2009. szeptember 10., csütörtök

Nádi-sódhana

Tegnap este elkezdtük a haladó Astanga órákat. Eddig is tartottam alkalmanként 2. sorozatot, de mostantól minden szerdán ez vár rátok, később esetleg a 3. sorozatot is elővesszük.

Úgy látszik, nem mindenki volt tisztában azzal, hogy mi fog következni, mert három lány most jött életében először Astanga-órára, míg egy lány közvetlenül a kezdő Astanga-tanfolyam után jött. Ahhoz képest végigcsinálták, nem ájultak ki. Mellettem a szokásos handstand-trió: én, Benjámin és Pórffy Csabi. Összesen 11 ember volt az órán, míg a mellettem lévő teremben István tartott 6-tól egyes sorozatot, azon szintén 10 ember volt.

Végignyomtuk az álló gyakorlatokat. Van egy olyan opció, hogy a Pársvóttánászana után elkezded a 2. sorozatot, de én végig szoktam csináltatni a Szúrja-namaszkár C-ig. Ugyanis az utolsó gyakorlatok viszonylag nehezek, és ezért nem érdemes elhanyagolni őket. Amúgy is sokan kezdők voltak, nem ártott nekik egy kis csípőnyitás.

Utána elkezdtük a 2. sorozatot, szépen lassan. Próbáltam igazgatni mindenkit. Az elején hátrahajlító gyakorlatok vannak, ami mindenkinek elég szépen ment. A hagyományos rendszer szerint nem szoktak egyszerre ennyi új ászanát adni, mert az ember nehezen tudja megjegyezni, és a szervezet nehezebben fogadja be. Éppen ezért kelleni fog egy jó pár hét vagy hónap, mire összeáll a 2. sorozat, és gördülékenyen fog menni. De azért ez jó kezdés volt, úgy gondolom.

Az ékapáda-sírsászana már egyeseknek nehézséget okozott, de pl. Pórffy Csabi gond nélkül a nyakába rakta a lábát, és nem is kellett ott tartania a kezével. Ezek a mélyebb csípőnyitások is megtanulhatók, csak gyakorlás kérdése az egész. Nekem például éppen tegnap kezdett sikerülni egy pár csípőnyitó gyakorlat a 3. sorozatból. Van perspektíva.

A 2. sorozat terhelésben is többet ró az emberre, mint az első, főleg, ha az ember már beleszokott abba a napi rendszeres gyakorlás során. Úgyhogy a végéről ki is hagytam két gyakorlatot, meg a fejenállásokat, és áttértünk a befejező sorozatra. Ezt nem szabad összecsapni, tapasztalataim szerint a befejezőkre és a relaxációra kell minimum fél óra. Hivatalosan akkor kezdheti el az ember a 2. sorozat gyakorlását, ha háromszor önállóan fel tud állni a hídból. Ez a csapatból kb. egy embernek sikerült, de páran már közel járnak hozzá.

A második sorozat neve nádí-sódhana, vagyis az idegpályák, az energiavezetékek tisztítása. Ha az egyes sorzattal (és a jáma-nijáma megfelelő követésével) sikerült megtisztítanunk a szerveinket, és megszabadítani őket a méreganyagoktól és a betegségektől, akkor hozzákezdhetünk az energiacsatornák aktiválásához. Ehhez az 1. sorozatot legalább egy-két évig kell napi rendszerességgel gyakorolni.

Ha túl korán kezdjük a 2. sorozatot gyakorolni, vagy főleg erre helyezni a hangsúlyt a gyakorlásban, akkor nem biztos, hogy a szervezetünk fel lesz készítve a nagy mennyiségű pszichikus energia (prána) befogadására. Gyakori eset, hogy a 2. sorozat után nehezen tudunk aludni, vagy az elménk nyugtalanná válik, de ezek a helyes és rendszeres gyakorlással elmúlnak.

Hetente egyszer lehet persze próbálkozni a 2. sorozattal, még ha az 1. sorozatban nem is tudjuk az összes gyakorlatot megcsinálni segítség nélkül. Mindazonáltal a hangsúlyt továbbra is fektessük az 1. sorozatra. Utána fokozatosan lehet növelni a 2. sorozat gyakorlását heti 2-re, majd 3-ra. A 3. sorozatba akkor érdemes belefogni, ha az 1. és 2. gyakorlatai már 95%-ban jól mennek.

Mindenkinek köszönöm a tegnapi lelkesedést, jövő héten folytatjuk. Aki még nem próbálta ki, az is adjon magának egy esélyt, nincs semmi vesztenivalótok.

Nincsenek megjegyzések: