeretetről és az Isten iránti odaadásról szóló elképzelések üres frázisok maradnak csupán.

Régen sokszor felléptem a személytelen filozófia, az advaita vedánta ellen, de az igazság az, hogy a személytelenségre irányuló hajlam mindannyiunkban ott bujkál, és igazi kihívás az, amikor megtanulunk személyesen, figyelemmel és odaadással létezni egy kapcsolatban, és ugyanakkor nem érezzük, hogy gúzsba köt. Ehhez nagyon erős és önálló személyiségnek kell lenni, és nagyon bízni kell a másikban. Hiszen sokszor azért vagyunk zárkózottak, mert félünk a csalódástól, félünk attól, hogy ha túl közel engedjük magunkhoz, akkor visszaél vele, és fájdalmat okoz nekünk. Pontosan attól tartunk, ami saját magunkban is ott van, az önzéstől, az egocentrizmustól.

Amikor a kapcsolatban a két fél alá akarja rendelni a másikat önmagának, akkor óhatatlanul is sok lesz a konfliktus. De ha mindketten tudják, hogy mit akarnak, és önzetlenül segítenek a másiknak a céljai elérésében, ugyanakkor meghagyják a függetlenségét, és nem zsarolják ki belőle a szeretetet, a törődést, a figyelmet, a szolgálatot, akkor a kapcsolat spontán és élő, virágzó és gyümölcsöző tud maradni, és még hosszú évek múlva sem savanyodik be, hanem napról napra új meglepetésekkel szolgálhat.

Amikor az utcán látom a koldusokat, akkor megsajnálom őket, de főleg azért, mert az a dolog, aminek a leginkább híján vannak, az önbizalom, hogy ne másoktól várják a megoldást a problémáikra, hanem megtalálják azt a hitet önmagukban, ami erőt ad a problémáik megoldásához és az álmaik eléréséhez. Azért sajnálom őket, mert nem tudják annyira megnyitni a szívüket, hogy azon gondolkozzanak, mit adhatnak másoknak, hanem csupán önmagukra és a saját igényeikre tudnak gondolni. De az élet arról szól, hogy először adnod kell, és utána fogsz kapni.

Voltaképpen mindannyian koldusok vagyunk, a szeretet koldusai, hiszen a szeretet morzsái azok, amelyek éltetik a lelkünket, és ha nem kapunk belőle, akkor sajnáltatjuk magunkat, kizsaroljuk, kolduljuk, lopjuk, kierőszakoljuk. Persze minél önzőbb a szeretetünk, minél inkább kapni akarunk, ahelyett, hogy az adásra koncentrálnánk, annál kevesebb fog jutni, vagy ami jut, azt annál kevésbé tudjuk értékelni. Szóval valósítsuk meg az álmainkat, és tegyük azt, amit igazán szeretünk, amivel igazán tudunk adni másoknak! És ha olyan partnereink, barátaink, családtagjaink vannak, akik számára az a fontos, hogy ebben segítsenek és inspiráljanak bennünket, akkor olyanok lesznek a kapcsolataink, amelyek által igazán azt érezzük, hogy a helyünkön vagyunk, és azt tesszük, amire születtünk.

A jóga azt jelenti, hogy megtanulunk összhangot teremteni az életünk különböző aspektusai között, és nem adjuk fel addig, amíg létre nem jött az összhang, össze nem állt a kép. Addig tologatjuk és forgatjuk a kirakós játék darabjait, amíg nem kerül minden a helyére. És ehhez először a saját elménkben és szívünkben kell rendet tennünk.

A hangok a fejünkben 2.

2012-01-22T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"A számos különböző gondolat és személyiség olyan, mint a kis hangok a fejünkben. Problémát okozhatnak, ha hibásan összekapcsoljuk őket az "én-séggel" (aszmitával), amit egónak is nevezünk. Például, a sok ezer gondolat, ami naponta megfordul a fejünkben, nem okoz gondot, amíg nem kezdünk el ragaszkodni hozzájuk vagy azonosítani magunkat velük. Még egy szent is gondolhat néha a gyilkosságra vagy a heroin használatára, de nem fogja azonosítani magát ezekkel a gondolatokkal, mert nem ragaszkodik hozzájuk. A probléma akkor kezdődik, amikor egy ember elkezdi azonosítani magát a gyilkosság vagy a heroin-függőség gondolatával. Csak akkor következhet be a cselekvés, ha ez megtörténik. Az azonosítás vagy a ragaszkodás a helytelen tudás (viparjaja), amikor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az a jelenség. A helytelen tudás csak akkor képes megmaradni, amikor a helyes tudást (pramánát) - hogy mi csak a tudatosság vagyunk - nem ismerjük fel, vagy nem tudatosítjuk.

A legbiztosabb módja annak, hogy a társadalom biztonságos legyen, a börtönök üresek legyenek, a bíróságok és a rendőrség pedig munka nélkül legyen, az, ha az embereket a meditációra és a jógikus filozófiára oktatjuk. Ha folyamatosan tudatosak vagyunk arról, hogy ürük és határtalan természetünk van, és a tudatosságunk nem változik, ami által elérjük a teljes szabadságot, akkor képesek vagyunk megszakítani az elme tevékenységével történő azonosítást.

Ha az azonosítás fennmarad, akkor semmi sem állíthat meg bennünket attól, hogy a fejünkben hallatszó hangokra hallgassunk. Ezek a hangok mondták Adolf Hitlernek, hogy öljön meg hat millió zsidót, és hasonló hangok mondták Joszif Sztálinnak, hogy öljön meg húsz milliót a saját népéből. A fehér ember ezekre a hangokra hallgatva ölt meg sok millió színesbőrűt szerte a világon. Ezek a hangok mondták a keresztényeknek, hogy öljenek meg sok millió "pogányt" az inkvizíció és a keresztes hadjáratok által. mindezeket a tetteket összegzi J. Krishnamurti állítása: "Az elme története az atrocitások története."

Mindezeket a tetteket a múltban is és most is azért követjük el, mert azonosítjuk magunkat a fejünkben lévő hangokkal. mivel az elme a túlélés eszköze, mindig megpróbál uralkodni mások fölött, hogy elejét vegye a támadásnak. Az elme ösztökél bennünket a versengésre és a harcra. Ha kivetítjük magunkat és azonosítjuk magunkat az elme fluktuációival, akkor mentális rabszolgákká válunk. Jógikus értelemben véve a mentális rabszolgaság nem azt jelenti, hogy valaki más manipulál bennünket, hanem azt, hogy a saját elménk szed rá. A saját elménk rabszolgái vagyunk. ezek erős szavak, de jogos a használatuk, ha visszagondolunk az áldozatok sorára, amelyeket az elme rémuralma eddig szedett.

A tudat viszont tulajdonságok nélküli. Az én tudatom ugyanaz, mint bárki másnak a tudata. A tudat megvalósítása békét eredményez, és a vágyat, hogy mindenki javára cselekedjünk.

A hangok a fejünkben

2012-01-21T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Jóga-szútra 1.4.

Vritti szárúpjamitaratra

vritti - módosulás; szárúpjam - azonosulás; itaratra - máskülönben.

Máskülönben látszólag felveszi az elme módosulásainak formáját.

A "máskülönben" arra az állapotra vonatkozik, amikor a látó nincs megállapodva a valódi természetében, a tudatban. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a látó felveszi az elme aktuális tartalmának formáját.

Ahogyan az előző szútra is magyarázta, emlékeznünk kell rá, hogy ez csak úgy tűnik, mintha így lenne. A valóságban a kristály változatlan, miközben a piros rózsát látjuk benne. De, mivel maga a kristály színtelen, amit látunk, amikor ránézünk, az a rózsa színe és formája, és nem maga a kristály. Más szavakkal, a vörös rózsa tulajdonságai látszólag rávetülnek a kristályra, méghozzá olyan mértékben, hogy azt hisszük, hogy a kristály a vörös rózsa.

Hasonlóképpen, amikor a gondolati hullámok fodrokat hoznak létre az elme tavának felszínén, akkor az adott gondolati tárgyak színe és formája rávetül a valódi természetünkre, ami a tiszta tudatosság. Az elme vonzza a tárgyakat, mint ahogy a mágnes a fémet, és ez hibás benyomásokat eredményez. Mivel ezek a tárgyak és gondolatok színnel, formával, struktúrával és minőséggel rendelkeznek, helytelenül úgy tűnik, mintha a tudatosság, amely megvilágítja ezeket a tárgyakat, felvenné ezeket a tulajdonságokat. Ez az ember nyomorúságának és szenvedésének az oka.

Egyik nap láttam egy matricát egy autón: "Hallgatom a kis hangokat a fejemben". Minden nap milliónyi gondolat keresztülfut az elménken, és a modern pszichológia most már elfogadja, hogy nem egy, hanem sok ezer egónk és személyiségünk van. Valójában minden pillanat megváltoztat bennünket, és egy némileg módosult személyiség (vászana) jön létre."

Mit mutat a zsírmérleg?

2012-01-20T09:00:00.005+01:00

Többen kérdeztek meg már ezzel kapcsolatban, mivel azt szoktam tanácsolni azoknak, akik fogyni akarnak, és oda akarnak figyelni a testsúlyukra, hogy minden reggel álljanak rá a testzsír-mérlegre, és csekkolják a testzsír%-ukat, meg a súlyukat. Egyik ismerősöm javasolt is egy kísérletet, hogy álljunk rá a mérlegre natúrban, utána egy liter vízzel, majd egy kiló szalonnával (vegetáriánus verzióban egy liter olívaolajjal) a mérlegre, és nézzük meg, hogy mit mutat.

Fel szokott merülni a kérdés, hogy mit mutat a testzsír-mérleg, és mennyire pontos? Ehhez elsődlegesen azt kell tudnunk, hogy háromféle típusa létezik a testösszetétel-mérő készülékeknek. A legolcsóbb és leggagyibb kategóriába azok a mérlegek tartoznak, amelyekre mezítláb kell ráállni ugyan, de csak a talpunkhoz érnek az érzékelők. Ezek adják a legpontatlanabb eredményeket, általában a két érzékelő közötti ellenállás, testsúly, magasság, nem és életkor alapján becsülik meg a testzsírt és a víztartalmat. Az ilyen mérlegekre nem is érdemes az időt és a pénzt pazarolni, mert roppant pontatlanok. Olyan is van, amit csak kézbe kell fogni, de az hasonlóan pontatlan.

A középső kategória (15-16 ezer Ft-tól kezdődnek) tartalmaz egy kézi érzékelőt is, amit a kinyújtott karjaidba kell fogni, amikor mérsz. Itt a gép a kezek és a lábak közötti elektromos ellenállás alapján becsüli meg az értéket, és ezek bár testzsírban pontosabbak, de pl. a víztartalmat külön nem mérik, így ha jobban ki vagy éppen száradva, akkor 1-2%-kal alacsonyabb testzsírt fog mutatni. De ezek a mérlegek mindennapos házi használatra tökéletesen alkalmasak szerintem, én például az Omron BF-508-at használom, és ha az ember minden nap ugyanolyan körülmények között méri magát (pl. reggel zuhanyzás után, edzés és evés előtt), akkor azért reálisan nyomon tudja követni a tendenciákat a testsúlya és a zsír% változásában.

A legpontosabbak az olyan testösszetétel-mérő készülékek, amik elektromos frekvencia-változást még, és testrészekre lebontva megadja a zsír, víz, izom, csont százalékokat. Az ilyen műszerek viszont roppant drágák, úgyhogy legfeljebb fogyasztóközpontokban és egészségcentrumokban vehetünk igénybe ilyen mérést, otthonra enyhén szólva luxus lenne, Ennyit még 500 kalóriás diétával sem spórolnánk össze a kaján tíz év alatt, úgyhogy ha nagyon érdekel, el kell menni egy testösszetétel-mérésre, és megtudni, mi a helyezet.

Azt azonban biztosra mondhatom, hogy a vizuális vizsgálat a tükörben általában nem elég, és részrehajló is lehet, de persze ki lehet vele egészíteni a mérleg által kapott adatokat. Sőt, aki mániákusan fél a mérlegtől, annak pedig a jógás félelemnélküliség jegyében le kell győznie ezt a félelmét, és minden nap rá kell állnia, főleg olyankor, amikor tudja, hogy nem lesz túl lelkesítő az eredmény (például szülinap, karácsony, húsvét stb. után). A mérleg segítségével nagyon jól megtanulhatjuk a karma törvényét működés közben, mégpedig hiába mondja Norbi, hogy "vétkezz büntetlenül", mi tudjuk hogy ilyen nincs. Amit megzabáltál és nem dolgoztál le, az lerakódik. Legközelebb az előtt kell gondolkodni, mielőtt lenyelsz valamit :-)

Návászana-anatómia

2012-01-19T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Anatómiaia fókusz - a hasfal ereje

A návászanában a fő akció a csípőhajlítás. A lábak súlya miatt a medence hajlamos előrebillenni. Ezt a hasizmokkal tudjuk ellensúlyozni, amelyek segítségével megemeljük a szeméremcsontot és hátrafelé billentjük a medencét. Ebből az okból kifolyólag a návászana az elsődleges póz, amely a hasfal erejét megteremti az első sorozatban. Éppen ezért fontos előkészítő póz a kúrmászanához."

Megjegyzés: Ideális esetben a csónakpózban a lábakat és a törzset 45 fokos szögben kell tartani a talajhoz képest. Ha a szög túl kicsi, vagyis a törzs túl közel van a talajhoz, akkor túlzott terhelés eshet a derékra. Ilyenkor inkább érdemes 45 foknál magasabbra emelni a törzset és a lábakat is. Ha a térdet behajlítjuk, akkor kevesebb súllyal húzzák a lábak a medencét előre, de ilyenkor nem nyúlik a hamstring. Jobb nyújtott térddel végezni a pózt, de a lábfejeket spicceltethetjük, ezzel mérsékelve a hamstringek nyúlását. A törzsnek, vagyis a gerincnek teljesen egyenesnek kellene lennie. Ha a medence előrebillen, akkor a törzsben ellensúlyozásképpen megjelenhet egy kis homorítás, de ez túlterheli a derékcsigolyákat.

Ha viszont a keresztcsont túl laposan fekszik a talajra, akkor hajlamosak leszünk bedomborítani a hátunkat, ami szintén az ágyéki porckorongokat terheli. Inkább egyenesítsük a hátunkat, emeljük ki a szegycsontokat, a vállakat és lapockákat húzzuk hátra, és a fejtetővel nyújtózkodjunk a gerinc hosszanti tengelye mentén. A póz sikeres végrehajtásának a titka megint csak abban rejlik, hopgy a bandha-izmokból kiindulva kell végezni, és nem csak a csípőhajlítókkal és a hasfallal erőlködni, mert azok felszíni izmok.

"A pózok egyensúlytalanságai között az egyik leggyakoribb a medence előreesése. Többek között a kötött csípőhajlítók, különösen a pszoász miatt is előfordulhat. Ezt a hajlamot csak az erős rectus abdominis (egyenes hasizom) segítségével tudjuk ellensúlyozni, amely a hasfal legkülső rétegét alkotja. A hasizmok előrehajlítják és csavarják a törzset, A rectus abdominis a szeméremcsonton ered és a szegycsonthoz (kardnyúlvány) ízesül, valamint a bordakosárhoz (5-7. bordák).

A hasizom mélyebb rétegei a külső és belső ferde hasizmok, amelyek elsődlegesen csavarják és másodlagosan hajlítják a törzset. Ezeket az izmokat a Marícsjászana C és D pózokban feljesztjük. A hasizmok legmélyebb rétege a haránt hasizom, amely a hasüreg tartalmát a gerinc felé tolja. Ennek az izomnak az alsó részét használjuk az uddíjána bandhánál."

A návászana erősíti a gerincoszlopot, a végbelet és a csípőket. Tonizálja a hasizmokat is, ami elősegíti az emésztőrendszer stimulációját. Az emésztési tűz (Agni) erősödése stimulálja a beleket, így erősebb lesz a perisztaltika, és megszabadulunk a fölös gázoktól. Az egész hasi régiót tonizálja.

Gyereket szültél? Get over it!

2012-01-18T09:00:00.001+01:00

Minden nő életében eljön a pillanat - helyesbítek, a legtöbb nő életében eljön a pillanat, amikor szeretne anyuka lenni. Ehhez persze ideális esetben kell egy apukának alkalmas férjet is találni, és az manapság nem mindig könnyű feladat, ezt elismerem. Sajnos az is tény, hogy egyre több nő kitolja a gyerekvállalást 30-35, néha 40 éves koráig, ha nem azért, mert addig keresi a megfelelő partnert, akkor azért, mert munkamániás, és hajtja a karriert. Persze az is igaz, hogy olyan férfit még nehezebb találni manapság, aki az előző kritériumnak is megfelel, és még anyagi biztonságot is képes teremteni a családja számára. De álmodozni azért lehet :-).

Ha viszont a jelölt megvan, de a nő tényleg munkamániás, akkor ez az első dolog, amivel tönkreteheti a kapcsolatát. Ha a munka az első, és a férj csak a második, abból könnyen konfliktusok lehetnek. Mai blogbejegyzésünk témája azonban nem ez, hanem a gyerekszülés, inkább ne kalandozzunk el! Szóval tételezzük fel, hogy megszületett a kicsike, mindenki örül. Ilyenkor természetesen az anyuka élete megváltozik, és az első időszakban biztos, hogy a gyerek kerül az első helyre. Az ilyen anyukák számára érzelmileg, fizikailag, és logisztikailag is néha egy kicsit nehéz visszatérni a rendszeres jóga-gyakorláshoz, éppen ezért nagyon tisztelem azokat az anyukákat, akik minél előbb meglépik ezt az üdvözítő lépést.

Elmondom, hogy miért gondolom ezt, annál is inkább, mert nem egy kisgyermekes anyuka jár jógázni, akik már előtte is tolták, vagy éppen szülés után kaptak rá, mert rájöttek, hogy 15-20 kilóval nehezebben egy kicsit másmilyen az élet. Első körben szeretnék eloszlatni egy tévhitet: nyugodtan jöhetnek szoptatós anyukák Agnira és meg Hot Ashtangára is, nem fogják beleizzadni a méreganyagot az anyatejbe! Ha boldognak, életerősnek és egészségesnek érzed magadat, és nem szakad le a derekad, annak te is örülsz, meg a baba is, hát még a férjed! Szülés után 2-3 héttel már nyugodtan el lehet kezdeni jógázni, ha az egyéb szervezési problémákat sikerült megoldani, nyugodtan gyertek, még ha le is ragad jóga közben a szemetek a kialvatlanságtól!

Szóval az ember, főleg az első gyerek után, hajlamos azt gondolni, hogy most már örökre megváltozott a világ, és a gyermeket, mint valami kis Buddhát, éjjel-nappal tutujgatni kell, hogy az embernek egy perce sem marad önmagára, meg a férjére sem. Szerintem ez egy rendkívül veszélyes hozzáállás, bár azt nem állíthatom, hogy minden kapcsolat tönkremegy bele, de az biztos, hogy rendkívüli mértékben próbára teszi a férjek türelmét ez az időszak, és szinte kivétel nélkül mindegyik azért szurkol, hogy minél előbb vége legyen, és minden visszatérjen a rendes kerákvágásba.

Amikor a férj azt látja, hogy eddig volt egy felesége, most pedig egy karikás szemű, lehányt pizsamában és zsíros hajjal közlekedő, 20 kilóval nehezebb anyuka és egy üvöltő csecsemő színesíti a hétköznapjait, akkor csak abban tud reménykedni, hogy ez az állapot nem fog állandósulni. Most egy kicsit sarkítva fogalmazok természetesen, mert egy gyerek nagy öröm, az biztos, de ha a feleség a férjét maradandóan lecseréli a gyerekre, annak nem mindig szokott jó vége lenni.

A férj a továbbiakban is szeretne egy csinos, ápolt, kedves, törődő feleséget az oldalán, lehetőleg olyan méretekben és súlyban, mint amilyen az esküvőjük napján volt, és nem a kimosatlan gyerekruhák között gázolva a mosatlan edények között turkálni a konyhában, hogy valami vacsorát összeüssön magának, ha éhes, mert a feleség mér a picivel a karjában réges rég álomba zuhant, de az éjszaka folyamán még kb ötször felkel és felszólítja a férjet, hogy ringassa a szerelmük gyümölcsét.

Szerintem azt is érdemes fontolóra venni, hogy a gyermek sem fogja elhanyagolva érezni magát attól, hogy az anyuka néha rábízza a nagyira vagy egy bébiszitterre, vagy akár az apukára, és elszalad a jógastúdióba izzadni egyet, vagy leszalad az edzőterembe egy kicsit kardiózni. És minél hamarabb helyre tudjuk hozni az egyensúlyt a saját biológiánkban és az életünkben is, annál esélyesebb, hogy minden családtag boldog és elégedett lesz. Tudom, hogy a lustaság mindig kifogásokat kerestet az emberrel, és a gyerek az egy remek kifogás, de higgyétek el, kedves anyukák, nem jártok jól, mert még az is megeshet, hogy 3-4 éves korában a saját gyereketek markolja meg a hájat a hasatokon, és parancsol rátok, hogy fogyjatok le! Elnézést kérek, hogy ha most egy férfi perspektívájából beszéltem, de az ember nem mindig látja kívülről magát, néha csak akkor, amikor már késő. Szóval matracra fel, superhero anyukák!

Öt dolog, amit meg kell tenned, mielőtt meghalsz

2012-01-17T09:00:00.000+01:00

A napokban olvastam egy cikket a Harmoneten, eredetileg egy amerikai szerzőtől, aki egy Hospice szolgálaton dolgozott évekig, és sok, a halálára készülő emberrel beszélgetett. Arról faggatta őket, hogy mi az a dolog, amit a legjobban megbántak az életükben, hogy elkövettek, vagy éppen nem követtek el. Érdekes válaszokat kapott, persze a megfogalmazás azért jócskán ezós-amerikás, de érdemes elgondolkodni ezen az öt dolgon, és életünk részévé tenni, hátha a halálunk előtt mi is megbánnánk, hogy lemaradtunk róla.

1. Légy elég bátor ahhoz, hogy úgy éld az életedet, ahogyan te szeretnéd, és nem úgy, ahogyan mások elvárják tőled! Ha elmulasztjuk megtalálni önmagunkat, és egész életünkben a társadalom, a környezetünk, a hozzátartozóink elvárásainak megfelelően cselekszünk, életünk végén azt érezhetjük, hogy nem is a saját életünket éltük, hanem valaki másét. Ahhoz, hogy önmagunkhoz hűek maradjunk, néha elég sok mindenkivel, vagy úgy tűnhet, hogy az egész világgal szembe kell fordulni. Valósítsuk meg az álmainkat, ne csak álmodozzunk róluk!

2. Dolgozz kevesebbet, vannak fontosabb dolgok is! Természetesen az embernek vannak anyagi szükségletei és igényei, és nem baj, ha ezeket elő tudja teremteni a munkájával. Az igényeket és a megszerzésükre fordított munkát mindenki önmaga határozza meg. Ha azonban az életünk más területeit feláldozzuk a karrier miatt, vagy éppenséggel a munkamániába temetkezünk önmagunk keresése helyett, azt nagy valószínűséggel meg fogjuk bánni az életünk végén. Visszanézve fontosabbá válnak a barátok, rokonok, szeretteink és a velük (el nem) töltött idő, mint a látszólagos eredmények, amiket a munkánkkal elértünk.

3. Bátran fejezd ki az érzelmeidet! Az emberek nagy többsége úgy érzi, hogy az élete során nem szerették eléggé, vagy nem értették meg, nem fogadták el. De ennek sok esetben saját magunk vagyunk az okai, hiszen nem kommunikálunk nyíltan, kerüljük a konfliktust, kievés az önbizalmunk, hogy kifejezzük azt, ha szeretünk valakit. Félünk az elutasítástól, féltjük az egónkat, és a vége az, hogy belénk szorul egy csomó ki nem fejezett érzelem, az át nem adott szeretet, a meg nem kapott törődés. Az ember szeretetre vágyik, és ezt általában nem tudja indokolatlanul vagy viszonzás nélkül adni. Ezért meg kell törni a jeget, és meg kell mondani annak, akit szeretünk, azt, hogy szeretjük. Akit pedig nem tudunk elfogadni, azt el kell engedni.

4. Ne hanyagold el a barátaidat! Barátok nélkül, ugyanúgy, mint szerelem nélkül, sivár az élet, és a halál pillanatában még inkább egyedül érezzük magunkat. A baráti kapcsolatok fenntartása időt, energiát és törődést igényel, és persze ha úgy érezzük, hogy egy kapcsolat puszta kötelezettség, és nincs valódi tartalma, akkor nem kell ragaszkodni hozzá. De az értékes kapcsolatokat ápolni kell, mert egy barát sokat adhat nekünk az életünk legnehezebb pillanataiban, és nekünk magunknak is készen kell állnunk arra, hogy áldozatot hozzunk másokért, amikor szükségük van rá.

5. Engedd magadat boldogabbnak lenni! Legkésőbb a halála előtt mindenki eljut arra a következtetésre, hogy a boldogság választás kérdése, és senki más nem tudja eldönteni helyetted, hogy mi az, amitől boldogabb leszel. neked kell megtalálnod, és bátran fel kell vállalnod azokat a célokat és törekvéseket az életedben, amik boldoggá tesznek. A jóga elvezet önmagunkhoz, segít legyőzni a félelmeket, és megnyitni a szívünket a boldogság felé. Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy ha nem találtam volna rá a jógára, akkor az életem sokkal sivárabb lenne, és önmagam árnyéka lennék csupán, aki fél szembenézni a szívében lévő vágyakkal, fél kifejezni az érzelmeit és küzdeni az életben azért, ami boldoggá teszi.

Akkor mondhatjuk, hogy sikeres volt az életünk, ha a halálunk pillanatában őszintén szembe tudunk nézni önmagunkkal, és azt tudjuk mondani: "Az életem egyetlen pillanatát sem bántam meg. nem volt minden tökéletes, de a hibákból is sokat tanultam. Ha még egyszer újracsinálhatnám az egészet, akkor is ugyanígy csinálnám." Ha ilyesfajta elégedettséggel nyugtázzuk ennek a földi porhüvelynek az elmúlását, akkor bátran és felkészülten léphetünk át a következő létállomásunkba, bárhová is vessen bennünket a sorsunk.

Millenium

2012-01-16T09:00:00.000+01:00

Na ezt is megértük! Ez az ezredik blogbejegyzés, és remélhetőleg követni fogja még pár ezer. Anyagom meg mondanivalóm van bőven, és úgy látszik, az olvasók sme unatkoznak, mert már több, mint havi 8000 látogatóval büszkélkedhet a blog. Pedig az astanga azért tényleg rétegtémának számit!

Az ötszázadik blogbejegyzést tavaly szeptemberben követtem el, a félidőben a következők voltak az Analytics eredmények: 68228 látogatás, 25266 látogató és 104946 rákattintás. Ez jelenleg összesen 189 ezer látogatás, majdnem 76 ezer látogató és 282 ezer rákattintás, vagyis a növekedés üteme megduplázódótt, hála a közösségi médiának, és az internet-függőség gyors terjedésének :-).

Szóval megéri blogolni! És én szeretek is, bár az embert már lassan annyi mindenféle hatás éri az interneten keresztül, hogy egyre jobban belefásul, kevésbé nyitott a fontos és hasznos, vagy éppen elgondolkodtató dolgokra. Én azért megpróbálom az engem foglalkoztató témákat körüljárni, hátha valaki másnak is hasznosak a gondolatok vagy információk, amiket a blogban közzéteszek. Szerintem ez sokkal jobb, mint a Facebook Timeline, mert az elmúlt három évem meglehetősen alaposan dokumentálva van azért a blogban, és ha valaki meg akar engem ismerni kissé, az csak rákattint az archívumra, és elolvasgat kedvére a több ezer oldalnyi információ között.

Terveim között szerepel még sok fontos jóga-írás interpretálása magyar nyelven, plusz a hétköznapi életem és gyakorlásom során a fejemből kipattanó szösszenetek, útinalpók, élménybeszámolók, értékelések és a többi, eddig megszokott anyag. A Letöltések oldalt alaposan kibővítettem, és még fogom is, amint időm engedi. Mindenkinek kellemes olvasást és jógázást kívánok a következő hónapokra, évekre is!

Rokkant vagy? Gyere Agni-jógázni!

2012-01-15T09:00:00.001+01:00

Érdekes módon tegnap anélkül írtam pont a NYT cikkéről, hogy nem is olvastam a dívány.hu-n megjelent magyar verziót, és viszonylag liberálisan fogalmaztam, nem vonva kétségbe azt, hogy a jógában, mint minden más sportban vagy mozgásrendszerben, előfordulhatnak sérülések, és az is megeshet, hogy a gyakorlók nem helyesen gyakorolnak vagy az oktatók nem megfelelően oktatnak. De nem akarom önmagamat ismételni, inkább jöjjön most már a cikk magyar változatának részletesebb elemzése.

A statisztikák mindig csalókák lehetnek, de azért engem érdekelne az, hogy végzett-e valaki valamilyen kutatást azt illetően, hogy mennyire gyakoriak is a komolyabb jógás sérülések más sportokhoz vagy a mozgásszegény életmódot élő állampolgárokhoz képest. No akkor lássuk, miből élünk :-) Természetesen az újságíró a szenzációból, a bulvárból él, mivel a jó hír az nem igazi hír. A jógaoktató meg abból él, hogy a jóga áldásos, gyógyító hatásáról lelkendezik az embereknek. Persze ha olyan szerencsétlen a karmája, hogy tíz-húsz év jógaoktatás után a matracról egyenesen a műtőbe viszik, akkor esetleg képes lehet arra, hogy megírjon egy ilyen könyvet, és felkutassa az összes sorstársát, akiket szintén a jóga tett tönkre :-). Na találtam is egy adatot, miszerint 5000 jógasérüléssel fordultak orvoshoz az USA-ban. Évet nem ír, de feltételezzük, hogy egy év alatt jött ki ez a szám. Ha figyelmbe vesszük, hogy az USA-ban minimum 15 millióan jógáznak rendszeresen, akkor a sérülések aránya 0.03%. Hát igen. fergeteges szám.

Egy szóval azt akarom csak mondani, hogy mindenki megnyilatkozásai mögött ott húzódnak a személyes, szubjektív tapasztalatai, az anyagi érdekeltsége, a hite és egy csomó minden más, amit Patandzsali szamszkárának nevez, és ami beszínezi az élőlény átlátszó tudatát. Szóval ha valakinek keserű tapasztalata is volna a jógával kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy nekünk is feltétlenül az lesz. Én most itt megpróbálom félretenni jógastúdió-vezetői mivoltomat és érdekeltségemet, és a saját tapasztalatom alapján, "felhasználóként" elemezni a jóga állítólagos veszélyeit.

Nekem szerencsére elég stabil és mozgékony a gerincem, és nem éreztem még semmiféle problémát, amit a jóga okozott volna. Egy-két izomhúzódást és -szakadást én is beszereztem, de ezek elmúlnak. A térdeim is rendben vannak, bár egy kicsit néha megfájdul a bal belső térdszalagom. A rotátor köpenyem is okés, pedig nyomom azért a kézenállásokat rendesen. A csuklóm néha megfájdul, de ha ésszel terheli az ember, akkor ez is csak átmeneti probléma. Szóval azt tudom mondani, hogy sokkal jobb állapotban vagyok, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még nem jógáztam.

Akkor most nézzük a cikket! Még rá se kattint az ember, az ajánlóban már ezzel bombázza a szerző, B. Anna: "Retinaleválás, gerincsérülés, szélütés is előfordulhat jógázás közben, és azok sincsenek biztonságban, akik rendszeresen gyakorolják ezt a sportot." A gerincsérülések tényleg előfordulhatnak, erről már sokat írtunk. De ne feledjük ki azt, hogy az ember naponta maximum egy-két órát jógázik, és azért az is hat a gerincre, amit a nap többi 22-23 órájában csinál! És az sem árt, ha az oktató ért a gerinc-problémákhoz, és aszerint foglalkozik az emberekkel.

A retinaleválással kapcsolatban azért kíváncsi lennék, hogy hány embernek volt tényleg fejenállás vagy gyertya közben :-). Mert ezzel az erővel az összes konditermet be lehetne zárni, de valahogy még nem tilos a fekvenyomás egyik országban sem, úgy tudom, pedig attól sokkal több embernek leválik a retinája. A szélütésre nem is érdemes a szót vesztegetni, mert stroke bármilyen tevékenység közben érheti az embert, például alvás, szaunázás vagy éppen szex közben, de ezek közül úgy tudom egyik sem tilos...

A cikk azzal kezdődik, hogy William J. Broad egy nap utthita-trikónászanában elszakította a hátizmát. Na bumm! Hát ha fél óráig kellett kitartani a pózt, és nagyon feszengett benne, akkor előfordulhat, de akkor is valószínű, hogy nem volt megfelelő helyzetben a medencéje. Nekem is szakadt már el a quadratus lumborumom, ki lehet bírni, egy-két hét alatt elmúlik. A szerzőt Glenn Black segítette a jógás sérülések közötti kalandozásában, aki állítólag roppant híres oktató, de én még valahogy nem hallottam róla.

A következő érv: " Nem szabad elfelejteni, hogy a jógát nem a nyugati irodai dolgozóknak találták ki, hanem olyan embereknek, akik az idejük jó részét amúgy is lótuszülésben ücsörögve töltötték." Ezt az érvet már hallottam egyszer, méghozzá Bene Mátétól, úgyhogy nem fogom még egyszer kielemezni, de körülbelül olyan, mint hogy a magyar ember ne egyen banánt, mert az az indiaiaknak terem.

Végső érvként még megemlíti, hogy Glenn Black maga is gerincműtéten esett keresztül, amit egyértelműen a jógának "köszönhet". Hát én azért azt gondolom, hogy a legtöbb jógaoktató, akinek nincs genetikai hajlama a gerincbetegségre, helyesen táplálkozik és gyakorol, az simán megcsinálja a durvább pózokat is akár 80-90 évesen is, és nem gizdaságból, vagy egóból, ahogy a cikk fogalmazza, hanem egyszerűen azért, mert jólesik neki a természetes és egészséges mozgás öröme.

Pénteken egyébként egy brutális 38 fokos Agni-jóga órán izzadtam, és néztem közben az embereket magam körül. Az egyiknek arasznyi heg a gerincvonalán, a másiknak a térde vagy a bokája körül látszanak a műtéti nyomok. Persze egyikük sem jógán szerezte, hanem azért jönnek jógára, hogy gyógyuljanak, és gyógyulnak is! Való igaz, hogy az astanga, főleg az egyes sorozat nem mindig biztonságos az ilyen sérülésekkel rendelkező emberek számára, de az Agni kifejezetten gyakorolható, és jó terápiás hatása van. Szóval, ha el tudsz kúszni az Atmáig, akkor gyere bátran Agnira, csak jobban érezheted magadat tőle!

Sérülés-para

2012-01-14T09:00:00.001+01:00

A félelmekkel kapcsolatos eszmefuttatás egyik újabb pontja lehetne a sérülésekkel kapcsolatos félelem vagy ijesztgetés. Az egész ezzel a cikkel kezdődött: How Yoga Can Wreck Your Body. Természetesen az astangások, akiket főleg érintenek az olyan vádak, hogy erőteljesen igazítanak, és ezzel sérülést okoznak, nem voltak restek válaszolni: How NYT Can Wreck Yoga. És végül Sarah Ezrin reakciója: How Ego Can Wreck Your Yoga. Ezután a tűzijáték után már csak az marad hátra, hogy mit is mond ezzel kapcsolatban a Punisher? :-)

Hát én kettő dolgot mondanék röviden, az egyik az, hogy no para, az anyagi világ eleve nem egy biztonságos hely, bármikor megbotolhatunk az utcán is, kibicsaklik a bokánk és elszakadnak a szalagok. Ezért nem érdemes feladni vagy abbahagyni a jóga gyakorlását, vagy esetleg bele sem kezdeni. A mozgáshiányos életmód tapasztalataim szerint sokkal több sérülést okoz, mint bármelyik sport. Ráadásul a sportok vagy mozgásformák közül a jóga a legtermészetesebb, ezért itt relatíve a legkevesebb a sérülés, vessük össze akár mondjuk a röplabdával vagy a küzdősportokkal.

Minden sportoló tudja, hogy a sérülések elkerülhetetlenek, persze nem mindegy, hogy mennyi sérülés ér bennünket. Mindegyik sérülésből lehet tanulni, és tudatosítani, hogy esetleg mit nem csináltunk helyesen. Én különbséget tennék a véletlen körülményekből vagy oda nem figyelésből fakadó sérülések, és a helytelen gyakorlásból vagy mozgásból adódód sérülések között. Ez utóbbiak általában súlyosabbak, főleg, ha egy több százszor-ezerszer ismételt helytelen mozgásminta váltja ki. Egy rátermett oktató egyik feladata és felelőssége, hogy a gyakorlók pszichofizikai adottaságait és korlátait kiismerve, személyre szabja a gyakorlásukat, és lehetőleg óvja őket a sérülésektől. De 100% garanciát persze a legjobb oktató sem tud nyújtani a sérülések ellen.

A másik dolog pedig az, amiről tegnap is beszéltünk, hogy lazán kell venni a dolgokat, nem kell annyira komolyan viszonyulni a sérülésekhez sem. Minden egyes gyakorlásnál benne van a rizikó, hogy valaminket meghúzzuk, de ha ezen parázunk egész gyakorlás alatt, akkor megfosztjuk magunkat a jóga élvezetétől. Még az extrém veszélyes sportok kedvelői is a szabadesést és az adrenalinfröccsöt élvezik, és nem azon paráznak folyamatosan, hogy mi lesz, ha nem nyílik ki például az ejtőernyő. Mert akkor értelemszerűen nem ugranának le.

Mindazonáltal az egó kérdése egy fontos dolog, mert a "lelazulásba" beletartozik az is, hogy nem erőltetjük ész nélkül a pózokat, sem mint oktató, sem mint gyakorló. Türelem, kitartás, koncentráció, ezek a sikerhez vezető útnak, a sérülések elkerülésének és a sérülésekből kivezető folyamatnak is az alappillérei.

Ha túlzottan akarjuk, akkor előfordulhat, hogy lesérülünk, akár még igazítás nélkül is. Sokkal jobb átadni magunkat az ászanának, alárendelni az egónkat, és eggyé válni vele. Először tudatilag, azután fizikailag is lassan sikerülni fog. Amikor "le akarjuk gyűrni" az ászanát, az egónk alá akarjuk tiporni, akkor néha belázad, és megcsíp, megmar, megharap. Hiába, veszélyes jószág az astanga, csak figyelemmel és körültekintéssel lehet megszelídíteni. Írom mindezt péntek 13-án, reménykedve benne, hogy nem fognak összeesküdni ellenem a körülmények a mai gyakorlásom és oktatásom során. A félelem táplálja a balszerencsét, a vakmerőség viszont egyenesen vonzza, úgyhogy itt is talán az arany középút a legbiztosabb és a legmegnyugtatóbb. A tartós és sikeres gyakorláshoz ugyanis több kell, mint a felszínes fanatizmus. Az egész lényünket átjáró függőség és fanatizmus lassan és fokozatosan alakul ki, és ebben a folyamatban visszatalálunk önmagunkhoz, visszanyerjük a függetlenségünket, ahelyett, hogy elveszítenénk és az egó szintjén történő hamis elfogadás vagy elutasítás áldozataivá válnánk. Practice, practice, practice, de tudatosan!

Az Istenek eledele

2012-01-13T09:00:00.001+01:00

Ma reggeliztem :-) Mondjuk ennek önmagában nincs túlzottan nagy hírértéke, mert minden nap szoktam reggelizni, sőt, minden ember minden nap szokott reggelizni. De talán azok, akik amiatt izgulnak, hogy már túlzottan sovány vagyok, megnyugszanak kissé. Amikor Thaiföldről visszajöttem, tényleg 61 kiló voltam, és 6% körül volt a testzsírom. Most 64 kiló vagyok, és 8% a testzsírom, úgy látszik, azért csak működik ez az update táplálkozás, és sikerült egy kis izmot fölszednem vele :-)

Ma reggel ananászt, banánt, mandarint, almát, szőlőt és friss datolyát ettem, egy kis joghurttal, magvakkal és aszalt gyümölcsökkel. És közben azon gondolkodtam, hogy milyen mennyeiek ezek az ételek, még akkor is ezt enném, ha én volnék Isten. Egyébként Krisna is hasonló dolgokat szokott reggelire kapni a lelki világban, csak egy kicsit több édesség van még mellette. Persze puhos is tőle, dehát ő Isten, megteheti :-).

Azután visszagondoltam gyermekkoromra, amikor vajas pirítós volt a reggeli citromos teával, és kaparta a torkomat a száraz pirítós morzsája, utána meg egész délelőtt szomjas voltam. Amikor meg Balatonon voltunk, a vajas-baracklekváros kifli volt a sztár. Simán megettünk belőle négyet-ötöt is egy reggelihez, plusz a kötelező felvágottas kifli... Na ilyen mennyiségű szénhidrát-beviteltől már tízéves koromban is hurkák lettek a hasamon, alig győztem ledolgozni, pedig egész nap futottam, úsztam és bicikliztem. A strandon még becsúszott egy-két fokhagymás lángos, főtt kukorica, fagyi, vattacukor, töltetlen savanyú cukorka meg mindig volt nálam, bár néha tejdropsszal változatosítottam, vagy éppen fruttival.

Életem egyik legjobb lépése az volt, amikor vegetáriánus lettem, de ennek már lassan huszonkét éve. Azóta a vegetáriánus konyhán belül is sok kört tettem, voltam pizza-tészta-sültkrumpli-függő, és édesség-mániás is, és rájöttem arra, hogy az emberi gyomor szinte a végtelenségig tágítható. Azt mondják, az ember gyomrába annyi táplálék fér bele kényelmesen, amennyi a két tenyerünkben csapottan elfér. De szinte bármelyik ember, életmódtól, testmozgástól és energiaigénytől függetlenül képes rászoktatni magát arra, hogy együltő helyében ennek a mennyiségnek a többszörösét is megegye. Fénykoromban simán tudtam 2-3 órán keresztül is enni, több kiló táplálékot elfogyasztva egyszerre, méghozzá a kalóriadúsabb fajtából.

A Krisna-tudatban egyébként is az evés az egyetelen "engedélyezett" érzéki élvezet, így sokan beleesnek a túlzott evés csapdájába, ami persze elhízáshoz, rossz közérzethet, és hosszú távon egy csomó belső betegséghez vezet, mivel a szervezet elsalakosodik, és a szövetek előbb-utóbb felmondják a szolgálatot. Egyik szakács barátomnak az volt a mondása, hogy az alkoholisták mindig találnak alkalmat az ivásra, a krisnások pedig az evésre :-). Szerencsére én tíz éve felfedeztem a mozgás és a jóga örömét, és ez azért elindított a tudatosodás útján, legalábbis ami az egészségi állapotomat és a táplálkozásomat illeti.

Életem második legjobb lépése volt, amikor a vegetáriánizmuson belül megszabadultam a szénhidrát-függőségtől, és abbahagytam a finomított, feldolgozott élelmiszerek fogyasztását. Mostanában a bevásárlásom abból áll, hogy kimegyek a piacra, veszek egy csomó zöldséget és gyümölcsöt, meg olajos magvakat, itthon pedig párolok, vagy levest főzök a hüvelyesekből. A többi az nyersen is jó. Egyszerű, gyors, egészséges és mennyei! A gyümölcsök és a zöldségek eredeti ízét semmivel nem lehet pótolni vagy felülmúlni, de ezt csak az érzi, aki nem eszik tömkelegével húst, feldolgozott élelmiszereket, szénhidrátot és édességet.

Én sohasem számolom a kalóriákat és a mennyiségeket, mert ezekből az ételekből akármennyit lehet enni. És még ha az ember úgy is érzi, hogy totálisan tele van, nem ül rá az a nyomottság, ami a sok keményítő elfogyasztása után ránk szokott nehezedni. Evés után egy órával már le is megy a kaja, mert a szervezet szépen kivonja belőle a vizet meg a fitonutrienseket, a rost meg kellemesen végigmasszírozza a bélfalainkat.

Az utolsó szempont, ami azért nem is annyira utolsó, hogy ez az étrend, tejtermékekkel kombinálva bőven elegendő energiát biztosít napi egy edzésre és jógára, plusz a jógaoktatásra is, szóval még egy fizikailag megterhelőbb életmódot élő embernek is simán megfelel. Aki pedig egész nap az irodában gubbaszt, annak meg még inkább. Kedzjünk el egészségesen és természetesen étkezni, és ha nem mozgunk eleget, akkor azt is kezdjük el, elvégre a Homo Sapiens két lábon járó és nem széken tespedő élőlény!

Csak lazán!

2012-01-12T09:00:00.001+01:00

A jóga gyakorlásának egyik célja az, hogy az ember belazuljon, és semmiképpen nem az, hogy befeszüljön. Remélem, ezzel nagyjából mindenki egyetért. Fizikai szinten is a lazaságot, a nyújtást, az ízületek szabad mozgékonyságát hangsúlyozzuk, persze ugyanakkor a jóga, főleg a poweresebb irányzatok azért adnak egy tartást is a gerincnek, tónust az izmoknak, és így valósul meg a szthira-szukham ászanam jellegzetes összhangja, a szilárdság és a lazaság egyidejű jelenléte minden sejtben.

Ennek a kettős jellegnek összeforrott egységként kellene megnyilvánulnia, legalábbis hosszabb gyakorlás után, (mondjuk 10-20 év minimum), ráadásul nem csak a fizikai test és az ászanák szintjén, hanem a gyakorló személyiségében, hangulatában, mentalitásában is. Elmondom, hogy mire gondolok. A jóga kétségtelenül ad egy tartást az embernek, céltudatossá tesz, plusz energiát, lelkesedést, motivációt ad. A jógik általában éberebbek, tudatosabbak, fókuszáltabbak, jobban jelen vannak a pillanatban, mint azok, akik nem jógáznak. Ez most nem valamiféle űbermensch-fényezés akar lenni, szerintem ezt minden rendszeresen jógázó tapasztalja, ezért is ragaszkodunk hozzá, ezért vagyunk jógafüggők.

Ugyanakkor a mentális lazaság, nyitottság, simulékonyság is egy fontos aspektusa a jóga gyakorlásának. A "flow" élményt akkor tudjuk állandósítani, vagy legalább gyakorivá tenni, amikor tudunk együtt mozogni az áramlattal, nem állunk ellen, nem ragaszkodunk foggal-körömmel valamihez, mert az görcsössé és merevvé tesz. A tudás művelése, a filozófia tanulmányozása is azt a célt szolgálja, hogy a jógi nyitott szívvel, félelem nélkül tudja fogadni azokat a változásokat, amelyek szüntelenül körülveszik a világban.

Vegyük alapul mindazt a tudást, amit az emberiség kezdete óta a bölcsek, jógik, guruk, szentek, vallásalapítók és a megvilágosodás útját járó emberek ránk hagyományoztak. Bármelyik részét kezdjük is el tanulmányozni, az közelebb fog hozni bennünket a teljességhez. Legalábbis ebben a szellemben kellene tanulmányozni a különböző filozófiákat, vallási és spirituális tanokat. A legfontosabb vonalait tekintve mindegyik tan ugyanazt a nehezen, vagy szinte alig megfogalmazható abszolút igazságot próbálja megragadni és szavakba önteni.

Az egyik ilyen tan a lélek örök, transzcendens természetéről szól, amely eredeti azonosságában minden átmeneti, anyagi megjelöléstől mentes. A napokban a Jóga-szútra kommentárok kapcsán is erről esett szó. A felszabadulás útja az anyagi megjelölésektől való elkülönülésen keresztül vezet. Éppen ezért nem tűnik helyénvalónak, amikor különböző jógaiskolák, tradíciók képviselői azon vitatkoznak, hogy mi jóga, és mi nem az, mi hiteles, és mi nem az, mi az, ami helyes és mi az, ami elfogadhatatlan.

Az anyagi feltételekhez kötött tudat számára valóban könnyebb egy olyan rendszeren keresztül elindulni a jóga útján, ami konkrétan megfogalmazza, hogy mi a helyes gyakorlás módja, lépcsőfokokat, elérendő szinteket állít fel, és mindezt történelmi kontextusba helyezve, tradíciókhoz, gurukhoz stb. köti. Mindez nem más, csupán újabb átmeneti megjelölés, amit az örök lélek felvesz, persze a lelki fejlődés érdekében. Szóval az a lényeg, hogy nem szabad nagyon ragaszkodni azokhoz a megjelölésekhez, amiket a jógában felveszünk, ne vegyük őket halálosan komolyan, és ne azonosítsuk magunkat vele, mert minden út vagy folyamat csupán egy azokból a lépcsőfokokból, amelyeken az életeink során keresztülhaladunk.

Az astanga gyakorlásában is nagyon erősen hangsúlyozva van a hagyomány és Pattabhi Jois szerepe, de még ő maga is hangsúlyozta, hogy a guru igazából belül van, és bár ő adott egy gyakorlási rendszert, a jóga belső fokozataiban nem igazán tud egy külső guru segíteni, ott a gyakorlónak saját magának kell végigküzdenie magát, Isten kegyelmében bízva. A jóga azt tanítja, hogy mi legyünk saját magunk gurui, és ne ragaszkodjunk egy külső guruhoz, emellett persze hálát kell éreznünk azért, amit a guruinktól kaptunk. De az embernek önmagának kell végigjárnia a belső útját, és megértenie, hogy mire van szüksége, és mi az,. ami akadályt jelent a fejlődésében.

Szóval az, aki úgy gondolkodik, hogy "én astangás vagyok, ez a legjobb irányzat, és én gyakorlok a legtradicionálisabban", és lenéz, vagy nem tud tisztelni más jógikat, oktatókat, gyakorlókat, az még nagyon az elején jár az útnak, és csak a felszínt kapirgássza, akárhányadik sorozatnál is jár. Az ilyen emberek még feszültek és tele vannak félelmekkel, ezért nem tudják elengedni magukat és kellőképpen megnyílni. A gondolkodásmódjukban állandóan jelen van a megosztottság - "ez hiteles, ez nem hiteles" , "Incorrect, no benefit", ahogy az Ashtanga Police videóban volt. És a gyakorlásuk is merev, görcsös lesz, még ha esetleg kívülről látványos is.

Szerintem érdemes odafigyelni arra, hogy az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárásokkal, vagy az eredménycentrikussággal ne rontsuk el a saját gyakorlásunkat, hiszen azért gyakorolunk, hogy örüljünk, hogy boldogok legyünk, és hogy lelazulunk, nem pedig azért, hogy stresszesek, frusztráltak legyünk, és kiégjünk. És ebbe sok minden belefér, kinek mi? Ha mereven ragaszkodunk egy kerethez, mert az a "tradicionális", sok esetben ez nem segíti elő a fejlődésünket, hanem inkább akadállyá válik. Szóval ha úgy érezzük, hogy ki kell lépni a keretek közül, vagy olyan elemeket kell bevenni a gyakorlásunk keretei közé, ami nem "tradicionális", akkor tegyük meg! Nekem minden jóga, ami a tudatos mozgásról és légzésről és az elme relaxálásáról szól. Nekem belefér az Antigravity, az Akro-jóga, a Body Art, sőt még a Budokon is, bár ez utóbbit majd csak február közepén fogom kipróbálni a főguru, Cameron Shayne vezetésével. Szóval légy bátor, és hallgass az intuíciódra, az e legbiztosabb guru! Free Spirit Yoga!

Návászana

2012-01-11T09:00:00.001+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Návászana (csónakpóz)
Dristi: Lábujjak

Szapta: belégzésre ugorjunk előre dandászanába. Dőljünk hátra, és egyensúlyozzunk az ülőcsontok és a keresztcsont közötti részen. Emeljük fel a lábainkat a talajról, amíg derékszöget nem zár be a felsőtest a lábakkal. Törekedjünk az egyenes lábakra. A lábujjak legyenek szemmagasságban, miközben a lábfej spiccel. Ha csökkentjük a szöget a törzs és a lábak között, akkor kevesebb erőt kell kifejteni.

Nyújtsuk ki vízszintesen a karjainkat előre vállmagasságban. Tartsuk a karokat párhuzamosan a talajjal, a tenyerek nézzenek egymás felé. Húzzuk a karjainkat visszafelé a vállízületbe. Ne engedjük összeesni a derekunkat. Tartsuk a hátunkat egyenesen és emeljük ki a szegycsontot. A testünk lesz a csónak törzse, a karok pedig az evezők.

Abban az esetben, ha a hasizmaink gyengén fejlettek, terhelés érheti a derekunkat ebben a pózban. A kezdők számára a következő megközelítés javasolt:

1. fázis: ülő helyzetből hajlítsuk be a térdünket a mellkashoz és öleljük át. Emeljük ki a szegycsontot, és egyenes háttal kissé emeljük el a lábainkat a talajról. Nyújtsuk ki a karjainkat előre.

2. fázis: Növeljük tovább a szöget a térdek és a mellkas között, és addig emeljük a lábszárakat, amíg párhuzamosak nem lesznek a talajjal.

3. fázis: Nyújtsuk tovább a lábakat addig, amíg a hasizom teljesen meg nem feszül, de a hátunk egyenes marad.

Astau: tegyük a kezünket a talajra a csípők mellet! Keresztezzük a lábunkat, és belégzésre akasszuk be a légzést a bandhákba, nyomjuk a kezeinket a talajba, és emeljük fel a testünket a talajról. Tegyünk őszinte erőfeszítést, és ne legyünk elégedettek, ha még nem tudunk felemelkedni. Sok gyakorló számára ez a gyakorlat hozza meg az áttörést a hátraugrásokban. Ha csak egy kicsit tudunk felemelkedni, akkor folytassuk a munkát addig, amíg ki nem tudjuk emelni magunkat lólászanába. Ez a mozdulat azt a képességet fejleszti, hogy a törzsünket össze tudjuk gömbölyíteni egy golyóba. Ezáltal el tudjuk sajátítani a bandha-kontrollt, és a kulcs a hátraugráshoz. Kilégzésre üljünk vissza. Ismételjük meg az előző két vinyászát még négyszer, összesen öt szettet végezve a gyakorlatból.

Nava: kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába
Dasa: belégzésre felfelé néző kutya
Ékádasa: kilégzésre lefelé néző kutya"

A kristály és a rózsa

2012-01-10T09:00:00.006+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Ha valaki nem értette meg az előző bekezdést, akkor olvassa újra addig, amíg meg nem érti. Ez a jóga titka. Néha a tárgyalásra kerülő fogalmak vagy a tömör terminológia nehézséget okozhat az olvasónak, de ha a tényeket nem tisztázzuk pontosan, akkor a tanítások lényege elveszik. A néha prof. S. Dasgupta szavaival: "Megpróbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy azáltal tegyem boldoggá az angolokat, a filozófiai jelentés pontosságát feláldozásának kockáztatásával, és az indiai filozófia számos gondolata olyan, hogy reménytelenül nehéz pontosan átültetni őket az angol nyelvbe."

A következőkben ennek a szútrának a fogalmait foglaljuk össze röviden. Létünk gyökere az örök, határtalan gyönyör és tudatosság, amit eredeti természetünknek, az igazságnak, a természetes állapotnak, a tudatnak vagy az önvalónak is neveznek. Azért nem tapasztaljuk ezt az állapotot, mert tévesen az elme tevékenységével azonosítjuk önmagunkat. Amikor az elme tevékenysége (vritti) megszűnik, akkor visszatérünk az eredeti állapotunkba.

Vjásza egy fontos dolgot jelent ki a kommentárjában, amikor azt mondja, hogy a tudat mindig önmagában nyugszik, bár úgy tűnik, mintha nem így lenne. Vigjánabhiksu a következő példával illusztrálja ezt a Júga-varttikában: Ha egy kristályt nézünk, és nincs semmilyen tárgy a közelében, akkor úgy látjuk a kristályt, ahogy van. Ha egy vörös rózsát helyezünk el a kristály közelében, akkor a kristály fel fogja venni a rózsa színét, olyan mértékben, hogy ha a kristályba nézünk, akkor csak a rózsát látjuk. Az igazság azonban az, hogy a kristály egyáltalán nem változtatja meg a természetét ebben a folyamatban.

Hasonlóképpen, a tudat önmagában lakozik a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi közben. az igazság az, hogy mindig önmagában lakozik, csak ez nem mindig tűnik így. Mint a kristályt is, úgy tűnik, hogy beszínezik a tárgyak. És, mint a kristály esetében is, ha eltávolítjuk a tárgyakat, akkor rájövünk, hogy változatlan."

A nap, amely megrengette a világot

2012-01-09T09:00:00.001+01:00

Na jó, ezt a címet azért kezeljük ironikusan :-) Ma van a születésnapom, méghozzá a 41-edik, azaz 1971 január 9-én láttam meg a napvilágot. Ennek a napnak valószínűleg nincs különösebb jelentősége a Föld legtöbb embere számára, főleg azok számára, akik nem is ismernek. Akik ismernek, azok is gondolom vegyes érzelmekkel fogadták az érkezésemet, és talán akkor fogják tudni végérvényesen eldönteni, hogy jövetelem pozitív vagy negatív kicsengésű volt-e az életükben, amikor továbblépek, ismeretlen magasságok vagy mélységek felé.

A védikus filozófia szempontjából sincs túlzottan nagy jelentősége annak a pillanatnak, amikor ebben a testben inkarnálódik az örök lélek, hiszen már millió és millió élet óta itt körözünk, különböző testeken, élethelyzeteken és benyomásokon keresztül vándorolva. Érdekes az összecsengés a szanszkrit "szamszára" és "szamszkára" szó között. Az előbbi kifejezéssel a reinkarnációt, az ismétlődő születést és halált szokták illetni, míg az utóbbi kifejezést Patandzsali az elmét érő benyomásokra, lenyomatokra használja, amelyek életről életre elkísérnek bennünket és alakítják a tudatunkat.

Még a filozófiánál maradva, az emberi születés azért egy fontos lépcsőfok minden egyén lelki evolúciójában, mert az emberi testtel együtt jár a lelki intelligencia, az élet végső kérdéseinek kutatásához szükséges vágy és képesség, nevezhetjük akár vallásosságnak vagy spiritualitásnak, de végső soron önmagunk keresése, amely az emberi élet egyik legfontosabb ajándéka és egyben küldetése is.

Az én szempontomból talán azért mégis ez az egyik legfontosabb pillanat, hiszen előző születéseimből már nem sok mindenre emlékezem, maximum a magammal hozott tudatalatti benyomások munkálnak értékrendemben, személyiségemben, törekvéseimben. A következő életeimet egyelőre homály fedi, szóval, ahogy a jóga is tanítja, a legjobb a jelenre koncentrálni, és kihozni a Most-ból, amit lehet. Úgy gondolom, hogy valamelyest sikerült előrehaladnom a spirituális útkeresés ösvényén is, 1990-ben megismerkedtem a Krisna-tudattal, közvetlenül előtte pedig a jógával, ami az utóbbi évtizedben is egyre perominensebb szerepet játszik az életemben.

Úgy érzem, hogy mindazok az élmények, fordulatok, erőfeszítések, amelyeket eddig tettem az életemben, hasznosak és fontosak voltak, még ha néha az egyik szélsőségből a másikba való átlendülésnek is néztek vagy néznek ki, mert fokozatosan közelebb visznek az eredeti természetemhez, lassan megértem és megélem, hogy ki is vagyok igazán, mi az én utam, és mi az, amivel nem tudok azonosulni vagy nem visz közelebb önmagam megismeréséhez. Az úton voltak és lesznek állomások, személyek, amiket megközelítek, elkísérnek egy darabig, majd tovább lépek, mert végülis az anyagi világban minden átmeneti, még ha nagyon ragaszkodunk is hozzá, mert aminek kezdete van, annak vége is lesz egyszer.

Az örök lélek szempontjából az átmenetiség persze tág fogalom, mert lehet, hogy egy élethelyzet vagy kapcsolat csak pár percig, óráig, napig tart, míg egy másik körülmény évekig, évtizedekig vagy akár több életen keresztül is állandósul. Mindebben benne vannak az előző döntéseink, és a jelenlegi választásaink is. Ismerni kell a szabályokat, ahogyan a karma működik, és józanul kell dönteni, a következmények mérlegelésével. Az utóbbi napokban szó volt a félelemről, és lesz is még a következőkben. A józan ember nem fél, de a vakmerőség nem egyenlő a félelemnélküliséggel. Ha hozol egy döntést, és később, a következményeivel szembesülve megbánod, akkor nem voltál következetes és megfontolt. De a hibákból is lehet tanulni, és kell is. A szenvedésnek és a fájdalomnak nevelő szerepe van az ember életében, és ha nem képes tanulni belőle és kijavítani a hibáit, akkor esélyes, hogy mélyebbre süllyed a tudati létrán, és az állat- vagy növényvilágban születik újjá, ahol nem kell döntéseket hozni, és nem kell viselni a következményeit.

Remlélhetőleg másoknak is tudtam valami hasznosat adni az eddigi életem során, és viszonylag kevés embert bántottam meg, de ha meg is bántottam valakit, akkor sorry, I'm not perfect. Vagy pedig az egójukkal van baj, és megsértődtek azon, amit én segítő szándékkel közvetítettem feléjük. Az anyagi világban minden törekvést hiba fed. A következő negyven-egynéhány évemre is vannak terveim, de semmi rendkívüli az eddigiekhez képest.

Szeretném folytatni a jóga népszerűsítését, nem csak az egészségmegőrzés szempontjából, hanem a jóga szellemiségét, a hozzá kapcsolódó életmódot is szeretném minél több embernek bemutatni, hogy ők is részesülhessenek ebben az áldásban, amit én kaptam és kapok folyamatosan. A jóga a szeretet és életerő végtelen folyama, és amikor az ember összekapcsolódik ezzel a folyammal, és megállapodik az Itt-ben és a Most-ban, akkor semmihez sem hasonlítható boldogságot tapasztal, végtelenül szerencsésnek és kiválasztottnak érzi magát, és örökké ebben az állapotban szeretne maradni. Minél mohóbbak vagyunk a boldogságra, és minél lazábbak vagyunk, annál természetesebben benne tudunk maradni a jóga állapotában, és annál nehezebb lesz kizökkenteni minket belőle. Practice, practice, practice. A gyakorlás, a közben tett erőfeszítés és koncentráció az egyetlen, ami a miénk. A többit ajándékként kapjuk, ha nyitottak vagyunk rá. Be Cool & Yoga On! (A képen persze nem én vagyok megörökítve, de ez a póz valószínűleg nekem is elég hamar ment :-))).

Bűn és bűntudat

2012-01-08T09:00:00.001+01:00

A félelmekről értekezvén érdemes kitérni a félelem egy gyakori fajtájára, a bűntudatra. Az anyagi világ, és az emberi társadalom csak akkor tud működni, ha vannak bizonyos szabályrendszerek, amelyek meghatározzák, hogy mi az, ami helyes és elfogadható, és mi az, ami helytelen és zavaró. Anyagi szinten ezeket a dolgokat a törvények szabályozzák, és az ember úgy van vele, hogy ha betartja a törvényeket, akkor nyugodt a lelkiismerete és stresszementesen élhet (elvileg). Ha viszont nem, akkor folyton parázhat, hogy mikor kapják esetleg el és büntetik meg. Nem kell feltétlenül nagy kihágásokra gondolni, elég, ha csak a BKV-bliccelést kísérő bizsergető érzésre emlékeztetjük magunkat.

A félelem egyébként is a politika és általában a hatalom leghatékonyabb eszköze arra, hogy a kisemberekből kikényszerítse a kívánt viselkedési mintákat. Vagyis amikor arról beszélünk, hogy a jóga egyik célja a félelmeink legyőzése, ennek igazából nem csak az egyéni szinten van nagyon komoly hatása, hanem társadalmi szinten is egészen jelentős változásokat képes elindítani. Gondoljunk csak Gandhi békés engedetlenség-mozgalmára! Ő csupán az ahimszát tűzte a zászlajára a jóga erkölcsi elvei közül, de a példa azt mutatja, hogy ha elegen csinálnak vagy éppen nem csinálnak valamit, akkor annak komoly társadalmi következményei lehetnek.

Például ha elegen mondanának le a hús, drogok, alkohol, nikotin, koffein fogyasztásáról, akkor ezek az iparágak külön erőfeszítés nélkül csődbe mennének. Ha elegen lennének hűségesek a partnerkapcsolataikban, akkor nem lenne AIDS és nemi betegségek, de még lehet, hogy abortusz is kevesebb lenne. A vallások vagy a spirituális rendszerek, például a jóga által előírt erkölcsi alapelvek viszont általában jóval szigorúbbak a világi törvényeknél.

Az ember persze jóhiszeműen elkezdi gyakorolni a jamákat és a nijamákat, de hogy a tegnapi gondolatmenetet folytassam, van olyan eset, amikor egy bizonyos tilalom vagy éppen előírás betartása nem abból fakad, hogy természetesen elértük azt a szintet, amikor a szabály követése inspirál bennünket a további fejlődésre. Van, amikor bizonyos vágyakat vagy késztetéseket elnyomunk, ahelyett, hogy átalakítottuk volna őket magasabb, spirituális aspirációkká, és olyankor az ember könnyen konfliktusba keveredhet önmagával, vagy azzal az idealizált képpel, amit önmagáról alkotott. Természetes, hogy szeretnénk tökéletes jógikká válni, de ha ez nem sikerül az élet minden napján és minden pillanatában, akkor két fontos dolgot kell tisztáznunk önmagunkban:

1. Az átmeneti kudarc nem jelenti azt, hogy az egész törekvésünknek nincs értelme, és hogy nem fejlődünk. Folytatni kell a törekvést, mindaddig, amíg tudunk motivációt találni a fejlődésre. Ha a motiváció elvész, akkor persze nehéz puszta kötelességtudatból, vagy elvi megértés alapján jógázni vagy betartani valamilyen előírást.

2. Őszintén fel kell mérni a helyzetünket, és összhangba kell hozni azt, ami belül van, azzal, amit kifelé mutatunk. Mert ha a kettő nagyon eltávolodik egymástól, az feszültségekhez vezet a személyiségünkön belül (vagyis sokkal tökéletesebbnek akarunk látszani, mint amilyenek ténylegesen vagyunk), másrészt a mások (de legfőképpen önmagunk) becsapására tett erőfeszítés pontosan az őszinte fejlődés lehetőségétől foszt meg bennünket.

Sok esetben a vallások vagy spirituális tanok úgymond "fenyegetik" a követőiket azzal, hogy ha ilyen vagy olyan bűnt elkövetnek, akkor milyen szenvedések várnak rájuk. Ugyanakkor a keresztény tanítás is elismeri, hogy az ember gyarló, vagyis a legjobb szándéka mellett is meg fogja szegni például a tízparancsolatot. Az "Istenfélés" egy jóval távolibb kapcsolat Istennel, mint az "Istenszeretet", de egyesek számára a bűntudat és a büntetéstől való félelem valóban egy kordában tartó erő lehet.

A legfejlettebb spiritualisták pedig valóban képesek arra, hogy olyan mértékben átadják magukat Istennek, hogy a felé irányuló szeretetük miatt már nem is képesek megérinteni a szívüket a világi kísértések. A kettő között vannak azonban azok, akik törekszenek ugyan, de úton-útfélen "elbuknak". Ilyenkor a bűntudat szerintem inkább egy korlátozó, frusztráló erővé vélik egy idő múlva, és üldözési mániát hoz létre a tudatunkban.

A jóga útja a szabadság útja, és ahogy mondtam, a félelem legyőzésének az útja. Szóval ha úgy érezzük, hogy a büntetéstől való félelem börtönzi be a tudatunkat, akkor ebből kell valahogy kitörni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tetteinknek nem lesz meg ugyanaz a visszahatása, csupán azt, hogy elfogadjuk és tudomásul vesszük, és nyílt szívvel vállaljuk tetteink következményét, hiszen ehhez is bátorság kell. Krisna azt mondta a Pándaváknak, hogy meg kell látniuk a Poklot, mielőtt e Mennybe emelkednek, és lehet, hogy nekünk is olyan élethelyzeteken kell még keresztülmennünk a jövőben, amikről már úgy gondoljuk, hogy túlléptünk rajta.

A jógi közömbös tud maradni az élvezet és a szenvedés közepette is, és képes gyakorolni a szamádhit akár a legpokolibb körülmények között is. Nem a külső helyzet számít, csupán az elme csendje, amelyet ugyanolyan kihívás lehet kellemes és élvezetes körülmények között elérni, mint az elviselhetetlennek tűnő fájdalom és szenvedés közepette. De ha egyszer sikerült megszabadulni a félelmeinktől, akkor a szamádhi már valószínűleg nagyon közel lesz.

A kötődés leigázása

2012-01-07T09:00:00.001+01:00

A mai blogot egy Anthony de Mello-idézettel szeretném kezdeni, amely némileg rímel a tegnapi teljesítménykényszeres gondolatmenetre:

"Fiatal korunkban boldogtalanságra programoztak bennünket. Arra tanítottak, hogy a boldogság érdekében pénzre, sikerre, egy gyönyörű vagy jóképű partnerre van szükséged az életben, jó állásra, barátokra, spiritualitásra, Istenre - válaszd amelyiket akarod. Ha nem szerzed meg ezeket a dolgokat, nem leszel boldog, ezt mondták nekünk. Nos, ez az, amit kötődésnek nevezek. A kötődés olyan hiedelem, amely szerint valami nélkül nem leszel boldog. Ha egyszer ez meggyőződéseddé válik - ha bekerül a tudatalattidba, ha léted mélyen gyökerezik az effajta gondolkodásban, akkor véged van."

Na én azért talán nem fogalmaznék ennyire drámaian, de a képlet tényleg viszonylag egyszerű: Ha a boldogságunk külső tényezők meglététől vagy hiányától függ, akkor ki vagyunk szolgáltatva a változó körülményeknek, és kötődés alakul ki bennünk azok iránt a dolgok vagy személyek iránt, amelyeket a boldogságunk forrásának tekintünk, és azon stresszelünk, hogy mi lesz, ha elveszítjük őket valamilyen okból kifolyólag. nagyon nehéz megtanulni úgy kifejezni a szeretetünket, hogy ne kísérje kötődés. Persze a kötődés önmagába nem biztos, hogy baj, mert a lélek összességében véve nem független. De a túlzott, görcsös kötődés az még távolabb vihet minket a boldogságtól, mint a laza, nyitott felfogás az élet dolgaival vagy a viszonyainkkal kapcsolatban.

A képlettel két probléma van csupán: az első az, hogy a legtöbb ember tudata tele van kötődésekkel, és képtelen feladni őket. Ilyenkor a tudatunk a ragaszkodás és gyűlölet pólusai közé kerül, és megtörténhet időnként, hogy egyik pillanatban nagyon szeretünk valakit, míg a következőben a legnagyobb ellenségünkké válik. A ragaszkodásmentes szeretet gyakorlása nehéz dolog, és időnként fájdalmasnak is tűnhet, de fokozatosan el fog vezetni bennünket a maradandó, belülről fakadó boldogsághoz. Szóval amikor egy lelki tanító azt mondja, hogy hiába ragaszkodsz bármihez is, nem leszel tőle boldog, akkor neki elhisszük, főleg, ha látjuk, hogy ő minden külső dolog nélkül is belső boldogságot él át az élete minden pillanatában.

Amikor azonban eldöntjük, hogy mi magunk is meg akarunk szabadulni a kötődésektől, akkor azért több akadályba is botlunk, vagy időnként vakvágányra is juthartunk. Az egyik akadály az lehet, amikor lemondunk valamiről, főleg ha egy olyan dologtól mondunk le, amit soha nem is birtokoltunk vagy kaptunk meg, de a ragaszkodás ott marad a szívünkben, csupán a felszínen mondtunk le róla. Ez az úgynevezett "savanyú a szőlő"-effektus és két következménye van: az egyik az, hogy frusztráltak leszünk, mert negatívként állítunk be magunkban egy dolgot, amihez a szívünk mélyén igazából ragaszkodunk még, másrészt, ha mégis valamilyen véletlen folytán megkapjuk azt a dolgot, akkor meghasonlunk a saját magunk által felépített értékrenddel, és mégiscsak elkezdünk ragaszkodni hozzá.

A másik akadály az lehet, amikor az egyik kötődést egy másikkal helyettesítjük ki, amelyről azt gondoljuk, hogy egy lelki, spirituális kötődés, ezért magasabb rendű az anyagi kötődésnél. De ha nem jutunk el ténylegesen arra a szintre, ahol át tudunk lényegülni, és eggyé tudunk válni az aspirációnkkal akkor az is csupán egy külső tényezővé válik a boldogságunk elérésében. Éppen ezért a jóga azt tanítja, hogy belül, önmagunk legbelső magjában kell megkeresni a boldogságot, mindenféle külső megjelöléstől és körülménytől függetlenül. És ezt a keresést addig kell őszintén és kérlelhetetlenül folytatni, amíg el nem érkezünk oda, ahol az elme hullámzása végérvényesen megszűnik. lehet, hogy nem lesz könnyű az út, és sok buktató és nehézség, szenvedés, fájdalom, frusztráció vár ránk, de érdemes végigmenni rajta. És az út a félelmeink legyőzésén keresztül vezet, amiről még majd fogunk beszélni, mert nagyon hosszú téma.

No Stress

2012-01-06T09:00:00.001+01:00

Manapság mindenki stresszel, és ez sok mindenre rányomja a bélyegét, beleértve az egészségünket, az életminőségünket, és legfőképpen a boldogságunkat. A jóga egyik legfontosabb célja és hatása a stressz feloldása. Bár a modern orvostudomány és pszichológia már egészen komoly betegségképet kezd kanyarítani a stressz köré, és jó biznisz a kezelése is, én azt gondolom, hogy a stressz elsődlegesen attitűd és mentális berendezkedés kérdése. Éppen a tegnapi blogban volt szó arról, hogy a benyomásainkat kivetítjük, mintha azok volnánk, és elkezdünk aggódni.

A jóga gyakorlása során két olyan mentális attitűdöt érdemes tudatosítani, ami a stressz felgyülemléséhez vezet. Az egyik a teljesítménykényszer, a másik pedig a félelmeink. Hétköznapi életünkben megszoktuk azt, hogy produkálni kell, eredményeket kell felmutatni ahhoz, hogy mások sikeresnek könyveljenek el bennünket, és ha nincsenek eredmények, vagy esetleg még motivációnk sincs arra, hogy erőfeszítést tegyünk, akkor depressziósak leszünk. Nos, a motivációval semmi baj nincsen, én sem szeretem az érdektelen, közömbös lúzerkedő hangulatot, mert az aztán tényleg semmire nem visz az életben. De a teljesítménykényszerrel vigyázni kell, mert sok esetben pontosan akkor veszítjük el a lendületet a gyakorlásunkban, amikor túl sokat erőlködünk, és nem vagyunk elég türelmesek vagy megadóak. Régebben azt mondogattam, hogy nem nekünk kell az ászanát végrehajtani, hanem hagyni kell, hogy az ászana hajtson végre minket, vagyis alá kell vetni magunkat a folyamatnak, és bele kell lazulni.

A teljesítménykényszer, vagyis a ragaszkodás bizonyos eredmények vagy az ászana bizonyos külső formájának elérése iránt belső feszültséget okoz az elmében és az izmokban is, is szétszórja a figyelmünket. A jógaórának nem a fájdalomról és a szenvedésről kell szólnia. Persze az is lehet benne, de meg kell tanulni úgy kezelni, hogy az is közelebb vigyen a flow-élményhez, ahelyett, hogy önértékelési zavarokhoz vezetne.

Van, amikor saját magunkkal szemben vannak túl nagy elvárásaink, van, amikor mások képzelt elvárásainak akarunk megfelelni. És ilyenkor minél többet erőlködünk, annál messzebb kerülünk a hőn áhított céltól, jönnek a sérülések, a frusztráció és a düh. Biztosan mindenki tapasztalta már, ahogyan ezek a zavaró érzelmek a felszínre törnek, akár gyakorlás, akár pránajáma vagy meditáció közben. Persze nem szabad a ló túlsó oldalára sem átesni, mert ha túl engedékenyek vagyunk önmagunkkal szemben, akkor a fejlődésünk lelassul vagy teljesen megáll. Az út és a haladásra tett erőfeszítés elengedhetetlen, különben könnyen becsaphatjuk önmagunkat a valós helyzetünket illetően. Ugyanis könnyebb elhinni, hogy eljutottunk valahová, mint ténylegesen elmenni oda, főleg, ha még nem voltunk ott soha életünkben.

Egyébként a teljesítménykényszer is sokszor a megfelelési kényszerből, vagyis a félelmeinkből táplálkozik. Úgy érezzük, hogy meg kell felelnünk valakinek azért, hogy elfogadjon, hogy szeressen, hogy tiszteljen minket. Félünk attól, hogy elutasítanak, kinevetnek, lenéznek, gyengének, lúzernek, szerencsétlennek tartanak. Sokan eleve azért nem is próbálják meg a jógát, mert azt gondolják, hogy nagyon bénáknak néznének ki a sok hajlékony meg szálkás ember között, aki mosolyogva izzad és nyög a tanár igazításai alatt. Vagy azt gondolják, hogy kinevetnék őket, egyszóval paráznak. lefogadom, hogy van, aki a tükröt is azért nem szereti az Atma Pest-ben, mert nem elégedett azzal, amit lát benne. Pedig ez egy jó motiváció arra, hogy nekiálljunk faragni a karosszériát, amíg olyan nem lesz, amilyennek szeretnénk. Zsír le, izom föl, Ráncok le, mosoly föl. Mindezt kés és botox nélkül :-)

A félelmek kérdése persze egy nagyon mélyre nyúló beszélgetés lenne, minden esetre érdemes elkezdeni azzal, hogy tudatosítjuk a félelmeink forrását, és a tegnapi blogban említett meditációt próbáljuk gyakorolni. Nem mondom azt, hogy könnyen vagy gyorsan el lehet jutni erre a szintre, amikor nem azonosítod önmagadat azokkal a jelenségekkel, amelyek körülötted történnek, és kívülállóként szemléled az élet folyamát, de az biztos, hogy ez a legtökéletesebb stresszkezelő módszer. Persze ne feledjük, hogy ez nem azt jelenti, hogy közömbössé és inaktívvá válunk, inkább azt, hogy félelem nélkül cselekszünk, és stresszmentesen tudunk döntéseket hozni, felelősséget vállalva azokért, ahelyett, hogy folyamatosan kétségek között gyötrődnénk, vagy általunk nem befolyásolható dolgok miatt aggódnánk. Trust the Universe, eddig nem omlott össze, ezután sem fog! :-)

A vetítés vége

2012-01-05T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Most egy lépéssel tovább megyünk a meditációnkban. Ha az intelligenciát kiélesítettük, akkor meg tudjuk figyelni. Akkor az értelem rájön, hogy egy külső tényező figyeli meg. Ezt a külső tényezőt tudatnak (purusa) vagy önvalónak (átman) nevezik, és csak tudatosságból áll. Mivel a tudatosság forma és minőség nélküli, nem tudjuk megfigyelni vagy látni. Ez a tudatosság a látó, a legmélyebb és legvégső réteg. Ezt a tényt az ősi risik és felszabadult mesterek is alátámasztották. Bármelyik meditáló kipróbálhatja és meggyőződhet róla.

A szútra most azt mondja, hogy amikor valaki a jóga tényleges állapotában van, és az elme hullámzásai elültek, akkor ez a látó, vagyis a tudatosság önnön természetében helyezkedik el. Könnyebb lett volna megérteni, ha Patandzsali azt mondja, hogy akkor a látó saját magát tapasztalja, de ez a szavak helytelen használatát jelentette volna a következő okból kifolyólag:

Az emberi lény egy közvetítő a tudat (purusa) és a megnyilvánulás (prakriti) között. Mivel a tudat, amely a mag, érzékel, de nem érzékelhető, kivetítjük önmagunkat a fenomenális világba. Ezek után azt hisszük, hogy ezek a jelenségek vagyunk, mint az egóból megnyilvánuló test vagy elme.

Az, hogy megállapodunk önnön természetünkben, egyszerűen azt jelenti, hogy abbahagyjuk önmagunk kivetítését. A kivetítés azt jelenti, hogy azonosítjuk magunkat azzal, amit tapasztalunk. Amikor feladjuk ezt az azonosítást, akkor a középpontunkban vagyunk, ami azt jelenti, hogy szemtanúként szemléljük a világ és a testünk/elménk változásait. A látó természete a a tudatosság. Az, hogy elhelyezkedünk önmagunk természetében, a tudatosságban, egyszerűen csak azt jelenti, hogy a tudatosság vagyunk, és nem veszítjük ezt szem elől."

A látó önnön természete

2012-01-04T09:00:00.003+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

1.3. tadá drastuh szvarúpé 'vaszthánam

tadá - akkor; drastuh - a látó; szvarúpé - önnön természetében; avaszthánam - megállapodás.

Akkor a látó megállapodik önnön természetében.

A meditáció az involúció, vagyis a befelé fordulás folyamata. Az első lépés a meditációban a saját testünk megfigyelése. Ennek megfigyeléséből rájövünk, hogy a megfigyelő vagy látó és a látott különbözik. Most már tudjuk, hogy nem a test vagyunk, hanem inkább van egy testünk.

A következő lépés az elme megfigyelése. Ha sikerül megalapozni ezt a megfigyelést, akkor visszautasítjuk az elmével való azonosítást, mert nekünk, vagyis a látónak vagy megfigyelőnek a megfigyelten kívül kell elhelyezkednie. Innen a következő, mélyebb réteget, az egót kezdjük megfigyelni. Ez eleinte kihívás, de a meditációs tapasztalattal és a gyakorlattal hamarosan képessé válunk arra, hogy megfigyeljük, elkülönítsük és tanulmányozzuk azt a tényezőt, amely "Én"-nek gondolja magát. A számítógép hasonlatát alkalmazva, az egó (ahankára) az az operációs rendszer, amelyiken a test és elme (manasz) alkalmazások futnak. A test és az elme csupán az egó háttere előtt funkcionál. Igazából a szánkhja szerint a test és az elme az egóból alakul ki.

Amikor képessé válunk arra, hogy megfigyeljük az egót, akkor megértjük, hogy nem vagyunk azonosak vele, hanem egy még mélyebben fekvő tényező. A következő réteg az értelem (buddhi). A hasonlatunkban az értelem a számítógép hardvere lenne. A hardver önmagában is létezhet, de az operációs rendszer (egó) és az alkalmazások (test és elme) nem tudnak funkcionálni nélküle. Az intellektus jön elsőnek, és ez egy mélyebb réteg, mint az egó. Ne ismeri az "én" fogalmát. Az értelem tiszta intelligencia."

Na nekem ezzel azért gondjaim vannak, mégpedig hogy az értelem mélyebb réteg az egónál. Én úgy értelmezem, hogy az egó használja az értelmet bizonyos célok elérésére, és nem lehet pusztán intelligenciával felmelkedni az egó fölé. Vagyis az értelem egy könnyebben kezelhető, irányítható, tudatosítható dolog, mint az egó.

Miért nem vagyok vegán?

2012-01-03T09:00:00.001+01:00

Nem lovagolok a témán, esküszöm, csak olvastam a napokban egy cikket egy 22 éves amerikai lánytól, aki vegán, és a következő két, gyakran felmerülő kérdést taglalgatta, amit állítólag a vele randizó pasik nagy százaléka az első közös ebéd során fel szokott neki tenni:

Első kérdés: Miért lettél vegán? (Válasz: Miért eszel állati hullákat?) Persze utána taglalja a részleteket, de főleg az erkölcsi, etikai és ökológiai okokat sorolja. Ezzel persze semmi baj nincsen, sőt, nekem is az a tapasztalatom, hogy bizonyos ideológiai töltetre is szükség van ahhoz, hogy az ember tartósan vegetáriánus maradjon. Én a magam részéről laktovegetáriánus vagyok, mint a klasszikus hindu kultúra követőinek nagy része. Vagyis eszem tejterméket a növények mellett. A szilveszteri malacpecsenye-szezonban feltettem egy képet a facebook-ra, aminek következtében kommentáradat lepte el a falamat. Én abban a hiedelemben éltem, hogy a legtöbb embernek azért van annyi erkölcsi érzéke, hogy ha azt mondanék neki, hogy csak akkor kapsz húst, ha személyesen vágod le a disznót, az elriasztaná őket a húsevéstől, de a reakciókból ítélve tényleg annyira sötét a magyar kultúra, hogy sok embernek ez egyáltalán nem jelent akadályt, lelkesen vágták a disznót szilveszerkor.

A legmedöbbentőbb reakció egy természetgyógyásztól érkezett, aki egyben táplálkozási szakértőnek is vallotta magát. Ő nem vegetáriánus, legalább 15 kiló fölösleggel rendelkezik, és nemrégiben szokott le a dohányzásról (hogy legylább valami pozitívat is el tudjak mondani róla). Egyrészt azt állította, hogy őt a kliensei ebben az állapotában is hiteles szakértőnek tekintik, másrészt azt mondta, hogy ő senkit nem szokott semmire sem rábeszélni vagy lebeszélni. Nos, hát elég szomorú, hogy a magyar neveltetésben annyi tudatosság nincs a táplálkozással kapcsolatban, hogy a vegetáriánus étrend tisztább és egészségesebb, mint a húsevés, és hogy egy holisztikus szakembertől (legyen az masszőr, természetgyógyász, jógaoktató, életómd-tanácsadó vagy mittudomisén tudatos teremtő stb.) az ember elvárja a példamutatást, a tiszta életmódot.

Anélkül, hogy ítélkeznék mások felett, mert végső soron egy húsevő (vagy éppen leszokófélben lévő) jógaoktató vagy akupunktőr is lehet remek szakember, csak sajnálom azt, hogy a példamutatással való tanítás elsikkadt a mi kultúránkban és társadalmunkban, és az emberek nem tekintik értéknek az erkölcsi parancsolatok követését. Lehet, hogy túl ortodox vagyok, de én ezen az álláspontomon nem is akarok változtatni. Én még mindig azt gondolom, hogy egy jógaoktató vagy spirituális vezetőként tevékenykedni kívánó embernek törekednie kellene a minél tisztább életmódra, amibe beletartozik a vegetáriánizmus, a drogok, alkohol és a dohányzás kerülése, a koffein mellőzése és általában a tiszta, erkölcsös életmód. Nem baj, ha nem sikerül egyből 100%-ban megvalósítani, de legalább az őszinte törekvésnek ott kellene lennie.

A legérdekesebb pedig az volt az egészben, hogy ő hivatkozott az erőszakmentességre, vagyis hogy én ne követeljem meg tőle azt, hogy vegetáriánus legyen, mert békés Krisna-hívőként nekem mindenki szabad belátására kellene bíznom azt, hogy milyen formában kínozza és mészárolja az állatokat. Minden esetre kanyarodjunk vissza a témához.

Második kérdés: Honnan pótolod a proteint? (Válasz: honnan pótolod a zöldségeket és a gyümölcsöket?) És utána taglalja az amerikai (és persze Európában is ez ugyanúgy igaz) társadalom protein-függőségét. Én ezzel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy a vegán étrend, főleg a nyersvegán vagy a 811 diéta szerintem is szegényes lehet proteinben, de egyesek életmódjához és tápanyag-felhasználásához ez éppen elegendő. Mert például ha valaki 8 órát gubbaszt egy irodában, autóval vagy tömegközlekedéssel jár és hetente 3x1 órát edz, ami alatt mondjuk eléget alkalmanként 700 kalóriát, akkor egy “átlagos”, proteinben és szénhidrátban gazdag étrendtől simán hízik évente 3-5 kilót, de lehet, hogy még többet, ez már genetikától és testalkattól függ. Tehát egy ilyen embernek, ha fogyni és méregteleníteni akar, éppenséggel jó jöhet a vegán koszt, sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy egy egészséges, aktív életet élő ember, megfelelően változatos étkezéssel hosszú távon képes maradéktalanul pótolni mindent növényekből.

A nagy kérdés mindig az, hogy mennyi az annyi? Mennyi fehérjére van szüksége az emberi szervezetnek napi szinten? Az én meglátásom szerint (bár őszintén szólva sohasem mérem grammra, összetételre és kalóriára az ételeket, amiket eszem) testsúly-kilgrammonként fél gramm fehérje a minimális elégséges bevitel, és egy g/kg mennyiség az már tökéletesen elegendő a legtöbb sportoló számára is. Mondjuk, ha napi 6-8 órát edz, mint egy hivatásos versenyző, akkor azt nagyon nehéz túledzettség és izomleépülés nélkül megúszni, és ott nagyon speciális étrendet kell összeállítani.

Én a magam részéről tehát üdvözlök mindenkit, aki lektovega, vegán, 811-es, nyersevő stb., csak a húst szíveskedjenek mellőzni, mert az annyira ellene megy az ahimszá elveinek, hogy alapjaiban meghiúsítja minden törekvésünket a magasabb szellemi vagy spirituális síkok felé való közeledésre. Én legalábbis így tanultam. A magam diétájával sokat kísérleteztem, és most oda jutottam, hogy 70% zöldség és gyümölcs mellett kb 30% tejtermékből, olajos magból és hüvelyesből áll az étrendem, a szénhidrát minimális. Ezzel a koszttal még izomtömeget is lehet növelni, anélkül, hogy a zsír% emelkedne. Persze nem vagyok olimpikon vagy testépítő vagy ilyesmi, de azért nem ritka a napi két edzés, és ez full vegán étrend mellett valószínűleg nagyon leatrofizálna, hacsak nem lenne külön egy szakács, aki állandóan főzi nekem a tofut, csicseriborsót meg biokendermagot stb.

Persze a tejtermékek fogyasztása ellen is felhoznak egy csomó kifogást, például, hogy azzal is támogatom az állatok gyilkolását. Nos, ez valószínűleg így van, de még a Krisna-tudatban is, a saját anyaszentegyházamban, ahol egy-két éve hozták be a vegánizmust, a gyerekeknek engedik a tejtermék fogyasztását, sőt, a Rig Véda is azt írja, hogy a tejben található tápanyagok fejlesztik a lelki intelligenciát, ami szükséges Isten megértéséhez. Szóval részemről marad a tejtermék és a jelek azt mutatják, hogy nálam beépül, mert lassan növekszik a súlyom és szerencsére az izomba megy, jó lesz az még ínségesebb időkre :-). De azért mindenkit tisztelek, aki nem eszik húst, bármilyen diétát is követ, aki pedig eszik, annak szurkolok, hogy hátha bevette az újévi fogadalmak közé, és legalább megpróbálja a húsmentes életmódot.

Marícsjászana - összefoglaló

2012-01-02T09:00:00.000+01:00

Néhány adalék a Marícsjászana leírásához, Gregor Maehle könyvéhez:

A Marícsjászana csoport első négy gyakorlata az 1. sorozatban jelenik meg, méghozzá az A kontrapóza a C, a B kontrapóza pedig a D változat. A Marícsjászana D a legtöbb embernek gondot szokott okozni, ha nem elég nyitott a csípője, térdsérülése van, vagy ha a dereka túl nagy átmérőjű ahhoz, hogy megfelelően tudjon kulcsolni, Ilyenkor az Agniban is használatos ardhamatszjéndrászanát szoktam javasolni a D helyett, a C helyett pedig annak egy olyan változatát, amikor az alul lévő láb nyújtva van.

Az astanga 4. sorozatában jelenik meg a többi négy Marícsjászana változat. Az E és az F egymás kontrapózai, amelyben az egyik lábat vírászanában tartjuk, a másik térdet szokás szerint függőlegesen tartjuk. Az E-ben előrehajolunk, míg az F-ben kicsavarjuk a gerincet. A G és a H már kacifántosabb, mert itt az egyik lábat a nyakunkba rakjuk, míg a másikat szokás szerint függőlegesre behajtjuk. A G-ben előrehajolunk, míg a H-ban kicsavarjuk a gerincet. Én néha szoktam gyakorolni ezt a négyet is, akkor is, ha éppen az 1. sorozatot gyakorlom, méert még több különböző csípőnyitásra ad lehetőséget az első négyhez képest, és ezzel is fel tudjuk dobni időnként a gyakorlásunkat.

A Marícsjászana csoport egészségügyi hatásai: A rendszertelen evési szokások és a mentális feszültség következtében kialakuló gyomorfekélyeket és a nyombélfekélyt megelőzi és javítja, jó hatással van az elégtelen és gyenge emésztés miatt kialakuló székrekedésre, puffadásra és a szamána és apána vájuk működési zavaraira. Amikor az emésztési tűz nem elég erős, hogy stimulálja a bélmozgást, a széklet és a gázok megrekednek a belekben. A marícsjászana A, B, C és D gyakorlása segít megszüntetni a fájdalmas menstruációt, amit deréktáji és hasi fájdalom kísér. Megerősíti a méhet, ami megelőzi a vetélést és elősegíti az egészséges terhességet. Ezek az ászanák közvetlen jó hatással vannak a vesékre is. A terhesség 3. hónapja után a C és D változatot nem szabad gyakorolni. Az A és B változatot (ha kényelmes) lehet tovább gyakorolni a terhesség 6. hónapjáig.

Acro Jam for the Finish

2012-01-01T09:00:00.001+01:00

Lassan kezd tradícióvá válni, hogy egy közös akro-gyakorlással zárjuk az óévet, és készülünk az újra. Ha jól emlékszem, 2009 szilveszterén tartottam az első akro workshopot az Atma Centerben, és azóta is a jógatáborokon, jógafesztiválokon, jóganapokon mindig tartunk egy-egy akro workshopot. A mai esemény abból a szempontból volt korszakalkotó, hogy zenészeket is hívtunk, akik a háttérből adták az ütemet, djembén, didgeridoo-n, meg mindenféle egzotikus hangszereken játszva. Pályi Balázsnak, Varga Zsoltinak, Dávidnak és Rajahamsának külön szeretném megköszönni a három órás hangulatos zenélést, és remélem, máskor is számíthatunk majd rájuk.

A workshopra 18-an gyűltünk össze, plusz a zenészek. Remek hangulatban el is kezdtük a napüdvözleteket, utána pedig néhány páros álló gyakorlattal bemelegítettük magunkat. Ezek után következtek az akrobatikusabb elemek, amelyeket azért néhány partner-cserével nagyjából mindenkinek sikerült végrehajtania. Néhány kisebb összeomlás nem a világ, annyi azért belefért, de vigyáztunk azért egymásra.

Nem csak olyan pózokat csináltunk, amelyekben az egyik ember a hátán van és a talpán tartja a másikat, hanem álló, sőt, dinamikus pózokat is végeztünk a változatosság kedvéért, az utolsó fél órában pedig néhány Thai-masszázs gyakorlattal lenyújtottuk egymást. A jól megérdemelt befejező relaxációt a didgeridoo kellemes búgására töltöttük el, utána pedig közösen elfogyasztottuk a magokat és gyümölcsöket, amit a résztvevők hoztak magukkal.

Szóval kellemes hangulatú buli sikeredett, és a jövőben is bizonyára lesznek ilyenek, bár 16-18 főnél több résztvevő nemigen fér el az Atma Budában. Utána mindenki felkerekedett, hogy itt-ott megünnepelje az újévet, mi pedig jógával köszöntjük 2012-t, vasárnap reggel 8-kor közös astanga gyakorlás lesz, délután 4-kor pedig 108 napüdvözlet Istvánnal. Hétfőn pedig újra indul a verkli, sőt, új órákkal is bővül az Atma Center kínálata: hétfőn 6-tól Iron Yoga, fél 8-tól hátrahajlítás, mindkettő Orsival. Szerdán 7-től ugyancsak hátrahajítás Ágival, pénteken 6-tól pedig Kontakt jóga Lovász Andival, ahol bizonyára összetalálkozhattok néhány elemmel azok közül, amiket a mai workshopon kipróbáltunk. Itt pedig a teljes fotóalbum látható.

Szeretgetés

2011-12-31T09:00:00.006+01:00

Csütörtökön akro-jógán voltunk Gergőnél és Gabinál, és ott hallottam a "szeretgetés" kifejezést, amikor akró közben vagy utána megmasszírozzák és nyújtják egymást az akró partnerek. Thaiföldön én is megkedveltem a thai masszázst, pedig korábban meglehetősen masszázs-ellenes voltam. Úgy látszik, ahogy öregszik az ember, egyre jobban értékeli az emberi érintést, törődést és szeretetet.

Nem is lehet rosszabbat elképzelni annál, mint amikor az ember magányos, nem érinti meg senki, se fizikai szinten, sem érzelmileg, és nem adhat és kaphat szeretetet nap mint nap. Persze szerintem ez is egy olyan helyzet, amit az ember választ magának, mert mindig lehet választani olyan életet, amikor van lehetőségünk kifejezni a szeretetünket, önmagunk iránt, és mások iránt. Talán ezért is szeretnek az emberek akro-jógázni, mert az egymásrautaltság, a kölcsönös bizalom, az őszinteség megnyitja az ember szívét az érintésen és a közös gyakorláson keresztül, és rájövünk, hogy nem vagyunk magányosak a világban, hanem szerető szívek vesznek körül bennünket.

Az olyan jógaórákon, ahol mindenki egyedül végzi a gyakorlatokat, ez esetleg nem mindig jön ki, mert ott is megtörténhet, hogy egész óra alatt a saját elménk csapongását követjük, és ahelyett, hogy a jógázó közösségben szétáradó szeretetben elmerülnénk és felföltődnénk vele, esetleg csak azt érezzük, hogy ilyen vagy olyan okból kifolyólag zavar vagy irritál a másik jelenléte.

Ahhoz azonban, hogy a nekünk kijáró törődést megkapjuk, nem is feltétlenül szükséges az, hogy valaki más foglalkozzon velünk. Persze a masszázs az jó dolog, szerintem sokkal jobb, mint az önmasszázs. De az ember vagy elmehet egy masszőrhöz, akinek az energiája kellemes hatással van rá, vagy számtalan más módját is választhatja a kényeztetésnek, amiről oly gyakran elfeledkezünk rohanó hétköznapjainkban, és extrovertált, teljesítményorientált világunkban. Az alábbi idézetet olvastam ma egy blogban:

"Az igazság az, hogy nem kényeztethetjük magunkat eléggé. A testünknek, az elménknek, az érzelmeinknek és a lelkünknek minden nap szüksége van a jó bánásmódra. Mindegyik részünkkel törődni kell, és minél több módot találunk arra, hogy apróságokkal kényeztessük magunkat a nap folyamán, annál jobb lesz a közérzetünk. Ahogyan bánunk önmagunkkal, úgy bánunk a világgal."

Szóval úgy látszik, kiöregedtem a mártír-forradalmár szerepből, amit néha a jóga-szellemiség is sugall, hogy minél több önsanyargatásnak teszi ki magát az ember, annál közelebb kerül a megvilágosodáshoz. A mai világ és gondolkodásmód is inkább a fakír-jógi hangulat felől a wellness-jógi hangulat felé mozdítja a hangsúlyt, aminek szerintem nem feltétlenül kell ellenállni, mivel akaratlanul is olyan mértékű fizikai, toxikológiai, ideológiai, érzelmi stb. stressznek tesszük ki magunkat nap mint nap, hogy a szöges ágyon fekvés vagy lékben fürdés vagy éppen az evés és ivás ész nélküli leredukálása nem valószínű, hogy békességet hozna elkínzott lelkünknek.

Persze a kényeztetést is ki kell érdemelni, és a belőle kapott pozitív töltetet meg kell tanulni visszasugározni másokra és a saját céljaink, törekvéseink elérésére fordítani, és megedzeni az akaraterőnket, amit a függőségek és a káros szenvedélyek általában szétforgácsolnak. A fenti blog, amiből idéztem, egy könnyen kivitelezhető trükköt javasol az önkényeztetésre: havonta vagy hetente egyszer, főleg télen, egy jó meleg kádfürdőt, gyertyafénnyel, illóolajokkal, sókkal stb. Ha még jobban fel akarjuk turbózni a wellness-élményt és a méregtelenítő hatást, akkor előtte végigmasszírozhatjuk a testünket valami jóféle természetes masszázsolajjal. A szauna, gőzfürdő, törökfürdő sem utolsó dolog, ilyenkor télen gyakori vendég vagyok ott magam is, és jó társaságban még élvezhetőbb az egész dolog, utána a gyakorlás is jobban megy, és az ember elméje is relaxáltabb, nem lehet olyan könnyen felidegesíteni. Szóval, kényeztetésre fel, ne csak álmodozzunk, adjunk meg magunknak azt, amit megérdemlünk! Ja, és ha arra vágysz, hogy valaki szeretgessen egy kicsit, akkor jöhetsz az Akro Jam-re ma délután az Atma Budába!

Yoga Synergy az Atmában!

2011-12-30T09:00:00.001+01:00

Nagy hirtelenséggel (majdnem) az utolsó pillanatban derült ki, hogy január 8-án, vasárnap Yoga Synergy workshop lesz az Atma Pestben, méghozzá 2x3 órában, 9-től 12-ig és 2-től 5-ig. A workshopot Roman Kouzmenko, egy orosz származású, de Aursztráliában élő jógaoktató fogja elkövetni. Több, mint tíz éve tanít jógát, és a South Side Yoga Studio igazgatója Melbourne-ben. Fiatal korában kezdett atletizálni, és huszonéves korára képtelen volt bármiféle fizikai mozgásra fájdalom nélkül. Fordulópontot csak a rendszeres jóga-gyakorlás hozott. Most Roman teljes idős jóga-oktató, és a Yoga Synergy alapítóinak útmutatása szerint oktat. Simon Borg Olivier, a Yoga Synergy rendszer egyik létrehozója 2011 nyarán maga is tartott egy nagy sikerű workshopot Budapesten, és felkeltette a résztvevők kíváncsiságát a Yoga Synergy rendszer Iránt, amelyben ugyanúgy ászana-sorozatok vannak, mint például az astangában, de a gyakorlatokat folyamatos mozgással végzik, és nem tartják ki az egyes pózokat. Néhány szó az általam még nem nagyon ismert, de kíváncsian várt jóga-rendszerről:

A Yoga Synergy egy dinamikus mozgó meditáció, ami fejleszti a keringési rendszert, az erőt és a hajlékonyságot, valamint a belső egészséget, energiát, kecsességet és a stressztűrő képességet. Ez egy astangán alapuló vinyásza flow-jellegű meditatív gyakorlás, amely összekapcsolja a pózokat a légzéssel, miközben fenntartja az anatómiai és fizikai összhanggal kapcsolatos tudatosságot, és lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját ütemükben fejlődjenek.

A Yoga Synergy ugyanolyan dinamikus és ugyanakkora kihívás,mint bármelyik klasszikus jógastílus, és legegyszerűbb és legkönnyebb formájában annyira lágy és gyengéd, amennyire szeretnénk, és az egyéntől függ, hogy mennyire keményen dolgozik a Yoga Synergy-ben, így a haladó gyakorlók és a kezdők számára is nyitva áll.

Roman egy gyakorlati kurzust fog tartani, amelyben a jóga-mozgás elveire és alapjaira koncentrál, és arra, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az eredeti fizikai hatha-jóga gyakorlása közben. A kurzus az idegrendszer megnyugtatására és kiegyensúlyozására koncentrál a rekeszizom- vagy hasi légzést alkalmazva, miközben a pózokban megtartjuk a hasfalat. Ezeknek az elveknek a hétköznapi életbe való átültetése segíthet az ízületek és az izmok regenerációjában és stabilizálásában, megelőzi és gyógyítja a sérüléseket, és megkönnyebbülést okot a fizikai és érzelmi fájdalom esetén. Roman egyszerűen elsajátítható Yoga Synergy technikákat fog ismertetni, amelyek javítják a keringést, és elősegítik az ízületek és szervek optimális egészségi állapotának elérését.

Az egynapos workshop részvételi díja 10 ezer Ft, jelentkezés és befizetés: Tánczos Tünde 2662258, 06304183461, Email: info@atmacenter.hu

És a végére egy kis kedvcsináló Simon Borg Oliviertől:

811 - a paradicsomi diéta???

2011-12-29T09:00:00.001+01:00

Na utánanéztem ennek is, mert van egy FB-ismerősöm, aki ezt propagálja. Az internetes cikk, amely a 811, pontosabban 80/10/10 diétát taglalja, a következő hangzatos címmel indít: "A 80/10/10 KÜLDETÉSE AZ EMBERISÉG VISSZAVEZETÉSE A BOLDOGSÁGOS PARADICSOMI ÚTRA." Na, ez komoly, gondoltam, akkor lássuk, mit is esznek tulajdonképpen az üdvözült 811-esek!

"A 80/10/10 vagy 811 elnevezésben a számok százalékos arányt jelentenek, vagyis 80% szénhidrát (egyszerű szénhidrát), 10% fehérje és 10% zsír. Ilyen módon egy 2000 kalóriás napi energiabevitel esetén, 1600 kalória származik egyszerű szénhidrátból, 200 fehérjéből, és 200 olajokból. Ételcsoportra lebontva ez azt jelenti, hogy a kalóriabevitel 90-95 %-a édes gyümölcsökből, 2-6 %-a zsenge zöld levelekből, zöldségekből, és nem édes gyümölcsökből (paradicsom, paprika, uborka…), és 0-8% csonthéjas és olajos magokból származik. A gyakorlatban ez az étrend naponta 2-3 nagy gyümölcs étkezést jelent kiegészítve egy nagy zöld saláta étkezéssel délután. Időnként, nem napi szinten, a délutáni zöldek mellé max. 3 dkg (kis marék) csonthéjas v. olajos mag alkalmazható."

A cikk további része lényegi információkat nem tartalmaz, csupán azt bizonygatja, hogy az ember genetikailag erre a táplálkozásra lett teremtve, és hogy a hőkezelt élelmiszerektől el kéne borzadnia, mert hogy az mennyire káros. Nos, egy pár megjegyzést azért hozzáfűznék a magam részéről, saját tapasztalatokra is alapozva. Az első érv, amivel ugye a nyers vegánok átlalában elő szoktak hozakodni, az, hogy az ember génállományához az állatvilágból a legközeleb az emberszabású majmoké esik, márpedig azok nyers vegánok, és dominánsan gyümölcsevők. Hurrá!

Egyik kedvencem ez a gorillás kampány-kép, mert ugye a gorilla irdatlan erős állat, és valóban csak növényeket eszik (a vegánok szerint). De azért nekem van egy olyan érzésem, hogy egyrészt a gorillának mág így is teljesen más az emésztőrendszere, mint az embernek, még ha csak pár % is az eltérés a génállományban, másrészt a gorilla 200 fölötti kilós testsúlyához képest napi 18 kiló ételt is megeszik. Mellesleg a legtöbb forrás szerint a gorillák simán megeszik a bogarakat, hernyókat sttb. tehát azért nem annyira meggyőződéses vegánok :-) De mentségükre legyen mondva, hogy azokat is nyersen eszik, nem pedig olajban sütve :-).

Ha ezt lebontjuk mondjuk egy 65 kilós emberre, akkor neki napi 6 kiló növényt kellene elfogyasztania. Nekem ez már eleve gyanús. Egyrészt, mire ezt megeszed és rendesen megrágod, elmegy vagy két-három óra a napodból, másrészt irdatlan mennyiségű vizet, rostot, stb. viszel be a szervezetdbe. Nekem ez nem tűnik a leghatékonyabb táplálkozásnak, mert ha az ember az optimális "üzemanyagot" fogyasztja, abból elvileg jóval kisebb mennyiség is elég kellene, hogy legyen, illetve hamarabb kellene, hogy csillapítsa az éhségérzetet.

Azzal egyetértek, hogy a finomított szénhidrátok, pl. gabonaételek, édességek, magas keményítő-tartalmú ételek elnehezítik a gyomrot, és "hamis" éhségérzetet generálnak, aminek általában egyenes következménye az elhízás, mert az ember újra és újra nekiugrik a szénhidrát-zabálásnak, miközben a fontos vitális anyagokban még mindig silány az étrendje. Ez valószínűleg a húsételekre is igaz lehet, bár azt már olyan régen nem fogyasztottam, hogy nem annyira emlékszem a húsételek által kiváltott éhségérzett jellegére. De az biztos, hogy a húsételek is vitaminokat és ásványi anyagokat vonnak el a szervezettől, és eltömítik a sejteket a sok zsírsavval.

A következő kifogásom az, hogy itt megint rá akarnak erőltetni egy egységes táplákozási rendszert mindenkire, mert hogy genetikailag az a "tökéletes". Én ezt egy meglehetősen szűk látókörü megközelítésnek gondolom. Egy városi puhánynak, vagy olyan embernek, aki minimális mennyiségű fizikai erőt fejt ki egy nap, jól jöhet a 811 diéta, főleg, ha hús- vagy szénhidrát-függőségből jön ki éppen, hiszen ez a könnyed étrend jó lehetőséget ad a fogyásra és a méregtelenítésre, viszont nem mardos az éhség a sok gyümölcscukor miatt. Még talán egy jógásnak is elmegy, ha mellette nem űz erő- vagy teljesítménysportokat.

De ha valaki mondjuk nehéz fizikai munkát végez, vagy végigtol napi 1-2 kemény edzést, ahol 2-3-4 ezer kalóriát eléget, akkor szerintem simán jól jöhet neki egy kis többlet-fehérje és energia a tejtermékekből. Én legalábbis ezt teszem. Na nem fogyasztok napi több kiló tejterméket, de 20-30 deka sajtot, túrót, joghurtot, tejfölt azért elfogyasztok, és olajos magvakat, illetve hüvelyeseket is. Szeretem a zöldet is, de ekkora mennyiségű fehérjét salátából kinyerni az nem lenne olyan könnyű vállalkozás.

Szénhidrátot én is nagyon minimálisat eszem, de bizonyos testalkat vagy életvitel mellett azért szükség lehet valamivel több gabonára is. Ha a testzsír kezd kórosan lecsökkenni, akkor én növelném a szénhidrát-bevitelt, mert a zsírsavak önmagukban nem hízlalnak, ha nincs összetett szénhidrát-bevitel. Tehát igány szerint kell táplálkozni, az egészségügyi állapotunkat, edzési és alakformálási céljainkat figyelembe véve. Én azért azt gondolom, hogy hús nélkül mindenki meg tud lenni, ha nagyon akar, talán még az eszkimók is, mert most már ott is van Tesco :-).

Még egy gondolat a 811 diétával kapcsolatban: bár erőtreljesen támadja a túlzott szénhidrát-bevitelt keményítő és cikrok formájában, ugyanakkor ezt irdatlan mennyiségű gyümölcscukorral helyettesíti, tehát ebben a diétában szerintem ugyanúgy ott van a cukorfüggőség, csak talán nem annyira káros formában. Én magam reggelire szoktam gyümölcsöt enni, és ebédre, illetve vacsorára már áttérek a zöldségekre. Tejterméket mindegyik mellé lehet párosítani, illetve az olajos mag, hüvelyes nálam is 10-15 százalékban szerepel. A gyümölcs és zöldség aránya viszont kb 1 az 1-hez, vagy néha a zöldség még több is. Persze mindenki kísérletezhet, de legyünk reálisak, és ne áltassuk magunkat "vibrant" egészséggel, ha nem bírunk felemelni egy húszkilós bőröndöt, vagy meghalunk egy szigetkör lefutása után.

Azon kívül még roppant idegesítő a cikkben a nyelvtani pongyolaság, a névelők használatának következetes mellőzése. Ha már valaki arra vállalkozik, hogy írásban kommunikálja a nézeteit, akkor azért nem ártana, ha megismerkedne a magyar nyelvtannal, mert az ilyen primitív megfogalmazás nekem olyan embert sugall, aki szinte bármire befanatizálható, anélkül, hogy körültekintően mérlegelné a zászaljára tűzött állítások valóságtartalmát.

Amikor vége a világnak

2011-12-28T09:00:00.001+01:00

Most döbbentem rá, hogy már csak kevesebb, mint egy év van hátra a világ végéig :-) Persze erről már írtam korábban, és szinte biztos is vagyok benne, hogy sztoikus nyugalommal fogom túlélni ezt a soron következő világvégét is, de azért az ember eljátszik a gondolattal, hogy mit is tenne egy jógi, hogyan is fogadná, ha hirtelen minden összeomlana körülötte. Na nézzük akkor a jógás forgatókönyvet világvége esetére:

1. opció: Mindannyian meghalunk, akkor sok mindennel nem kell foglalkozni. Ezen belül két alváltozat van: a) a halál után nincsen semmi, vagyis nem maradunk fenn tudatos lényként. Akkor viszont no para! :-) b) Ez a védikus megközelítés - a lélek örök, úgyhogy a halálunk után megszületünk egy másik testben, vagy másik bolygón, vagy másik univerzumban, és szépen folytathatjuk a mindennapos küzdelmet az életben maradásért. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, még ha ezt az egy bolygót esetleg sikerül is tönkrevágni.

2. opció: Szinte mindenki meghal, de mi éppenséggel életben maradunk. Ezen belül is kb két lehetőség van: a) Ha nem vagyunk lúzerek, és valahogy meg tudjuk oldani az alapvető létszükségleteink előteremtését, akkor folytatódik a küzdelem tovább, akár még egy új civilizációt és fel lehet építeni, jógikus alapokon. b) Ha lúzerek vagyunk és nem tudjuk előteremteni a napi betevőt, akkor egy hosszabb meditáció után következik a szamádhi, de ez sem olyan nagy meglepetés, mert naponta ezrek halnak éhen a földön, sőt, eleve minden pillanatban egy csomó ember meghal különböző okokból kifolyólag, és nekik az a pillanat a világvége, azt kell megélniük.

A jógi nem fél a haláltól, és ami utána következik, mert egész életében erre készül, erre gyakorol. Nem szabad félni a változástól, mert úgyis elkerülhetetlenül bekövetkezik, és amikor azt tapasztaljuk, hogy a körülmények túl vannak az irányításunkon, és olyan erők lépnek működésbe, amelyekhez képest jelentéktelenül parányiak vagyunk, akkor egy dolog marad hátra: "Ne ess kétségbe, go with the flow, enjoy the ride, és éld meg az egységet".

De persze a legtöbb embernek ez a világvége-para is tulajdonképpen valamiféle menekvés a napi kihívások elől, egy kifogás, amire rá lehet kenni a saját lúzerségünket, és egy indok, hogy ne legyünk jelen a MOST-ban. Az alábbi indián versike nagyon megtetszett, és azt hiszem, hogy ebben a mentalitásban szeretnék megélni minden pillanatot, amíg itt vagyok, mindegy, hogy mikor lesz a világvége, vagy mikor kell búcsút intenem földi létemnek, hogy újabb, ismeretlen mélységek vagy magasságok felé vegyem utamat.

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül , hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

-Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse-

Ki szereti a kövér embereket?

2011-12-27T09:00:00.001+01:00

Én egyből fel is tenném a kezemet, hogy én szeretem őket :-) Főleg, ha jönnek jógázni, és ha jönnek az étterembe :-) Ezt csak azért kötöttem ki így az elején, mert mostanában annyi kövérség-, szénhidrát-, meg McDonalds-ellenes posztot tettem fel a falamra, hogy egyesek már azt vélik gondolni, hogy diszkriminálok a kövér emberek ellen.

Pedig nincs másról szó, csak arról, hogy felhívom a figyelmet az elhízás veszélyeire, mert azon ritka kivételektől eltekintve, akik mér tekintélyes hurkákkal jöttek a világra, és ezeket egész életük során sikerült megőrizniük, vagyis valószínűleg van némi genetikai hajlamuk rá, a többieknél az mind egy szerzett dolog, és ahogy felrakódtak a zsírpárnák, úgy el is tudnak tűnni, de erről már sok szó volt a korábbiakban.

A túlsúly pszichés oldala viszont egy érdekes dolog. Valahol azt olvastam, hogy az elhízott embereknek önértékelési zavarai vannak (csakúgy, mint az anorexiásoknak), és általában ez a legnagyobb akadály a normális testsúlyuk visszaállításában. A zsírpárnák egyfajta védőpáncélként szolgálnak a környezet támadásaival szemben, melyek egyik lehetséges célpontja éppenséggel az alakjuk, vagyis egy túlsúlyos ember általában kifejezetten érzékeny arra, ha a kövérségét hozzák szóba, és úgy érzékeli, hogy a világ elutasítja, nem szereti őt, ami elől az evésbe menekül, mivel az étel szereti őt, és tiltakozás nélkül engedi, hogy a magáévá tegye.

Önmagunk elfogadása persze csak az első lépés a harmónia felé, a második az természetesen az étkezés kontrollálása, amely a jógában is egy fontos alapelv. Egyes jóga-guruk szerint a legfontosabb és sokszor az egyetlen tiltó szabály, amit a jógi képes követni a mai világban, és fontos is követnie, ha sikeres jógi akar lenni, az a mitáhára, vagyis a mértékletes evés.

Ez nem csak az evés mennyiségére, hanem összetételére is vonatkozik. Hiszen a jógi általában erőszakmentesen akar étkezni, ezért vegetáriánus lesz, és a húsételek kerülése az elme nyugtalanságát is csökkenti. Mivel a jóga gyakorlásához nincs szüksége nagy mennyiségű szénhidrátra, ezért inkább gyümölcsöket, zöldségeket, hüvelyeseket és magvakat eszik, valamennyi tejtermékkel, és próbálja minél természetesebb formában magához venni az élelmiszereket.

Emellett egy jógi nem lusta gyakorolni, és a testét megfelelő kondícióban tartja, mivel az az eszköze az önmegvalósításhoz. Szóval a jógi úgy érzi jól magát, és úgy mutat példát másoknak, hogy kifogástalan egészségi állapotban van, és így mások is elkezdik követni az étrendjét, az életmódját, és visszanyerik az egészségüket, és megszabadulnak egy csomó frusztrációtól. A kövér ember ugyanis lelkiismeret-furdalást érez azért, mert túl sokat eszik, és nem mozog eleget, de ez nem mindig elég motiváló erő ahhoz, hogy megváltoztassa az életmódját.

Én azt szoktam mondani, hogy ha valaki kövér, és meg van elégedve magával, és az is marad, akkor én így is szeretem, és sok boldogságot kívánok neki. De az ilyen ember nem aggódik azon, hogy kinek tetszik vagy kis szereti és ki nem. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy most már szeretné elkezdeni a forradalmat, méghozzá életmód- és alakváltással, akkor én azt bátorítom, és segítve a tapasztalataimmal, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy elérje a legjobb formáját, és elégedettséggel nézzen a tükörbe és a mérleg számlapjára minden reggel.

A testsúlytól, zsírszázaléktól, és BMi-től függetlenül azért mindenkit szeretettel várok jógázni, mert a joga nem csak a soványak és csinosak kiváltsága, hanem mindenkié! Ráadásul javítja az önértékelésünket és szabályozza a hormonháztartást, így egy jógázó fogyókúrás sokkal gyorsabb és tartósabb eredményekben reménykedhet, mint azok a társai, akik nem jógáznak, hanem csak a legújabb diéta-trendeket lesik a női magazinokban. Éljenek a kövérek, jó sokáig és minél soványabban! :-)

Real Men Do Yoga

2011-12-26T09:00:00.001+01:00

Az elmúlt hetekben találkoztam ezzel a cikkel, és most jutott időm arra, hogy végig is olvassam. Telkes Orsi "Jógával az élet" blogjában található, és azt taglalja, hogy miért ódzkodnak a férfiak a jógától. Nos, mindenkinek azt ajánlom, hogy szánja rá az időt, és olvassa végig a cikket, utána kezdjen csak a saját gondolataim olvasgatásába, ami nem is igazán reakció a cikkre, inkább csak a témával kapcsolatos eszmefuttatás. Ez eredeti cikk is tartalmaz ugyanis egy csomó magvas gondolatot, amit nem akarok szóról szóra megismételni.

Nos, személyesen bennem sohasem merült fel az a kérdés, hogy a jóga egy nőies vagy nem férfias dolog, és hogy nőknek való, vagy hogy Sickratmant átfogalmazzam: "Jógára jársz? Buzi-e vagy?" Amikor én elkezdtem ismerkedni a jógával, akkor még nem volt akkora divat, de annyira egzotikusnak tűnt, és annyi volt a misztifikáció körülötte, hogy roppant módon elkezdett vonzani, és abban az időben még túlsúlyban voltak a férfi oktatók a nőkkel szemben. Yesudian, Iyengar, Vígh Béla, Weninger Antal és még sorolhatnám a klasszikus szerzőket. Úgyhogy nekem fel sem tűnt, hogy ez ne lenne egy férfias dolog.

A társadalmi modellektől eltekintve (a férfi az erős, izomtól dagadó és agresszív harcos, a nő a hajlékony, gyenge, a lelkiségre nyitott és érzelemdús anya), valahol a genetika is azt sugallja, hogy a nőknek hamarabb lesznek sikerélményeik a hajlékonyságot és szívósságot kívánó jógában, ahol ráadásul befelé is kell fordulni, mint a férfiaknak, akik egy átlagos jógaórán kb halálra unják magukat, ha pedig olyan gyakorlat van, ami nekik is nehéz, akkor frusztráltak lesznek, mert nem szeretnek gyengének mutatkozni, főleg nők előtt. A tesztoszteron ugyanis valóban merevvé teszi a szöveteket, míg az ösztrogén hajlékonnyá, tehát az valahol igaz, hogy a nők nagy átlagban könnyebben tudnak fejlődni a jógapózokban, mint a férfiak. Persze eltérések mindig vannak, másrészt ez nem versenysport, az embernek önmagához mérten kell fejlődnie, és kb egy tucat sportággal a hátam mögött még mindig azt tudom mondani, hogy a jóga a király, és mindenkinek nagyon hasznos az, ha fejleszti a hajlékonyságát, de főleg annak, aki merev. Vagyis ha egy merev férfi elmegy jógázni, az lehet, hogy nem látványos, vagy szép, de igazból sokkal több hasznot kap a jógaórából, mint egy űberhajlákony RG-s lány, akinek eleve már túl vannak nyújtva az ízületei, és alig tartják össze a csontjait.

A másik dolog persze az, hogy a férfiak keresik a kihívást, és ha nem fáradnak el kellőképpen egy jógaóra után, akkor nem lesz annyi kedvük ismét rászánni az időt. Én magam is ezért kezdtem el a brutálabb jógaórák felé tendálni, és melegben jógázni. A Bikram-stúdiókban például nem olyan rossz az arány, mindjuk lehet, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy ott a csajok tenyérnyi topokban és forrónaciban jógáznak, és a legtöbbjük egész jó karosszériával rendelkezik :-).

Nálunk az Atmában is hasonló a helyzet, illetve az astanga-gyakorlók körében azért elég szép számmal vannak férfiak, mert az is megpróbálja az embert. És szerintem, ha egy értelmesen gondolkodó férfi rájön, hogy a hajlékonyság kifejlesztése (az erővel párhuzamban természetesen) is egy komoly kihívás, akkor simán elkezdi gyakorolni a jógát, és szerintem itt mg az sem feltétlenül probléma, ha női oktató vezeti az órát. Nálunk egyes atmás oktató lányok óráin kifejezetten sok férfi szokott lenni, de nálam is vannak rendesen, főleg a Hot Ashtangán és az Ironon.

Amit én előnytelennek tartok ezzel kapcsolatban, az például a női jóga, ahová csak nőket engednek be, és ezzel pontosan azt a hangulatot erősítik, hogy a jóga nőknek való, és a férfiaknak semmi keresnivalójuk köztük. Ezzel persze szerintem ugyanakkor öngólt is lőnek, mert eleve a legtöbb nő szingli, aki minden nap ráér jógára járni, és ha munka után szórakozás helyett mindig csak jógára jár, akkor nem nagyon is van más ismerkedési lehetősége. Szóval a nőknek is az az érdekük, hogy jöjjenek a férfiak jógára, és szerintem a férfiak általában értékelik azt, ha látják, hogy egy nő ugyanúgy végigizzadja azt az órát, ami egy férfinek is kihívás.

A lelki dolgokkal kapcsolatos része is igaz, és valóban ez is lehet egy olyan tényező, ami távol tartja a férfiakat a jógától. De a valódi férfi, aki keresi önmagát, az megküzd a félelmeivel, és legyőzi őket, és így találja meg a belső harmóniát önmaga női és férfi oldala között, ami viszont a legtöbb nő számára is vonzó. Egy egyensúlyban lévő férfi sokkal vonzóbb, mint egy gyenge akaraterővel rendelkező, függőségekbe menekülő férfi, mivel a nők elsősorban menedékre és biztos támaszra vágynak a férfiak részéről, és az, hogy mekkora hősök, csak másodlagos szempont. Szóval valódi férfiak, gyülekező, jógára fel!

Az elme felfüggesztése

2011-12-25T09:00:00.002+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"A tudat megvalósításának útja az elme hullámainak passzív felfüggesztésén, lenyugtatásán, és megszűnésén keresztül vezet, ami csak a befelé forduláson, bölcsességen, intelligencián és tudáson keresztül lehetséges. Az 1.16. szútra kijelenti, hogy a niródha állapotát a teljes meghódolás hozza létre, ami nem más, mint a legfelsőbb lemondás (pará vairágja). Ezért a niródhát felfüggesztésnek vagy megszűnésnek fogjuk fordítani, mivel nem utal egy külső agresszorra, mint a "kontrollálás" kifejezés.

A felfüggesztett elmeállapot (niródha csitta) terméke a tárgy nélküli vagy tudaton túli szamádhi (aszampragjáta szamádhi), A 2.45-ös szútra azt állítja, hogy a szamádhi a Legfelsőbb Lény előtti meghódolás eredményeként is elérhető. Srí T. Krisnamácsárja, aki Srí K. Pattabhi Jois tanítványa volt, abban hitt, hogy ez volt a szamádhi elérésének elsődleges módja.

Mindezek a kijelentések arra utalnak, hogy a szamádhi a meghódolás, elkülönülés, megvalósítás, és az elme hullámainak megnyugtatásán, lecsillapításán, felfüggesztésén és elcsendesítésén keresztül szerzett tudás folyamatának következménye. Ha olyan kifejezéseket használunk a niródha magyarázatára, mint a kontroll, elnyomás, és korlátozás, akkor ez az elme felingerlését is magában foglalja az egó és az akaraterő használata miatt. Ha ilyen módon végezzük, akkor a meditáció nem a felszabadulás, hanem az egó-mánia felé visz.

Ebben a második szútrában Patandzsali azt is kijelenti, hogy csak a szamádhi legmagasabb formája alkotja a valódi jógát. A szamádhi két formája, vagyis az alacsonyabb rendű, tárggyal rendelkező (szampragjáta), valamint a magasabb rendű, tárggyal nem rendelkező (aszampragjáta) szamádhi annyira különböznek, hogy Patandzsali akár két különböző lépcsőfokra is oszthatta volna őket. Ahelyett azonban, hogy szétválasztotta volna őket, ebben a szútrában a jógát tárgy nélküli szamádhiként határozza meg, a 3.3. szútrában pedig meghatározza a tárggyal rendelkező szamádhit. A tárgy nélküli szamádhit a következő módokon lehet megérteni: A szamádhinak ez a legmagasabb a valódi és természetes állapotunk, amikor a tudat elmerül a tudatban. Ez nem egy élmény, hanem örök, teremtés, kezdet és vég nélküli, Nem lehet gyakorolni, és nem lehet létrehozni. Ez a középpontunk, a forrásunk és a sorsunk. Ebben lakozunk jelen pillanatban is, de a tudatlanság miatt nem értjük.Ez a legmagasabb szamádhi a cél, és ez a valódi jóga.

A nyolc lépcsőfok, amelyekbe beletartozik a tárggyal rendelkező szamádhi is, azok a lépések, amelyek visszavezetnek bennünket a forrásunkhoz. Ebből az okból kifolyólag a jógát itt a felfüggesztett elme természetes állapotaként definiálják, míg a szamádhit a 3.3.-as szútra úgy határozza meg, mint egy tárgy felismerését úgy, ahogyan az van. összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi a jóga célja és valódi állapota. A tárggyal rendelkező (szampragjáta) szamádhi gyakorlása pedig az út, ami ahhoz a célhoz vezet.

Az egó és az értelem

2011-12-24T09:00:00.001+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"2. Ahankára

Ez az egó vagy egoizmus. Az aham azt jelenti, hogy "én", a kara pedig azt jelenti, hogy cselekvő vagy végrehajtó. Együtt azt jelentik, hogy "én, a cselekvő". Az egó az az elv, amelyik a gondolkodó elv benyomásait birtokolja. Az egó azt mondja: ""Én" vagyok az, aki érzékeli a közeledő teherautót, és ezért "nekem" kell a járda biztonságába visszahúzódnom, különben "én" halott leszek.

2. Buddhi

Ez az értelem, vagy intelligencia, mely kifejezés a budh tőből származik, ami azt jelenti, hogy "felébredni". A jógában az értelem az intelligencia székhelye. A mi példánkban az intelligencia mondjuk képes megérteni, hogy mi a vasérc és a tűz, olyan mértékben, hogy fel tudjon találni egy belső égésű motort és meg tudjon építeni egy teherautót. Az intellektus (buddhi) a jóga mozgató motorja. A jóga az értelem finomításának, élesítésének, és fejlesztésének folyamata, addig a pontig, amíg képesek nem leszünk megvalósítani magát a tudatot (purusát). Ezt részletesebben vizsgáljuk a Jóga-szútra harmadik és negyedik fejezetében.

A szútra utolsó kifejezése a niródha. Ezt sok esetben "kontrollálásnak" vagy "lefojtásnak" fordítják, aminek a jóga kontextusában nincs értelme, mert a rossz irányba is viheti a gyakorlókat. Ha kontrollálni vagy elfojtani szeretnénk az elmét, akkor kell, hogy legyen egy entitás, amely kontrollálja. Ennek az entitásnak aktívnak kell lennie, szóval nem lehet a tudat, amelyik nem kerül kapcsolatba a világgal, pusztán szemlélőként van jelen. Ezen kívül ennek az entitásnak rendelkeznie kell akaraterővel, amivel felül tud kerekedni az elmén. Az egyetlen entitás, amely erre képes, az az egó. Az elme elnyomása, kontrollálása, és korlátozása viszont felerősíti az egót. Az egó pedig akadályt jelent a tudat megvalósításának útján."

Úgy érzem, ehhez érdemes egy kis kiegészítést fűzni. Logikusnak tűnik, hogy az elmét csak egy tőle független, magasabb rendű elv segítségével tudjuk kontrollálni. Az egó azonban nem alkalmas erre, mert igazából csak az elme vágyainak visszatükröződése és kifejeződése, és nem független, önálló akaraterővel rendelkező entitás. A tudat viszont valóban passzív, és csak felfog, bár ezen kívül kapcsolatba kerül azért az anyagi világgal, és lehetővé teszi a lélek azonosítását az egóval. Az aktív és vágyakkal rendelkező entitás azonban maga a lélek, amely a tudatot, mint energiát sugározza önmagából. A léleknek van vágya és szabad akarata, amiből létrejöhet az akaraterő, persze ennek kifejeződéséhez már szükséges a buddhi, ahankára és a manasz közreműködése is.

Maehle azonosnak tekinti a lelket és a tudatot, pedig olyanok, mint a gyertyaláng és a fénye. Krisna a Bhagavad-gítában sokszor hangsúlyozza az elme kontrolljának fontosságát, és azt mondja, hogy a lélek a megtisztított intelligencia segítségével képes kontrollálni az elme működését. Ez valamennyire egybencseng azzal, amit Maehle mond, hogy a jóga célja az intelligencia tisztítása. Az elmét is ugyanígy tisztítani kell, amíg meg nem szűnnek a hullámai. Az elnyomás helyett tehát a tisztítás a hatékonyabb folyamat.

Napi Zen

2011-12-23T09:00:00.000+01:00

Mostanában praktikus hangulatban vagyok. Régebben hallottam egy mondást: "Truth is what works", vagyis az igazság az, ami működik, és mostanában egyre inkább érvényesnek érzem ezt a gondolatot magamban. Vagyis hihetünk valamiben, ami nem működik, vagy legalábbis nekünk nem működik, de ha nem működik, akkor általában nem éri el a célját, vagyis nem oldja meg a problémáinkat. Egy gyógyszer tesztje például nem az, hogy hiszünk-e benne vagy sem, hanem az, hogy meggyógyítja-e a betegségünket vagy nem. Ha meggyógyulunk tőle, akkor nem vitás, hogy legközelebb is használni fogjuk. Ha nem gyógyulunk meg, akkor azt persze sok mindenre rá lehet fogni, hogy nem a gyógyszer hibája, hanem más okból kifolyólag nem gyógyulunk meg, de ilyenkor azért az ember nincs pozitívan meggyőzve az adott gyógyszer hatékonyságáról.

A zenben az az érdekes, hogy praktikus bölcsességeket tanít, ami nem feltétlenül kötelez semmire, csak hasznosan segíti az életedet, ha felismered és alkalmazod. És néha gunyoros, önironikus gondolatokat is megeresztenek a Zen mesterek, hiszen az ember nehezen tud megszabadulni az egójától és attól a késztetéstől, hogy uralja a körülményeket, az életét, a személyiségét vagy bármit, amiről úgy gondolja, hogy befolyásolni tudja. persze a totális tétlenség és passzivitás, a nihilizmus sem cél, és nem is teszi boldoggá az embert, de a legtöbb csalódásunk igazából abból származik, amikor rájövünk, hogy képtelenek vagyunk kontrollálni valamit, amiről azt gondoltuk, hogy befolyásolni tudjuk.

Nem azt akarom mondani, hogy most hirtelen buddhista lettem, de érdekes volt több tucatnyi indiai utazás után Thaiföldre menni, és találkozni egy másfajta mentalitással, amelyben sokkal több a tisztelet, az elfogadás, az a nyitottság, amivel nem erőltetnek rád semmit, és a buddhizmusra jellemző jó kedély és elégedettség. A fenti két kis karikatúra is jókedvre derített, a Zen megfoghatatlanságával kapcsolatban.

A "Follow Your Bliss" az már egyre jobban megy :-) Úgyis mindenki azt teszi, mert ez a lélek természete, hogy a boldogságot keresi. Persze ahhoz, hogy meg is találd, ahhoz bölcsesség is kell, mert van átmeneti és örök boldogság, és ha az utóbbit nem sikerül egyből megtalálni, akkor be kell érni az előzővel. De nem szabad elfelejteni, hogy az átmeneti boldogság az mindig változik, egyszer van, egyszer nincs, egyszer szenvedés van helyette, egyszer meg éppen semmi.

Az "Obstacle is the Path" egy jó kérdés. Tudom, hogy vannak a buddhisták között olyanok, akik azt mondják, hogy ha van egy ösvény, és el kell indulni rajta, és végig kell járni, akkor az már nem természetes, mert erőfeszítést kell tenni, és az nem jó. Szerintem meg pontosan ez az izgalmas benne, az erőfeszítés, az ismeretlen ösvény felderítése, és a meglepetések, amik útközben érhetnek. persze azért itt sem árt némi bölcsesség és diszkrimináció, mert ugye nem mindegy, hogy merre indul el az ember, és hová jut el.

Azzal sem értek egyet, hogy minél több erőfeszítést teszünk valamiért, annál távolabb kerülünk tőle. Az igaz, hogy van olyan, hogy az ember túlzott erőfeszítést tesz valamire, és azután nem éri el, de ez általában kettő dologból fakad. Az egyik a túlzott ragaszkodás, mert ha valamihez nagyon ragaszkodunk, akkor könnyebben elveszíthetjük, mint ha kiegyensúlyozott a kapcsolatunk vele. A másik pedig a kitartás hiánya, mert a túlzott erőfeszítés előbb-utóbb visszaüt, és elveszítjük a lelkesedésünket, mielőtt elérnénk a célunkat. Szóval a leginkább a következetesség és a ragaszkodástól mentes erőfeszítés visz el a célhoz.

A jógában azt szoktuk mondani, hogy mindenki a Megvilágosodást, e Megszabadulást keresi az egó börtönéből. A legtöbb spirituális folyamat egyértelmű válaszokat ad arra, hogy mi a cél, és mi az út, és mindenkire vonatkoztatja a válaszait. A Zen azt mondja, hogy neked kell megtalálni az utadat, és keresztülmenni azokon a megtapasztalásokon, amelyeknek hatására az egó burkolatai lefoszlanak a lélekről és előtűnik az eredeti önvalója. És ez a folyamat elképesztően színes és változatosan egyedi lehet mindenki számára, és lehet, hogy életeken keresztül tarthat. Ezért is óvatosan kell bánni azzal, hogy megítéljük, ki hol tart éppen, hiszen nem ismerjük a múltját, nem sejthetjük a jövőjét, csupán egy kis szeletet látunk az életútjából. De a remény hal meg utoljára, úgyhogy ha nem adjuk fel a Fény keresését, akkor biztos, hogy egyszer meg fogunk érkezni...

Mi a jóga?

2011-12-22T09:00:00.001+01:00

Az elmúlt napok viharai után úgy gondolom, érdemes visszatérni az alapokhoz, mert úgy tűnik, értelmezési gondok vannak egyesek fejében. Én magam már rég letettem arról, hogy minősítsem az egyes jelenségeket, azt mondván, hogy "Ez jóga, ez pedig nem az, hanem torna, akrobatika vagy stretching vagy mittudomén". De úgy látszik, hogy egyesek még mindig itt vannak leragadva, és ezért érdemesnek tartottam körüljárni egy kicsit a témát és megadni a jógának azt a körülbelüli definícióját, ami az én tudatomban él, és ami persze folyamatosan csiszolódik, változik, alakul, azt már nem is kockáztatom meg, hogy tisztul, hiszen az én kapcsolatom a jógával is egy dinamikus, élő, változó dolog. Legalábbis addig, amíg nem jutok el a végső állapotba...

Akkor kezdjük az elején. Patandzsali szerint a jóga a gondolati hullámzások megszűnésének állapota. Tehát minden, ami ezt elősegíti, vagy közelebb visz hozzá, az a jóga részének tekinthető. Szerintem. A jóga eszköztára valóban erre szolgál, hogy megteremtsük az egyensúlyt, és a középpontunk felé haladjunk, fizikai, érzelmi, mentális erkölcsi, filozófiai, vallási stb. szinten.

Én azt gondolom, hogy minél tágabb valakinek a definíciója a jógával kapcsolatban, és minél több dolog fér bele, vagyis minél kevesebb dolog reked kívül, annál fejlettebb szerintem az illető kapcsolata a jógával. Mert végülis a jóga definíciója egy aspektusában tényleg a gondolati hullámok kioltását jelenti, de a másik aspektusa az összekapcsolódás, a dolgok közötti immanens kapcsolat felismerése és megtapasztalása. És így az ember előbb-utóbb rájön arra, hogy minden jóga, mert bármilyen élményt él is át, az ő számára az is az összekapcsoltságot, a rendszert, a "minden-a-helyén-van" flow élményét adja, és így folyamatosan jelen tud lenni a MOST-ban és békében van a világgal.

Tehát a számomra tulajdonképpen minden jóga, beleértve a spiritualitást, a meditációt, a mantrázást, Isten imádatát, vagy éppen az elme kiürítését, de ugyanúgy a testgyakorlást is, álljon az klasszikus jóga-ászanákból vagy éppen újabb stílusú, de tudatos, a légzéssel összhangban végzett mozgással.

Én egy társasági ember vagyok, szóval nekem a csoportos jóga-foglalkozás az igazi, akkor is, ha az egy astanga-óra, vagy páros akró gyakorlatok. És azt tapasztalom, hogy a jóga-ászanák végzése olyan mértékben viszi az embert a harmónia felé, hogy még akkor is komoly hatással van a személyiségre, ha minimális spiritualitást viszünk bele az egészbe. A szeretet és az egó-mentesség a tanár és a gyakorlók részéről szerintem sokkal fontosabb, mint a hangzatos filozófiai tanok sulykolása. Nekem bőven elég három Óm az óra elején, és a légzésre fokuszált figyelem gyakorlás közben, a többit úgyis belülről éli át az ember, vagy elolvassa a blogban, vagy ha még jobban érdekli, akkor megbeszéli valakivel, akit kompetensnek tart.

Vannak a jógának szellemi változatai is, amiket rádzsa-jógának nevezünk. De ez nem jelenti azt, hogy a hatha-jógához tartozó, a testgyakorlásra koncentráló irányzatokat le kellene szólni, mert a legtöbb ember számára mindkettő egyformán fontos, és a fizikai síkról általában könnyebb elindulni felfelé, mint a fejünkben élve, elméleti szakemberként osztani az észt, miközben a hétköznepi életünk problémáit képtelenek vagyunk megoldani. A jógi a saját életével és példájával bizonyítja be, hogy működik az, amit csinál, és ha nem működik, és nem lesz boldog tőle, akkor tovább kell keresnie, kutatnia, amíg meg nem találja a békét és a boldogságot. Jó utazást mindenkinek!

Egyensúly

2011-12-21T09:00:00.000+01:00

Tegnap volt egy találkozó az Atmában, Budapest néhány jógastúdiójának vezetői futottak össze, hogy megszervezzenek egy érdekesnek és izgalmasnak ígérkező programot "Egyensúly" címmel. A program jógaversenyként híresült el, ami ugye mindig ambivalens reakciókat vált ki a jógás körökben: van, aki üdvözli, és van, aki felháborodik, hogy miért kell a jógát versenysporttá kikiáltani, és miért kell erőltetni a teljesítménykényszert egy olyan műfajban is, ami a befelé fordulásról, a belső egyensúly megtalálásáról, a harmónia kialakításáról kellene, hogy szóljon.

Egy mellékszálként hozzáteszem, hogy én is egy erőteljesen teljesítmény-orientált, a challenge-eket kedvelő ember vagyok, és csak most, kb. 8 év jógázás után kezdem lassacskán megérezni azt, hogy mit jelent az egyensúly a számomra, és mikor és milyen módon kell megtanulnom elengedni a teljesítménykényszert. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok ugyanúgy törekedni mind a 6 astanga-sorozat ászanáinak elsajátítására, illetve nem fogok a jövőben komoly rákészülést igénylő jógabemutatókat tartani, vagy kipróbálni még egy-két extrém sportot. De lassan kezdem felismerni, hogy a küzdelemnek nem az egó szintjén kell zajlania, és mindezen erőfeszítéseknek kettős célja van, az egyik a belső megtapasztalás, saját határaink túllépése, vagyis az egó felett aratott győzelem és az alázat hamvaiból újjászülető lélek főnixmadara, a másik pedig a szórakoztatás, a jóga lehetőségeinek bemutatása és vonzóvá tétele mások számára.

Mielőtt belemennénk a jógaversenyek mellett és ellen szóló érvek tárgyalásába, hadd szóljak néhány szót a tervezett programról, akkor talán feloldódnak egy kicsit a kedélyek. A program egyébként február 26-án, a Millenáris Fogadó épületében fog zajlani, és délelőtt gyermekprogramokkal, feljesztő foglalkozásokkal, gyerekjógával várjuk a családosokat. Ebédidőben az indiai vegetáriánus fogások mellett egy képes előadást nézhet végig mindenki az indiai asrami életről, a spritualitás modern kori kifejeződéséről.

Délután következik a program leglátvánoysabbnak ígérkező része, tíz perces jógabemutatók fognak váltakozni tíz perces elméleti előadásokkal, amelyek az egyensúly témáját tárgyalják az életünk különböző aspektusainak vonatkozásában. A bemutatókat különböző jógaiskolák, irányzatok képviselői tartják majd, és így igazi színes látványosságra készülhetünk, több szereplővel egyszerre a színpadon. Nyilván nem fogják nélkülözni az akrobatikus vagy extrém hajlékonysági elemeket sem a bemutatók, de szerintem az összeszedettség, koncentráció, a művészi megfogalmazás és az egyensúly is át fog jönni.

Nyilván ennyire különböző produkciókat kb olyan nehéz lenne rangsorba állítani, mint e Megasztár fellépőit, úgyhogy itt maximum a közönség fogja kiválasztani a neki legjobban tetsző műsorszámot a szavazatai alapján, és azok a "versenyzők" fogják kapni a díjakat. De persze az egész dolog nem a jógairányzatok vagy gyakorlóik összehasonlításáról fog szólni, és ennek egyik résztvevő sem így indul neki. Egyszerűen szeretnénk bemutatni, hogy mennyire látványosan és élvezettel gyakorolható a jóga, és ha van hited önmagadban, akkor mi mindent tudsz kihozni az emberi testedből és az elmédből.

A bemutatók és az előadások után egy közös jóga-gyakorlás lesz, amelyben szintén tíz percenként váltják egymást az oktatók. Közben egy kisebbb t szintén lesznek 50 perces jógaórák, amelyeken részt lehet venni. Az estet pedig egy koncert fogja zárni, de még nem vagyok felhatalmazva arra, hogy részleteket közöljek a szereplőkről, ez nemsokára nyilvánosságra lesz hozva. Szóval lesz benne elmélet is, szellemiség is, és ne egy olyan ászana-versenyre gondoljatok, mint amit a Bikram-jógások szoktak rendezni világszerte. A versenyzők nem ugyanabban a dologban fogják összemérni a tudásukat, hanem mindenki azt a produkciót hozza, amit szeretne, és bemutatja a jóga végtelen aspektusainak egyikét-másikát a saját megközelítésében.

Szerintem érdekes és látványos program lesz, érdemes kilátogatni a Millenárisra ezen a vasárnapi napon. lesz még jógás kirakodóvásár is, illetve az Atma vega büféje egész nap, úgyhogy aki költekezni és táplálkozni akar, azt is megteheti. Most pedig azért a végén rátérek régi barátom, Baktai Ádám aktuálisa vitriolos blogbejegyzésére, amelyben természetesen a jógaversenyt kifogásolja.

Nos, mint tudjátok, ilyenkor elszabadulnak bennem a lovak, és én is kivágok néhány keresetlen frázist, mégpedig mindössze azért, mert azt látom, hogy van itt egy pozitív kezdeményezés a jóga népszerűsítésére, amibe egy csomó ember komoly munkát fog belefektetni, és megint van valaki, aki az egészet ócsárolja, és úgy gondolja, hogy van alapja kijelenteni, hogy egy ilyen programnak semmi köze a jógához. Ádám kb tíz évet élt Indiában, de elképzelhető, hogy a kontinensnyi ország néhány történése azért elkerülte a figyelmét. Ugyanis Indiában már lassan harminc éve rendeznek regionális és országos jógaversenyeket, és nincs olyan ismertebb jógaoktató e szentföldön, aki nem büszkélkedhet vagy egy tucat trófeával. Már a kisiskolásokat is kötelező módon jógáztatják, illetve indítják versenyeken, hogy meglegyen a stimulus. Bár Ádám azt követeli, hogy az ilyen versenyeket ne nevezzük jógaversenynek, Indiában ősidők óta ezt teszik, és a jövőben is így fogják őket nevezni.

Azzal, hogy a jóga szellemiség nélkül csupán torna, egyrészt nem értek egyet, másrészt senki nem vitatja el a szellemiséget a jógától, és a jógairányzatok és -iskolák tömlekegében nyilván minden kutakodó megtalálhatja azt az elegyét az elméletnek és a testgyakorlásnak, ami az ő személysigéséhez és igényeihez passzol. Van, akinek a fizikai challenge-re van szüksége ahhoz, hogy elinduljon az önvalója felé, és a jóga ezt a legmesszebb menőkig biztosítja.

Ádám azt állítja a cikkében többször is, hogy a jóga nem a leghatékonyabb nyújtó módszer. Hát nekem őszintén szólva más a tapasztalatom, és ezt egy csomó táncos, akrobata és harcművész is meg tudja erősíteni. Lehet, hogy ha valaki Etka-jóga szintű gyakorlást folytat, akkor nem használja ki az izmaiban és szalagjaiban rejlő nyújthatósági tartomány maximumát, de aki astangázik, vagy az Atma más óráira jár, annak szerintem esze ágában sincs elmenni egy stertching-órára, mert ott kb halálra unná magát.

Szóval maradjunk abban, hogy a jóga, ha megfelelően csináljuk, igenis maximalizálja a hajlékonyságot, az egyensúlyt, a koordinációt és az izomerőt. Persze ha bizonyos aspektusokat még tovább akarunk fejleszteni, akkor hozzá lehet válogatni még ezt-azt, de azért a jóga eszköztára felettébb változatos, ha belevesszük például az akro-jógát, a segédeszközöket, mint az antigravity hinta, vagy a partner-nyújtásokat és gyakorlatokat, illetve a saját testsúlyos gyakorlást, amit az Ironon szoktuk csinálni. Tehát a lehetőségek száma végtelen, a jóga leminősítése önmagában arról árulkodik, hogy Ádám nem igazán mélyült el a témában, és a lájtos fizikai gyakorlás mellett vagy helyett inkább a szellemiséget erőlteti, ami nem baj, de nem kellene, hogy szükségszerűen együtt járjon a területen tevékenykedő egyéb oktatók leminősétésével, hogy amit ők csinálnak, az nem jóga.

Az egész posztból, ugyanúgy, mint a jómúltkorában a HVG-ben megjelent cikkéből, valamiféle mélyről jövő frusztráció sugárzik, egy erőtlen próbálkozás arra, hogy a saját pozícióját megindokolja, miszerint "Jógázzatok 100 kilósan, mert én is annyi vagyok, és nem izzadok meg gyakorlás közben, viszont jó kis védikus poénokat tudok elsütni, amitől ti is felsőbbrendűnek fogjátok gondolni magatokat, és dilettánsnak fogjátok tekinteni az összes többi irányzat gyakorlóit." Na nem kétlem, hogy ennek a megközelítésnek is megvan a közönsége, de én sohasem szerettem más próbálkozásait lefikázni vagy hiteltelennek kikiáltani, mert szerintem a jóga arról szól, hogy elismerjük mások tehetségét és erőfeszítését, és bátorítjuk a törekvését. Én magam is, ha néha kritikus hangévtelt ütők meg, azt csak annak érdekében teszem, hogy még több erőfeszítésre ösztönözzek másokat, és nem a saját magasabbrendűségemet kívánom sugallni mások leminősítése által.

Ádámnak kellene vennie egy nagy levegőt, el kéne kezdenie komolyan és alázatosan gyakorolnia, és megszabadulnia a hibakereső mentalitásától. Szerintem ebben az esetben ő is, és a "tanítványai" is sokkal jobban éreznék magukat. Ha szükséges, én szívesen biztosítok ehhez egy ingyenes jógabérletet neki az Atmába :-).

Limitless

2011-12-20T09:00:00.000+01:00

Egyik hétvégén megnéztem a Limitless című filmet, abban a hiszemben, hogy valami jó ötletes forgatókönyvvel álltak elő, mint az Inception esetében. Hát ez azért jóval gyengébbre sikerült, a törtnet lényege az, hogy van egy lúzer író, akinek az egyik haverja megkóstoltat vele egy NZT nevű drogot, ami képessét teszi arra, hogy 100%-ban koncentráljon és kihasználja az agykapacitását. A sikertelen íróból egy csapásra top tőzsdecápa lesz a drognak köszönhetően, és itt jönnek a komplikációk. Egyrészt a drog függőséget okoz, és amikor nem jut hozzá, megszűnnek a rendkívüli képességei, sőt, egy csomó mellékhatással is meg kell küzdenie, valamint a maffia is utánaered.

Ez a szokásos csapda, amit a drogok és a doppingszerek is képviselnek: az ember minimális erőfeszítéssel, egy külső anyag bevitelével tesz szert olyan képességekre, amelyek máskülönben csak nagyon fáradságosan fejleszthetők ki, illetve olyan tudatállapotba jut, amihez hasonlót csak hosszadalmas meditációval érhetne el. És bármilyen ilyen szer használata esetén borítékohatók a káros mellékhatások, mert ha valamilyen előnyhöz jutunk alaptalanul, akkor azért valamivel meg is kell fizetni.

Az emberben ténylegesen benne van a potenciál arra, hogy szinte korlátlan mértékben i tudja terjeszteni és összpontosítani a mentális képességeit, de ezt nem lehet könnyen és erőfeszítés nélkül elérni, még káros mellékhatások árán sem. Van néhány gyógynövény, ami segíti az agyműködést, például a Ginkgo, a Gotu kola vagy a Brahmi, de eleve azt kell megértenünk, hogy a fizikai agy az csupán a hardver, és a lényeg az elme, vagyis a szoftver. Ha az operációs rendszer és maga a program nem elég hatékony, akkor nem tudja kihasználni az agytekervényekben rejlő kapacitást. És az elmét is ugyanúgy edzeni kel, mint az izmokat, tudatosítás, koncentráció, és problémamegoldás által.

A jóga rendszere erre tanít, hiszen a cél a rádzsa-jóga, vagyis az elme jógája. És még ha nem is feltétlenül érünk el csúcshatást a hétköznapi életünk problémáink megoldásában, a belső békét, harmóniát, a flow-élményt mindenki elérheti, ha tudatosan gyakorolja a jógát. Ha állandóan fel akarjuk törni az univerzum kódját, és erőnek erejével meg akarunk érteni vagy kontrollálni akarunk mindent, akkor a tudatunk nem lesz olyan harmonikus állapotban, mint ha megtanuljuk az intelligens elengedést, bizalmat fejlesztünk ki az életben, és érezzük, hogy minden a helyén van, mi is a helyünkön vagyunk, és az történik, aminek történnie kell.

Ebben a tudatállapotban megindul a flow, és teljes mértékben jelen leszünk életünk minden pillanatában, érezzük az összekapcsoltságot, látjuk a célt, és tudjuk, hogy jó úton haladunk a cél felé. Bár fáradságos dolog az elme hullámzásainak kioltása, ez az egyetlen mellékhatás nélküli és tartós módja a csúcshatás elérésének, és ennek következtében olyan örömöt tapasztalunk meg, ami minden más érzést felülmúl az életünkben, és mélységes békével és nyugalommal, elégedettséggel árasztja el a szívünket. Paradoxonnak hangzik, de keményen meg kell küzdeni a békéért, és nem elég csak megjátszani, hogy béke van, miközben a felszín alatt a tudatunk legmélyebb bugyraiban ott háborognak az indulatok és a diszharmonikus érzelmek.

Az út természetesen mindig fontosabb, mint a cél elérése, és ezért, ha folyamatosan haladunk rajta, akár csak kis lépésekben is, lassan megszűnik az elme szétszórtsága, ténylegesen céltudatosabbá és összeszedettebbé válunk, és mindazok a képességek ki fognak alakulni bennünk, amikre szükségünk van a boldogság eléréséhez. Practice & Focus!

Kopirájt

2011-12-19T09:00:00.001+01:00

Mostanában divatos dologgá vált kopirájtolni meg védjegyeztetni a jógát. Mondjuk én inkább azt mondanám, hogy ez egy divatjamúlt dolog, mert a jógikat úgysem lehet kontrollálni, manipulálni és megfélemlíteni, mindegyik úgyis a maga szíve után megy, és legfeljebb ha bebörtönzik, akkor börtön-jógát gyakorol. Ezt a vonulatot még Bikram Choudury kezdte el, és végülis igaza van abban, hogy a sajt nevével fémjelzett jógát mint márkanevet jogában áll levédetni és meghatározni, hogy ki használhatja, vagy hogy mit oktat Bikram-jóga címszó alatt.

Arra azonban, hogy az általa használt gyakorlatsorra formált kizárólagosságot, még az indiai kormány is felhördült, és sebtiben lefényképeztetett meg levideóztatott 1300 jóga-ászanát, amivel deklarálni kívánta, hogy a jóga-ászanák az indiai kuturális örökség részét képezik, és senki nem tüntetheti fel magát egyik vagy másik ászana szerzőjének, kitalálójának. Utána egyre-másra jöttek a védjegyezett jóga-márkanevek, még a hagyományos iskolák is erre a útra léptek, pl. Iyengar vagy Satyananda. Az amerikai szabadalmi hivatalok úgy látszik nagy pénzt sejtettek a jógavédjegy-bizniszban, mert elég könnyen kaphatók akár olyan márkanevek bejegyzésére is, mint az Antigravity Yoga vagy az Acro-yoga. Ez utóbbi kettő irányzattal én is kapcsolatba kerültem az elmúlt egy-két évben, például két éve én tartottam az első Akro-jóga workshopot Budapesten az Atmában.

Néhány tanárunk pedig elvégezte Vincze Tündénél az Antigravity jógaoktatói tanfolyamot, akinek szintén üzentek Amerikából, hogy nem használhatja az Antigravity jóga szóösszetételt, mert kopirájtos. Ennek ellenére lesznek nálunk is Antigravity órák januártól, mert a jógikat ugye nem lehet megállítani, és még maga Isten sem képes kontrollálni őket, bár erről távoli amerikai testvéreink úgy látszik, nem hajlandók tudomást venni.

A névhasználat egyébként is egy olyan dolog, hogy ha akarom, kitalálok egy másik nevet, és oktatom ugyanazt a dolgot, abba már jogilag sem köthet bele senki. Éppen ezért gondolom, hogy nevetséges az egész, mert például több száz jógastúdióban oktatják világszerte a Bikram-jóga sorozat így vagy úgy módosított változatait Hot Yoga néven. És ezzel szerintem semmi gond nincsen. Az Akro-jóga ugyanaz a tészta, mert a napokban éppen ezzel kapcsolatban rángatták elő belőlem a szabadságharcos lázadót. Ha akarom, Kontakt-jógának nevezem, vagy Partner-jógának, vagy Flying jógának, bár az szerintem inkább az Anrtigravity-re illene, de akkor is páros akró gyakorlatokat oktatunk. Lesz is nálunk egy ilyen óra januártól az Atmában.

A konkrét eset úgy történt, hogy meghirdettünk egy akro workshopot szilveszterre, és kiposztoltam a facebook eseményt az AcroYoga Budapest csoportba, amely mintegy száz tagot számlál. Az adminisztrátorok ezt szó nélkül levették kétszer is, és amikor erre rájöttem, megkérdeztem, hogy miért. A válasz pedig az volt, hogy ebben a csoportban csak olyan események jelenhetnek meg, amelyek összhangban állnak Jason & Jenny tanításaival, akik természetesen amerikaiak, és az akro-jóga szülőatyját, illetve anyját kellene tisztelnünk bennük. Itt már egyből leakadtam, mert eszembe ötlött az a videó, amelyben Krishnamacarya 1938-ban akro-jógázott a lányaival, erre egy amerikai házaspár feltalálja a spanyolviaszt, és a saját szerzeményükként feltüntetve az egészet, le is védjegyezteti, hogy senki ne használhassa az Akro-jóga nevet az egész világon, csak aki az ő x ezer eurós tanfolyamukat elvégezte, és az is csak úgy oktathat, ahogy ők ezt biztonságosnak látják.

Vagyis a Jason & Jenny-féle akro-maffia magyarországi fő-tótumfaktumai azt akarják sugallni, hogy az, aki nem náluk végzett, az veszélybe sodorhatja a gyakorolók egészségét és testi épségét. Hát elég siralmas lejárató kampány, az biztos. Mellesleg hozzáteszem, hogy az uniós védjegylajstromban nem szerepel az Akro-jóga név, úgyhogy valószínűleg ide még nem volt pénzük kiterjeszkedni, de az embereket már paráztatják ezzel.

Az egészben a nevetséges az, hogy egy kanál vízben próbálunk ismét vihart kavarni, mivel Magyarországon ebben az egészben komoly pénz nincs. Higgyétek el, ha lenne, akkor az Atmában már heti x időpontban mennének az akro órák, de ez igazából a legtöbb jógásnak csak kikapcsolódás, így alkalmi workshopnak elmegy, de állandó bevételi forrásra ne számítson belőle senki. Szóval kérdés, hogy megtérül-e egy x ezer eurós jógaoktatóiba fektetett pénz egyáltalán. Jasonnak és Jennynek persze megéri, az vitán felüli, és ezért már érdemes be is paráztatni az embereket, és be nem jegyzett szabadalmi jogokkal hadonászni.

És azért még tegyük hozzá, hogy a "felkent" Jason & Jenny-féle akro oktatók eddig összesen 3 vagy 4 workshopot tartottak kis hazánkban, és azok, akik most a magyar Akro-jóga döntőbíróivá kívánnak válni, nem végeztek el még semmiféle oktatói kurzust, hanem mindössze ennyi tapasztalattal a hátuk mögött minősítenek másokat. Hozzáteszem, fölöslegesen, mert akro-jóga van, volt és lesz, és a jelen pillanatban is az USA-ban több ezer olyan oktató tanítja, akiknek az égegyadta világon halvány lila közük sincsen Jasonhoz és Jennyhez, soha nem kértek tőlük engedélyt, nem végeztek náluk semmit, és nem is fizetnek nekik semmit.

A jógások már csak ilyenek anarchista, lázadó, öntörvényű emberek, és aki szereti őket, az így szeresse, akinek meg ez túl sok, az bújjon vissza a biztonságérzetet adó korlátozások közé, és paráztassa magát, hátha közelebb kerül a szamádhihoz. Ja és a szabad kommunikácó elősegítésének érdekében létrehoztam egy cenzúrázatlan csoportot a Facebookon Rebel Yoga Budapest néven, ide bárki bármilyen eseményt és hírt posztolhat, illetve természetesen mindenkit szeretettle várunk a sziveszteri Akro Jam-en az Atma Budában, ahol, bár nem Jason és Jenny szisztémája szerint, hanem jó kis atmás-astangás megközelítésben fogunk akrózni, de mindenkire vigyázunk, hogy egyben, egészségesen és feldobva, vagy egyenesen repülve lépjen át a 2012-es esztendőbe. Peace & Love és éljenek a Rebel Jógik! :-)

Marícsjászana D

2011-12-18T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

Marícsjászana D
(Marícsi bölcs póza)
Dristi: oldalra

Ez a póz ugyanolyan, mint a Marícsjászana C, csak a kinyújtott lábunkat féllótuszba rakjuk. Előfeltétel: Ezt a pózt csak akkor szabad gyakorolni, ha a Marícsjászana B már megfelelően megy.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre Dandászanába. Hajlítsuk be a bal lábunkat, és helyezzük féllótuszba, ugyanazat a módszert, pontosságot és elővigyázatosságot használva, amit az Arhda-baddha-padma-pascsimóttánászanánál leírtunk. Most hajlítsuk be a jobb lábunkat, mint a Marícjászana A-ban, úgy, hogy a jobb talpunk a jobb csípőízülettel egy vonalba kerüljön. A jobb csípőt a jobb lábbal együtt vigyük hátra, így a csípők elbillennek. Ha szükséges, emeljük el a jobb fenekünket a talajtól, és nyomjuk le a bal térdünket a földre.

Most egy stabil háromszögön ülünk, ami a bal térdből, a bal fenekünkből és a jobb talpunkból áll. Ez ugyanaz a pozíció, ami a Marícsjászana B előkészülete. Itt pedig, az előrehajlás helyett kombináljuk ezt a pozíciót a Marícsjászana C csavarásával.

Helyezzük a jobb kezünket a talajra a keresztcsont mögött, az ujjak mutassanak el a testünktől. Forgassuk a mellkast, a vállakat a behajlított térdünkhöz igazítva. Helyezzük a bal talpunkat a jobb térd külső oldalához. Belégzésre nyújtsuk meg az egész gerincet és emeljük ki a mellkast. Kilégzésre használjuk a külső és belső haránt hasizmokat arra, hogy a karunkat a térdünk köré csavarjuk, míg a bal vállunk a jobb térd külső oldalára nem kerül. Lehet, hogy több légzésig is eltart, mire a vállunk a megfelelő helyzetbe kerül.

A behajlított lábunkat húzzuk a középpont felé a combközelítő izmok segítségével. Ha a combközelítők be szoktak görcsölni, akkor helyezzük a jobb kezünket a térd külső oldalára, és húzzuk a térdet a középvonal felé. Forgassuk a bal karunkat befelé, kulcsoljuk a térd körül, és nyújtsuk ki, amíg a hátunk mögé nem kerül. Most nyúljunk hátra a jobb kezünkkel a hátunk mögött, és kulcsoljuk az ujjainkat, vagy a fogjuk meg a bal csuklót a jobb kezünkkel.

A bal combot befelé kell forgatni addig, amíg nem éri el a semleges helyzetet. A bal térd maradjon a földön, és nehezítsük el a jobb ülőcsontot. Belégzésre emeljük meg a mellkas elülső részét és üljünk fel magasan. Mindkét vállat húzzuk hátra, és vigyük lefelé a lapockákat. Mindegyik belégzéssel emeljük a szegycsontot, hogy ellensúlyozzuk az összenyomó tendenciát. Így a gerinc mindkét irányban egyenletesen nyúlik, az ülőcsontok lent maradnak a talajon, a szív pedig a mennyekbe emelkedik. A csavaró mozdulatot kezdjük a gerincben, és engedjük, hogy a csigolyák közötti tér által még mélyebbé váljon a csavarás. Tartsuk ki a vinyászát öt légzésig.

Kilégzésre engedjük el a kezünket, és forduljunk előre. Egyenesítsük ki a behajlított lábunkat, és utána bontsuk a féllótuszt (sohase fordítva csináljuk, mivel az veszélyes lehet a térdre nézve). Helyezzük a kezeinket a földre.

Astau: Belégzésre emelkedjünk fel.
Nava: Kilégzésre csaturanga dandászana.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Dvádasa-sódasa: ismételjük mag a pózt bal oldalra is.

Megjegyzések:

1. A combokon és a hason lerakódó zsírszövet nagyon megnehezíti a póz végrehajtását, és megterheli az ízületeket.
2. A baddhakónászanában végzett igazítás megadhatja a szükséges nyitottságot a csípőízületben, ami szükséges ahhoz, hogy a térdek megterhelése nélkül végre tudjuk hajtani a pózt.
3. Helyesen el kell sajátítani ezt a pózt, mielőtt megkíséreljük a szuptakúrmászanát. A Marícsjászana D fejleszti a törzshajlító és nyújtó izmokat, és a hasizmokat is, hogy a szuptakúrmászanát biztonságosan tudjuk végrehajtani.
4. A Marícsjászana D az egyes sorozat három alappillére közül az egyik."

Ki a jobb?

2011-12-17T09:00:00.001+01:00

Jövőre lesz egy jógaverseny Magyarországon. Nekem tetszik az ötlet, bár van, aki azt mondja, hogy a jóga nem versenysport, és bizonyára igaza is van. Ugyanakkor én minden olyan kezdeményezést szívesen fogadok, ami felrázza a jógásokat, akik esetleg beletespedtek a saját gyakorlásukba, vagy bezárkóztak a saját jóga-rendszerük elefántcsont-tornyába. Szerintem mindig jó, ha az ember kap külső stimulusokat, új benyomásokat szerez, mert ez a saját gyakorlását is megújíthatja, és új célok elérésére inspirálhatja.

A versengés persze egy kétélű dolog, mert az embert belehajszolhatja a teljesítménykényszerbe, ami általában a sportban sem túl egészséges, mert a versenyzők túledzik magukat, lesérülnek, vagy esetleg doppingolnak a csúcsok megdöntése érdekében. És mivel a sport tulajdonképpen show-biznisz, és a közönség csak akkor fizet, ha látványos eredményeket lát, a sportoló kénytelen feláldozni a személyes jólétét a közönség szórakoztatása érdekében.

Egy jógaversenyt persze úgy is meg lehet csinálni, hogy az egyes számok esztétikai és művészi összhatását értékeljük, és nem feltétlenül csak a sportteljesítményt, vagy az ászanák nehézségét. Én azonban azt gondolom, hogy igazából mindenki magával vetélkedik, és önmagát próbálja legyőzni, vagyis inkább kihozni önmagából a legjavát, a rejtett potenciált. és ehhez egyes embereknek arra van szükségük, hogy felálljanak a színpadra, egyeseknek ahhoz, hogy a közönség soraiból szurkoljanak nekik, egyes embereknek pedig egyszerűen arra, hogy más, "haladó" jógásokkal gyakoroljanak együtt.

Persze ez a "haladó" kérdés is érdekes. A jóga egy komplex tudomány, és az ászanákban való ügyesség csupán egy aspektusa az egésznek. Vagyis nem biztos, hogy az érte el a legtöbb haladást a saját gyakrolásában, aki profi módon mutatja be a legnehezebb ászanákat. A koncentrációs képesség, a belső harmónia, a mentális összeszedettség ugyanúgy része az egésznek, és végül a sikerélmény vagy elégedettség abból jön, hogy összekapcsoljuk ős összhangba hozzuk a személyiségünk különböző aspektusait a gyakorlásunk által.

A tegnapi, genetikával kapcsolatos bejegyzésnek annyi vonatkozása van ezzel kapcsolatban, hogy egyes embereknek talán előny lehet az, ha genetikailag hajlékonyak, vagy erősek, vagy az anatómiai arányaik kedvezőek bizonyos ászanákhoz, például hosszú a kezük vagy a lábuk. De szerintem igazából több haladást ér el az, akinek nincsenek olyan jó anatómiai adottságai, mint az, akinek minden nagyon könnyen megy. Hiszen, még ha külsőleg nem is néz ki olyan jól a gyakorlása, ő sokkal több erőfeszítést beletesz, mire egy ászanát meg tud csinálni, mint a genetikailag szuperhajlékonyak.

Persze mindenki számára van kihívás, mert ha valaki hajlékony, akkor meg az erőgyakorlatokkal lehetnek gondjai, és akkor azt kell fejlesztenie. Vagy például az ászanázás jól megy neki, és leköti a figyelmét, viszont a relaxáció, a pránájáma vagy a meditáció az már kihívást jelent. Szóval mindenkinek meg kell találnia azt, ami a számára igazi kihívás, és azon kell dolgoznia, így mindenki nyer a jóga gyakorlása által. Úgyhogy most én is megyek, ás alávetem magamat István Ashtanga Challlenge-ének.

A gének hálójában

2011-12-16T09:00:00.000+01:00

Sokat saccolgattam már magamban, hogy mekkora arányban felelős az ember tulajdonságaiért, képességeiért a génállomány. Volt, amikor azt gondoltam, hogy 50%, volt, amikor azt gondoltam, hogy 30%, de a lényeg nem is az, hogy pontosan mennyi, hanem az, hogy a maradék az feljeszthető, az életmódunktól, gyakorlásunktól, táplálkozásunktól gondolkodásmódunktól és a szokásainktól függ. És ugye egy optimista ember nem arra koncentrál, amin nem tud változtatni, hanem arra, amire van befolyása, és abból próbálja a legjobbat kihozni.

Még azt is olvasni véltem valahol, hogy a rendszeres napi jóga-gyakorlás, ha 20-30 éven keresztül űzzük, képes még arra is, hogy átírja a génállományunkat. Nos, ha ennek az állításnak a valóság-tartalmát nehéz is lenne ellenőrizni, kettő dolog biztosnak látszik. Egyrészt a következő életünkre vonatkozólag szinte biztos az, hogy a rendszeres jógagyakorlásnak köszönhetően sokkal jobb génállományt remélhetünk, mintha csak söröztünk és focimeccset néztünk volna (már aki persze nem éri el a felszabadulást a jógának köszönhetően). A másik része is egészen biztos, hogy a jóga már ebben az életünkben egy csomó dolgot pozitív irányban változtat meg.

Nem csak a testünk lesz hajlékonyabb, fiatalosabb, acélosabb, és összességében véve egészségesebb és optimálisabb működésű, hanem az elménk, a gondolkodásmódunk, a világképünk, a személyes kapcsolataink és a tudatunk is egy csomó kellemes változáson megy keresztül. És aki mindezt megéli, az igenis kijelentheti, hogy csodák vannak, csak gyakorolni kell. Számtalan esetben bebizonyosodik, hogy a határaink messze nem ott vannak, ahová a génállományunk és begyöpösödött gondolkodásunk helyezi őket, és ki tudja, milyen módon, de képessé válunk olyan célok elérésére, amikről korábban álmodni sem mertünk.

Míg a genetika vitathatatlanul ott van, és megmásíthatatlanul meghatározza például a csontjaink formáját, anatómiai arányainkat vagy éppen fiziológiás működésünk bizonyos aspektusait, a mentális minták, amelyek egy bizonyos szempontból sokkal mélyebbek és makacsabbak lehetnek, mint a test berögzült sajátosságai, úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb mértékben változtathatók, mint amire gondolnánk. De az igaz, hogy mindez nagy hitet, eltökéltséget és erőfeszítést igényel, de ennek az erőfeszítésnek van a legnagyobb hatása erre és a következő életünkre is.

Amikor azt mondjuk, hogy a jóga által újjászületik az ember, akkor itt sem a testi, fizikai újjászületés a legfontosabb, bár az is látványosan jelen lehet, hanem a mentális, tudati forradalom, ami a jógi szívében lezajlik, és aminek köszönhetően egy teljesen más ember lesz belőle, mint amilyennek az eddigi életét leélte. Én magam is a jógának köszönhetően éltem meg a legmélyebb változásokat a személysiégemben és a tudatomban, és még ha a társadalom nem is mindig tolerálja kedvezően a jógi anachista-forradalmár, szabályokon és értékrendeken felülemelkedő tendenciáját, a belső érzete tovább és tovább vezérli, hogy újabb, ismeretlen magasságokat hódítson meg és ismerjen meg.

A génállomány az előző életeinkben összegyűjtött karmikus visszahatások kikristályosodása, és bár, amint említettem, egy szempontból nem hagyhatjuk figyelmen kívül a múltunkat, igenis elrugaszkodhatunk a kényszerpályától, és bámulatos utat tehetünk meg, madártávlatból szemlélve a saját karmikus mintáinkat, és felszabadítva a tudatunkat azok gúzsba kötő hatása alól. Ezek a gondolatok merésznek, sőt, lázadónak tűnhetnek bizonyos emberek szemében, de ha egyszer valaki elindul a jóga ösvényén, akkor előbb-utóbb kénytelen lesz szembenézni a félelmeivel, a saját magát korlátozó kényszer-képzeteivel, és válaszút elé kerül: vagy visszacsukja nyiladozó szemét megpróbál elmerülni a "boldogok a lelki szegények" hamis biztonságának illúziójában, vagy kinyitja a szemét-szívét, és bátran szembenéz a legfélelmetesebb kihívásokkal, egészen addig, amíg meg nem találja eredeti önvalóját, és megmásíthatatlanul meg nem állapodik benne. Az út végéről visszanázve (már ha van olyan egyáltalán) szerintem mindenki kijelentheti, hogy kihívás, volt, de megérte! Sikeres szárnyalást kívánok mindenkinek!

Fordítsd meg és rázd fel!

2011-12-15T09:00:00.001+01:00

Az ember néha belefásul a gyakorlásába, főleg, ha astangázik, mert ugye minden nap ugyanazt a gyakorlatsort végzi, és még ha gyakorolja is mondjuk a 2-3. sorozatot, néha nincs lelki ereje nekiállni a hármasnak, vagy ne érzi magát elég hajlékonynak a ketteshez, és akkor marad az egyes sorozat. Mostanában elkezdtem szigetköröket futni heti 2-3 alkalommal,és ez még ráadásul a hamstringemet is beköti, így az egyes sorozatban az előrehajlításoknál is igen érzem a dolgot. Persze pont jó rá a sok előrehajlítás, éppen ezért szoktam mondani, hogy legalább ugyanannyit kell jógázni, mint amennyi más sporttevékenységet végzünk.

És van, amikor az embernek nem is marad ideje az egész sorozatra, én ilyenkor el szoktam kezdeni a napüdvözleteket, és végigcsinálom az állókat, aztán annyit a sorozatból, amennyit tudok. és mivel szeretem a kézenállásokat, bele szoktam tenni néhányat már a napüdvözletekbe is. Az előre- és hátraugrásoknál felmegyek kézenállásba és néha ki is tartom néhány légzésig. A szúrja B-nél a vírabhadrászanából való hátraugrásnál is beteszek egy-egy kézenállást, persze tudom, hogy nem ez a hivatalos verzió, de jólesik :-) És mellesleg a kézenállás csak akkor megy, ha eleget gyakorolja az ember, és így szűnik meg a félelem és alakul ki az egyensúlyozó képesség. És nem utolsósorban megerősödnek a csuklók, ami nagyon előnyös az astangában.

A legújabb csavar, amit betettem a gyakorlásomba, az, hogy a praszárita pádóttánászanák között is felmegyek terpesz-kézenállásba. Ezt Danny Paradise-tól láttam, de ő csak az első után ment föl, én viszont elkezdtem minden kéztartás között felmenni. Ez is egyre jobban megy, ahogy gyakorolja az ember. Most már csak a planché kellene rendesen, vagyis amikor félig leereszkedik az ember a terpesz-kézenállásból, és megtartja a törzsét a levegőben. Ja és az egykezes kézenállás is nagyon jó volna stabilan, fal nélkül. De hát minden meglesz, csak gyakorlás kérdése!

Igazából arra akartam felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel, hogy nem mindig előnyös, ha az ember mereven ragaszkodik a szabályokhoz vagy a megszokott klisékhez, jó, ha néha egy kicsit eljátszunk, és olyan dolgokat is csinálunk, amiket nem szoktunk, vagy amik nincsenek benne a sorozatban. A lényeg az, hogy feldobjuk a gyakorlásunkat, új lelkesedést, új stimulusokat kapjunk, és élővé váljon az egész dolog.

Abban a pillanatban, amikor nem köti le 100%-ban az elménket a gyakorlás, az egész élmény felszínessé válik, és elveszítjük a "kapcsolatot", elkalandozik az elménk. Ilyenkor persze csak unalmas és néha fájdalmas kötelesség az egész, ezért érdemes egykét trükköt bevetni, hogy újra fel tudjuk kelteni az elme érdeklődését. A kézenállások például azért jók, mert felszökik az adrenalin, főleg, ha az ember még nem annyira magabiztosan tudja tartani, és ilyenkor a figyelmünk ösztönösen visszafordul a gyakorlásra. Szóval fordítsuk fejre a gyakorlásunkat, rázzuk fel az elménket, hogy újra érezhessük a Flow élményét!

Hogyan csinálják a boldog emberek?

2011-12-14T09:00:00.001+01:00

Jogos lehet a kérdés, hogyan csinálják a boldog emberek azt, hogy mindig boldogok? Mit tudnak, amit a hétköznapi, önmagukat nem mindig boldognak érző emberek nem tudnak? Nagyon sokan mondták már, hogy a boldogság hozzáállás kérdése, és nem attól függ, hogy kinek milyen a karmája, a lehetőségei, az adottságai stb. A hozzáállás pedig fejleszthető, még ha nem is könnyen, hiszen ehhez a szokásainkat kell megváltoztatni. A legtöbb helyzetben ugyanis a szokásainknak megfelelően reagálunk vagy értékeljük magát a helyzetet.

Az alábbi anyag Sonja Ljubomiskitől származik, aki tizenkét pontba szedte a boldog emberek szokásait, és ez egy fontos pont, hogy a boldog és nem a sikeres emberek tizenkét pontját olvashatjuk az alábbiakban. Mert nem biztos, hogy mindenki sikeres lesz, akárhogy is erőlködik, de azt ne feledjük, hogy a boldogsághoz mindenkinek joga van.

"Mindig is hittem abban, hogy a minőségi, élvezetes, és bölcs élet az emberi születési előjogom, és az idő elteltével ez automatikusan járni fog nekem. Sohasem sejtettem, hogy meg kell tanulnom élni, hogy vannak bizonyos szokások és látásmód, amit el kell sajátítani, mielőtt ráébredhetnék az egyszerű, boldog és komplikációktól mentes életre." - Dan Millman

Na akkor most jöjjön a tizenkét pont, és egy-két hozzájuk kapcsolódó gondolat:

1. Fejezd ki a háládat! Ez a szantósa jógikus elve, vagyis értékelni kell azt, amit kapunk, észre kell venni, hogy mennyi mindent ad nekünk az élet, és ez már önmagában fokozza a boldogásgérzetünket.
2. Légy optimista! Az optimisták a látszólag nehéz szituációkban is tanulási, fejlődési lehetőséget látnak, és így minden helyzetből a legtöbbet tudják kihozni.
3. Ne gondolkodj túl sokat, és ne hasonlítgass állandóan! Ha állandóan problémázunk, vagy másokhoz mérjük önmagunkat, akkor nem leszünk boldogok. Mert ha jobbnak találjuk magunkat a másiknál, akkor büszkévé válunk, és így nem tudjuk értékelni a másikat, ha viszont rosszabbnak látjuk magunkat, akkor az önbecsülénsük és a pozitív hítünk láthatja kárát.
4. Tegyünk jót! Az önzetlen segítés szerotonint szabadít fal az agyban, amit boldogsághormonnak is neveznek. Emellett, ha mi vagyunk az a változás, amit látni szeretnénk a világban, és közben még jobban is érezzük magunkat, akkor inspiráló példát nyújtunk másoknak.
5. Ápoljuk a kapcsolatainkat! Ha jó barátok, szerető családtagok vesznek körül, akkor sokkal több ártelmét érezzük az életünknek, mintha magányosan éljük a napjainkat.
6. Fejlesszünk túlélő-stratégiát! Ha nem akarunk kétségbe esni soha az életünkben, akkor készüljünk fel minden eshetőségre, legalább elméletben. Így a váratlan, kellemetlen helyzetekben is tudunk mibe kapaszkodni, mert nem próbáltunk mesterséges biztonságot teremteni, hanem nyitottak vagyunk. bármit is hoz az élet.
7. Tanuljunk meg megbocsájtani! Ha nem tudjuk elengedni a gyűlöletet és a haragot, azzal is a saját életünket keserítjük meg. Ha ragaszkodunk a negatív érzelmekhez, akkor azt fogjuk bevonzani mások felől is.
8. Merüljünk a Flow-ba! A flow az az állapot, amikor mintha megállna az idő, és a semmibe olvadna a külvilág, annyira elmerülünk valamiben. Ez a meditáció állapota, amikor a meditáló eggyé válik a meditáció tárgyával.
9. Élvezzük az élet örömeit! Ez is olyan elv, amit a jógában alkalmazunk. Gyakran az élet legapróbb mozzanatai a legszebbek, és ha nem vagyunk figyelmesek, akkor elsiklunk felettük, mert nem vagyunk jelen a Most-ban. Sokszor a túl nagy erőfeszítés elveszi a figyelmünket attól, amit éppen csinálunk, vagy amiért oly sok erőfeszítést tettünk.
10. Kötelezzük el magunkat a céljaink mellett! Azok, akik nem kételkednek, és megalkuvás nélkül törekszenek céljaik elérésére, sokkal több lelkesedést éreznek az életükben, és sokkal több erőt sugároznak, mint azok, akik határozatlanok és akikben nincs eltökéltség. Csak csinálni kell, és mindent el fogunk érni.
11. Gyakoroljuk a spiritualitást! A spiritualitás vagy vallásosság kultiválása az ember életében azt az érzést adja, hogy valami nagyobbnak vagyunk a részei, és össze vagyunk kapcsolva a forrással. Amikor tudatosak vagyunk arról, hogy az életünk mögött van egy nagyobb erő, ami segít bennünket, akkor boldogabbnak és magabiztosabbnak fogjuk érezni magunkat.
12. Tartsuk karban a testünket! Ha a testünk nem egészséges, nem energiával teli és nem sugározza a szépséget, az károsan befolyásolja a mentális, érzelmi, spirituális egyéniségünket is.

Szerintem az astanga gyakorlása e tizenkét pontból többet is elősegít, ha nem mindet, úgyhogy nem csoda, ha a rendszeres astangázók a földkerekség legboldogabb emberei között érzik magukat. Practice and Happiness is coming!

Lehetetlen - mi az?

2011-12-13T09:00:00.000+01:00

Körülbelül ezt a hangulatot sugározták a kínai cirkusz akrobatái, miközben a különböző hajmeresztő mutatványokat bemutatták a budapesti cirkuszban. Kislányomat szombaton elvittük a Fenmo című előadásra, és ő is csak ámult-bámult, mert ő is szereti nézni az akrobatikát, és el is kezdett járni gyerek-akrobatikára.

Csodaszép jelmezekben adták elő a műsort a kínaiak, és ötletesek is voltak a számok. Na jó, én persze a legdurvább Youtube-os Cirque du Soleil-es videókon ezdettem a tűréshatáromat, így aztán meglepni nem nagyon tudtak, de az meg kell hagyni, hogy amit csináltak, azt magas színvonalon, lelkesen és átéléssel csinálták.

Az az érdekes, vagy inkább a szomorú, hogy a legtöbb ember elmegy a cirkuszba, megnéz egy ilyen akrobata-műsort, és eszébe sem jut az, hogy de jó lenne hajlékonynak lenni, Hanem inkább betol még egy tábla csokit és még egy popcornt, és amikor hazamegy, akkor lefekszik a digitális tévé elé dögleni. Az ilyen emberek persze úgy néznek a vékony, hajlékony, szálkás akrobatákra, főleg, akiknek kifestett kínai fejük van, mint valami egzotikus állatfajra, hogy "Jé, ilyet is tud egy ember?"

nekem pedig teljesen az a hangulat áradt belőle, hogy mindez lehetséges, szorgalmas, kitartó munkával és céltudatossággal. Mindegy, hogy mennyire későn kezded, vagy mennyire merev vagy alkatilag, ha eleget gyakorolsz, akkor meglesz a hajlékonyság, az erő, az egyensúly, és a mentális koncentráció.

A jógában is erre törekszünk, és ha nem is azokkal a pózokkal kezdjük, amiket a kínai akrobaták a műsorukban bemutattak, ha elég kitartóak vagyunk akkor egyszer azok is elérhetővé válnak. Mindez csak az eltökéltségünktől, szorgalmunktól és a kitűzött céljainktól függ. Úgyhogy matracra fel, és nem ismerünk lehetetlent!

A műsor művészi színvonala és kreativitása is megihletett, hiszen minden évben szoktunk néhány jógabemutatót csinálni. És itt aztán lehet ötleteket ellesni, mert néha az ember túlzottan egysíkúan értelmezi a jógabemutató fogalmát. Kiállunk a színpadra, mindegy, hogy miben, lenyomunk egy pár ászanát, a közönség meg majd tapsol. De ugyanakkor bele lehet vinni egy csomó művészi kreativitást, ami a zenét, megjelenést, koreográfiát stb. illeti, és tényleg egy esztétikai élményben lehet részesíteni a közönséget, ahelyett, hogy lenyomnánk a rutint aztán hazamennénk.

Azért azt, hogy konkrétan mik voltak a műsorban, nem árulom el, akit érdekel, menjen el és nézze meg, év végéig még látható a budapesti Nagycirkuszban. A fenti fotó a záró másorszámból van, amelyben egy székekből épült torony tetején mutatott be egy gyönyörű és hibátlan kézegyensúlyozó számot egy vékonyka kínai fiú. Ezekből egy párat én is szeretnék lassan megtanulni, ha nem is egy székkupac tetején, de a jógamatracon is jól nézne ki :-).

Desire

2011-12-12T09:00:00.001+01:00

A U2 fenti című számát hallgattam a minap, és elgondolkodtam, hogy mennyire elválaszthatatlan az emberi lélektől a vágy, méghozzá összességében a boldogságra irányuló vágy. A lélek a tudatával beragyogja és áthatja a testet, és amikor elhagyja, akkor a test halottá válik, és szétesik az anyagi elemekre, amelyekből felépül. A lélek belső és elválaszthatatlan sajátossága a vágy. A lélek aktív, tevékeny, még akkor is, ha csupán (pár millió életig tartó) átmeneti vendég az anyagi világban, és igazából az anyag nem érintheti meg a lelket, ugyanúgy, ahogy a lélek sem képes közvetlenül befolyásolni az anyagot.

A lélek csupán vágyakozni képes, akkor is, ha a vágyai az anyagra irányulnak, és akkor is, ha lelki azonosságára koncentrálódnak. Az anyagi energia hatására a lélek azonosítja önmagát azokkal a burkolatokkal, amelyek befedik, az elmével, a testtel, az érzékekkel. Éppen ezért a vágyai is az elme, test és érzékek kényelmes helyzetbe hozatalára irányulnak, de a vágyai csak akkor teljesülhetnek, ha a karmája által kiérdemelte. A Paramátmá, vagyis Krisna helyhez kötött kiterjedése jelen van minden élőlény szívében, és minden atomban is, és Ő irányítja az anyagi világ történéseit a karma törvényének megfelelően. A Paramátmá mindig tudatos az élőlény vágyairól, és azoknak mozgatja az anyagi elemeket. Persze tisztában kell lennünk azzal, hogy a vágyunk, bármilyen erősnek és érezzük azt önmagunkon belül, igazából végtelenül parányi az egész univerzumhoz és az anyagi elemekhez képest, amelyeket igazából nem tudunk befolyásolni.

Ha magasabb elrendezés folytán beteljesül valamilyen vágyunk, akkor hálát és elégedettséget kell érezni, nem pedig elégedetlenül újabb és újabb vágyakat hajszolni, mert akkor sohasem leszünk boldogok. A jóga is a szantósa, vagyis az elégedettség kultiválását tanítja, amit a fenti szellemben kell gyakorolni. A jógi felismeri, hogy nem ő a cselekvő, és nem tőle függ az, hogy milyen eredménnyel járnak az erőfesztései. De tudja, hogy erőfeszítést kell tennie, törkeednie kell, mert anélkül semmilyen eredményt nem fog elérni, és a törekvés pedig a vágyból születik.

Én úgy gondolom, hogy a legboldogtalanabb emberek azok, akiknek nincsenek vágyaik, nincs motivációjuk semmire. Nincsenek céljaik, amikért hajlandók lennének küzdeni és feláldozni az életüket. egyesek úgy értelmezik, hogy a spiritualitás célja a vágynélküliség, és ezt a vágyak megtagadásával vagy elfojtásával lehet elérni. Én nem hiszem, hogy ez a folyamat sikerrel tudna járni, mivel a vágy a lélek sajátja, és ezért nem tudunk sohasem megszabadulni tőle. De meg tudjuk tisztítani, és fel tudjuk magasztosítani. Az önző, kicsinyes szeretetet vissza lehet változtatni önzetlen univerzális szeretetté, csak sok munkába kerül. De ha valaki őszinte, és a boldogság útján halad, akkor életről életre egyre közelebb fog kerülni a tokéletes szeretethez és eredeti önvalója megismeréséhez.

A bhakti-jóga felfogása szerint az anyagi szeretet az eredeti lelki szeretet "leminősített" változata, és Krisnához fűződő eredeti kapcsolatunkban önzetlenül és feltétel nélkül tudjuk szeretni Krisnát. De még ebben a helyzetben is megmarad a lélek vágya a boldogságra, mivel Krisna szolgálatától várja a legmagasabb boldogságot. A lélek természete ugyanis az, hogy egy alacsonyabb szintű örömről csak akkor képes lemondani, ha magasabb rendűt tapasztal meg. Éppen ezért a léleknek lépésről lépésre kell haladnia, és óvatosan kell gyakorolnia a vágyakról való lemondást, abban az ütemben, ahogy magasabb örömöt tapasztal meg. Follow your bliss & Be yourself! :-)

A szánkhja és a jóga

2011-12-11T09:00:00.001+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"A szánkhja alapítója Kapila Risi volt, aki a nyugati tudósok szerint Kr.e. 1300 körül élt. A hagyomány sokkal korábbira datálja. A szánkhja azt jelenti, hogy rend, szám, vagy számbavétel, és ez az emberiség első próbálkozása arra, hogy egy összefüggő rendszerként magyarázza el az egész teremtést. Ezért az összes filozófiai rendszer ősanyjának szeretem nevezni.

Patandzsali idejében és a Bhagavad-gítá idejében még mindig a szánkhja volt az uralkodó filozófiai rendszer. Mára valamennyire kiment a divatból, de fontos emlékezni rá, hogy a mai indiai filozófiák legtöbbje, mint például a Védánta, jóga, buddhizmus és a tantra szánkhját használta alapként és ara építkezett. Ha megértjük a szánkhját, akkor könnyen meg fogjuk érteni mindezeket a későbbi megközelítéseket is.

Sajnos a Kapila által összeállított eredeti írás, a Sastitantra elveszett. Ahhoz, hogy kitöltsük a réseket, amelyeket Patandzsali hagy, Isvara Krisna Szánkhja-kárikájára kell hagyatkoznunk, ami sokkal későb keletkezett, mint Kapila szövege. A Szánkhja-káriká abszolút kötelező olvasmány minden jóga-tanulmányozó számára. Mivel csupán hetvenhárom szútrából áll, viszonylag rövid és ez könnyebben befogadhatóvá teszi. A Szánkhja-káriká antahkaranának nevezi az elmét, ami belső eszközt jelent. Ezzel szemben a test a külső eszköz. A belső eszköz három alkotóelemből áll:

1. Manasz

Ez az elme, vagyis a gondolkodás eleme. Az angol "man" (ember) szó is a manaszból származik. Az elme begyűjti az érzéktapasztalatokat, összeveti a korábbi benyomásokkal, és döntést hoz, hogy mi lehet a felfogott tárgy. De a sötétben egy kötelet például kígyónak lehet vélni, vagy egy oszlopot a távolban embernek nézhetjük. Az elme sebesen dolgozza fel az érzékszervi adatokat a túlélés érdekében, és a folyamat közben elveszik az észlelés pontossága.

Például, ha átkelünk az úton, és közeledő hangos jármű-hangot hallunk, akkor gyorsabban megyünk. Az elme azt mondja, hogy a hang valószínűleg egy teherautóé, és ezért nem szabad várnunk és komolyabban tudakozódnunk afelől, hogy valójában mi is a hang. Egy ilyen helyzetben valószínűleg korábban fogunk reagálni, még mielőtt rájönnénk, hogy a hang valójában egy repülőgépé, ami a fejünk felett halad, vagy egy munkagépé, ami a közelben működik. Az elme folyamatosan azt mondja, hogy reagáljunk, és ennek következtében szinte soha nem állunk meg, hogy megértsünk, mi is történik valójában."

Az elme hullámai

2011-12-10T09:00:00.000+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"1.2. Jógas csitta-vritti niródhah

jógah - jóga; csitta - a tudat (elme); vritti - fluktuáció; niródhah - felfüggesztés.

A jóga az elme hullámzásának megszüntetése.

Ebben a második szútrában Patandzsali meghatározza a jóga fogalmát. Egy kicsit el kell tűnődni, hogy megértsük, hogy ennek a definíciónak a fényében a jóga fogalma mint összekapcsolódás nem igazán értelmezhető. Az összekapcsolódás helyett ebben az esetben a jóga úgy van meghatározva, mint az az erőfeszítés vagy fegyelmezés, amely az elmét egy tiszta felületté változtatja, amely képes visszatükrözni bármit, amire irányítjuk.

Vegyük fontolóra a következőt: ha egy tó felülete csendes, akkor tükörként használható arra, hogy visszatükrözze a tárgyakat. Ha viszont bedobunk egy követ a tóba, akkor megjelennek a fodrok, amelyek eltorzítják a tükörképeket. A tó az elmét képviseli, a fodrok pedig az elme hullámzásai. Míg az elme hullámai szükségesek lehetnek a túlélés céljából, akadályt jelentenek, ha meg akarjuk ismerni legbelső természetünket. Az elme hullámainak el kell ülniük, és az elmének csendessé kell válnia ahhoz, hogy lényünk legmélyebb belsőjét tudja visszatükrözni. Azt, hogy pontosan mi az elme hullámzása, az 1.5-11. szútrában fogjuk megtárgyalni.

Következőnek Patandzsali felfogását tárgyaljuk az elmével kapcsolatban. A szanszkrit csit szó arra vonatkozik, ami tudatos. Az acsit kifejezés, az "a" tagadó előtaggal, arra vonatkozik, ami tudattalan. A csitta kifejezés használatával (az antahkarana helyett, amit a szánkhja követői általában használnak) Patandzsali arra utal, hogy az elme tudattalan, vagy más szavakkal a tudat nem az elmében található.

Sok szempontból Patandzsali nem egy önálló filozófiát mutat be, hanem egy pszichológiai rendszert, vagy ahogy Georg Feuerstein nevezi, pszicho-technológiát ("The Yoga Tradition", 2001). Ahol flizofiai kérdések kerülnek szóba, Patandzsali teljes mértékben elfogadja a szánkhja álláspontját, egyetlen kivétellel, az Isvarával kapcsolatban, amit majd később tárgyalunk. A jóga és a szánkhja közötti hasonlóságok olyan szembeötlőek, hogy, ahogy S. Dasgupta azt mondja: "Kapila szánkhjája és Patandzsali jógája annyira hasonlók, hogy igazából egy és ugyanazon rendszer két módosulatának tekinthetők." ("Yoga as Philosophy and Religion", 1973)"

Tízparancsolat

2011-12-09T09:00:00.000+01:00

Akkor most következik a Perfect Body Lifestyle tízparancsolata, a tegnapi bejegyzés folytatásaként.

1. Minden napot kezdj súlyméréssel! A zsír% a legfontosabb adat, fiúknál a 8 a cél, lányoknál a 12. Ha nincs normális testzsír-mérleget, akkor érdemes néha elmenni testösszetétel-analízisre. De azért a kilók is sok mindent elárulnak, úgyhogy ne hagyd ki a nap fénypontját :-)

2. Minden nap eddz vagy mozogj legalább egy-másfél-két órát! Ha nincs meg a napi mozgásmennyiség, akkor nem ég a kalória, és lelassul az alapanyagcsere. Tehát még ha koplalsz is, ugyanannyit fogsz fogyni izomból, mint a zsírdepóból.

3. Kardió nélkül nincs szálkás test! A jóga szép dolog, és hasznos is, és ha melegben végzed, akkor még egy enyhe zsírégető kardiónak is felfogható. De én igazából nem hiszek a zsírégető pulzustartományban, inkább abban, hogy 15 perc vagy fél óra szuperintenzív kardió az már kihat egész napra. Ez lehet futás, lépcsőzés, ellipszis, bringa, görkori, ugrókötél, de még akár intenzív úszás is.

4. Legalább annyi jóga, amennyi más mozgás! Tudjuk, hogy ha fejleszteni akarjuk az izmokat, akkor terhelni kell őket. Az astangában elég sok terhelés megy a felsőtestre és a core-ra, és 5-10 év gyakorlás után szép izomzatot lehet kifejleszteni vele. De ha pl. egy férfi nem elégedett ezzel, akkor erősítsen többet, főleg a saját testsúlyos és a TRX gyakorlatokat pártolom. Ha viszont sok az erősítés és kevesebb a nyújtás, akkor a funkcionalitás romlik, és minden esetben bekötnek az izmok. Vagyis nem tudjuk megőrizni a fiatalosságunkat, ami fontosabb, mint a dagadó bicepszek és mellizmok.

4. Felejtsd el a szénhirdátot, az édességet és az olajban sült ételeket! Ha ezt a hármat sikerül kizárni az étrendedből (meg persze a húst is, azt már nem is említem), akkor esélyes vagy a szálkás testre hosszú távon is, és nem csak pár napra, mint a testépítők. Ha már túlzottan lefogytál és a zsír% leesett a fent említett értékek alá, akkor ehetsz naponta 10-20 deka szénhidrátot, de nem többet!

5. Friss zöldség, gyümölcs, tejtermék! Ebből a háromból tulajdonképpen korlátlan mennyiséget lehet fogyasztani, ha edzel és mást nem eszel. De azért a tejtermék legyen sovány, és a krumplit csak alkalmanként fogyaszd! Mehet még mellé csíra, olajos mag, hüvelyesek kisebb mennyiségben, és ne feledkezzünk meg a növényi olajokról sem!

6. Reggel és délben egyél, este csak akkor, ha már elérted a kívánt zsír%-ot! Amíg fogyni akarsz, mindenképpen kerüld az evést este 6 után, legfeljebb csak fehérjeturmixot fogyassz vacsora helyett. Utána lehet zöldséget meg tejterméket, ha már a súly megtartása a cél.

7. Ne légy lusta! A lustaság fél egészség, azt szokták mondani, vagyis az, aki henyél, alszik és zabál, a fele egészségét fel is áldozza. Nem érdemes az egész életünket úgy leélni, hogy fél lábbal a koporsóban vagyunk! A lustaság legyőzése az élet minden területén sikereket eredményez, és vonzóvá teszi a személyiségünket.

8. Ne az élvezet, hanem az egészség érdekében egyél! Az embert tönkreteszi az élelmiszeripar, amelynek csak az a célja, hogy mesterséges örömöt szerezzen az ízlelőbimbóknak és az elmének, és ennek érdekében megfelelő marketinggel egy halom hulladékot belediktál az emberbe. A képlet egyszerű: az vagy, amit eszel, vagyis ha szemetet eszel, akkor körülbelül az is leszel. Ha van egy kis önbecsülésed, akkor azzal kezded az önmegvalósítást, hogy lemondasz a junk-foodról, és elkezdesz élő, természetes kajákat enni.

9. Hagyd abba a dohányzást, alkohol- és kávéfogyasztást! Ez is a propaganda része, hogy ha lazulásra vágysz, akkor e kell ülni egy presszóba, rendelni egy kávét, egy Jégert, és egy barátoddal kellemes füstfehőbe burkolózva beszélgetni kell a semmiről, hogy jól érezd magad. Ha rendszeresen sportolsz és főleg, ha jógázol, akkor elég hamar egyértelművé fog válni, hogy ezek a káros függőségek mennyire kiveszik belőled az életerőt. Mondj le róluk, keress valami egsészégesebb függőséget!

10. Meg tudod csinálni! Onnan már csak fenn kell tartani! A motiváció nagyon fontos tényező, és az életmód-váltásban is nagy szükség van rá. Ha nincs benned meg a gőzerő, hogy menj előre, de a vágy megvan, akkor vedd magad körül olyan emberekkel, akik az egészséget és az életörömöt lehelik magukból! Így sokkal könnyebb megtartani a jó dolgokat és távol maradni a tespedéstől. És ha nem hiszed el, hogy meg tudod csinálni, akkor is csak el kell kezdeni, és nem szabad abbahagyni, ennyire egyszerű a képlet!

Mndenkinek sikeres ápdétot kívánok, és Perfect Body-t 2012-re!

Csokimikulás

2011-12-08T09:00:00.001+01:00

Itt a Mikulás, és ilyenkor drámaian megnövekszik a csokifogyasztás, ráadásul nem csak a gyerekek körében. Két hét múlva pedig beköszönt a karácsony, a szeretet ünnepe, ami a legtöbb ember számára megint csak az édesség, a sütik, a beiglik, a mákos tészta , a szaloncukor és a mézeskalács formájában fejeződik ki.

Persze a többi kalóriadús ünnepi eledel sem kutya, mert az is szépen feldúsítja a zsírpárnáinkat. A lelkiismeret-furdalásunk erősítése érdekében nem árt, ha ráállunk a mérlegre az ünnepeket megelőző napokban és hetekben, majd összevetjük az eredményt az újévi testsúlyunkkal, és következhetnek az újévi fogadalmak. Az alábbi viccen is jót röhögtem, amikor a fészbukkon olvastam:

"Kedves Télapó!

Te hány kiló vagy? Nem gondolkodtál még rajta, hogy fogyókúrázz? Mi van, ha egyszer beszorulsz a kéménybe?

Bence"

"Kedves Bence!

Nem gondolkodtál még rajta, hogy kicsit visszafogd magad, és ne kérdezz hülyeségeket?
Mi van ha egyszer bepöccenek, és taposóaknát viszek neked karácsonyra?"

A tréfát félretével, valóban gyakoribbak a Télapóhoz hasonlóan joviális és tohonyára hízott férfiak és nők, mint a fenti képen látható Peter Mensah-hoz hasonló szálkás és kigyúrt pasik vagy kisportolt csajok, akik bizonyára nem kakaóból és vajas-lekváros kalácsból álló Télapó-diétán növesztették az izomkötegeiket vagy szálkásították le a derekukat.

A képlet nagyon egyszerű, de ezt már több ízben is elmondtam, ha funkcionális és esztétikus testalkatra vágyunk, akkor funkcionálisan kell használni az izmainkat és a mozgató szervrendszerünket, és funkcionálisan kell étkezni. Peter Mensah egyébként az egyik kedvencem a műfajban, mer bebizonyította, hogy 50 éves kor felett is meg lehet őrizni a definiált, izmos testalkatot, persze amint tudjuk, azért a gének is sokat segíthetnek vagy nehezíthetnek az ügyön. Úgyhogy az ő esetében a csokimikuláshoz való hasonlat maximum a bőrszíne miatt helytálló, bár azt hiszem, nem bánnánk egy páran, ha ilyen testalkatot kapnánk ajándékba karácsonyra. Nos, ha nem is ígérhetem, hogy ajándékba meglesz, mert erőfeszítés az kell hozzá, de megpróbálok most röviden mindent összeírni, amin a funkcionális és esztétikus testalkat múlik.

Higyétek el, hogy megéri, mert a legtöbb ember titkon ezt szeretné látni, amikor a tükörbe néz, csakhogy éppenséggel az akaraterőt és az eltökéltséget esik nehezére összeszedni hozzá, és akkor inkább helyette legendákat gyárt, hogy "Nem ez a test vagyok, ha valaki szeret, akkor ne azért szeressen, hogy hogyan nézek ki vagy hány kiló vagyok", meg hogy "Nem lehet egyszerre izmotömeget építeni és szálkásítani is." És sorolhatnám még tovább a kifogásokat. De ha a bombabiztos kifogások ellenére is boldogtalanok vagyunk, mert az önértékelésünk a tízes skálán mínusz tízen van, és azért ott lebeg a gyanú a fejünkben, hogy az esztétkikus kinézet igenis nagyban befolyásolja a kapcsolataink minőségét, akkor itt van a Perfect Body Lifestyle tízparancsolata, erre varrjatok gombot!

Sokáig cáfoltam én magam is a paleó étrend követőit, főként a tömérdek hús miatt, amit a diétájuk előír. A vége azonban az lett, hogy én magam is tulajdonképpen egy vegetáriánus vagy inkább laktovega paleó diétára álltam rá, és most már nem is akarok leállni róla :-) Az édesség- és szénhidrát-függőség komolyabb népbetegség, mint az alkoholizmus vagy a droghasználat. A paleósokkal két dologban feltétlenül egyetértek, az egyik az, hogy a feldolgozott élelmiszer nagyon károsan hat az emberi szervezetre, a másik pedig az, hogy a szénhidrátokra és a gabonákra igazából töredéknyi mértékben van szükségünk ahhoz képest, amennyire alapvető élelmiszernek vannak feltüntetve, igazából csak azért, mert laktatók és nem annyira pepecs a termesztésük, mint a zöldségé és a gyümölcsé.

Abban mondjuk nem hiszek, amit a vegánok terjezstenek, hogy a tejtermék alkalmatlan az emberi táplálkozásra. Nálam minden étkezés tartalmaz sovány tejterméket, és bár állítólag laktóz-intoleranciám is van, remekül be tudom építeni a tejfehérjét az izmaimba. A másik, amivel nem értek egyet, az, hogy mindent nyersen szabad csak enni. Én az ételek felét eszem csak nyersen, de imádom a párolt zöldséget, néha krumplit is eszem (bár nem gyakran), illetve a hüvelyeseket is csak főzve tudja megenni az ember, viszont ezek remek fehérejforrások.

Szóval amint már elmondtam, együnk zöldséget, gyümölcsöt, csírákat, hüvelyest és olajos magvakat, valamint sovány tejtermékeket. Gabonát csak nagyon minimális mennyiségben (napi 10-20 deka), és ha konkrétan súlyt akarunk csökkenteni, akkor teljesen el lehet hagyni pár hónapra. Na ez a bevezető kicsit hosszúra nyúlt, úgyhogy a tízparancsolat konkrétan holnap fog következni, addig is vacsora helyett nézegessétek Peter Mensah spártai testét, és képzeljétek el, hogy a tiétek milyen lesz 2012-ben :-)

Marícsjászana C

2011-12-07T09:00:00.001+01:00

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"Marícsjászana C
(Marícsi bölcs póza)
Dristi: oldalra

A Marícsjászana C az első ülő csavaró póz. A gerinc háti szakasza a T1-T12 csigolyáig bezárólag csavarásra van tervezve. Itt a csigolyatüskék szöge lehetővé teszi a legnagyobb mértékű csavarást az egész gerinc viszonylatában. A csavarások java része itt történik. A csavarás nyújtja a bordaközi izmokat. Mivel a hátrahajlításban az egyik fő akadályozó tényezője a kötött bordaközi izmokban keresendő, a gerinccsavarások a hátrahajlítások legjobb előkészítői.

Az ágyéki gerincszakasz, amelyik nagyon hajlékony az előre- és hátrahajlító irányokban, viszonylag korlátozottan képes csavarodni. Ez a szükséges stabilitás biztosítása érdekében van. Ha az ágyéki gerincszakasz túlzottan nagy csavarodásra lenne képes, az instabillá tenné az alsó háti szakaszt. Így az ülő csavarásoknál nem a csípő merőlegesen tartására kell törekedni, hanem a felső háti szakaszra kell irányítani a csavaró hatást.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre és ugyanerre a számolásra vegyük fel a Marícsjászana C-t. hajlítsuk be a jobb lábunkat, és a talpunkat helyezzük közel a bal combhoz. A jobb csípőt vigyük hátra annyira a lábunkkal, hogy a csípők ne legyenek merőlegesek a bal lábra. A bal láb maradjon egyenes. A kezdők letehetik a jobb kezüket az ülőcsontok mögött (az ujjak mutassanak kifelé az ülőcsontoktól), hogy megtámaszkodjanak. Lazítsuk el a derekunkat! A bal karunkat vigyük előre jobb láb külső oldalán, és nyújtsuk meg a derekunkat. Kilégzésre a bal külső bordaívet helyezzük rés nélkül a jobb combhoz. A bal karunkat kulcsoljuk a jobb térd körül. Fogjuk meg a jobb csuklónkat a bal karunkkal. Fordítsuk el a fejünket és nézzünk el a jobb vállunk fölött.

Üljünk le és üljünk fel. Földeljük le egyenletesen az ülőcsontokat. Ugyanakkor a fejtetővel nyújtózkodjunk a mennyezet felé. A lapockákat lefelé húzzuk a hátunkon, a mellkast pedig megnyitjuk. A bal lábat tartsuk merőlegesen a padlóra. A bal comb hajlamos kifelé fordulni, ezt ellensúlyozzuk a comb befelé fordításával.

Engedjük az egész törzset csavarodni a kilégzéssel. A bal kart használjuk erőkarként, úgy, hogy a jobb térdhez nyomjuk. ne engedjük, hogy a jobb térd átszelje a test középvonalát, a jobb combtávolító izomcsoport segítségével kifelé húzva azt. tartsuk ki a Marícsjászana C-t öt légzésig.

Kilégzésre bontsuk a pózt, forduljunk vissza előre, és helyezzük a tenyerünket a talajra. A jobb láb helyzetét megtarthatjuk, és a jobb kezünket beakaszthatjuk a jobb lábszár előtt, mint a Marícsjászana A pozícióban. Ha ilyen módon emeljük ki magunkat, az még jobban megerősít. Ha ez túl nehéz, akkor emeljük ki magunkat ugyanúgy, mint a többi pózban. Ennek a póznak rövidebb a vinyásza számolása:

Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat.
Nava: Kilégzésre csaturanga dandászana.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Dvádasa-sódasa: Ismételjük meg a pózt bal oldalra is."