Második titok: a kávé merevvé tesz

Lucas Rockwood második titka: "A KÁVÉ MEREVVÉ TESZ!"

"19 éves koromban a Starbucksban dolgoztam a Park Row-n, Manhattan belvárosában. Eleinte a Carmel Macchiato volt a kedvencem, de két hónap után már ré sem bírtam nézni az édes löttyre, annyira beteg lettem tőle. A személyzet leginkább Americano-t ivott (eszpresszókávé forró vízzel), de miután pár hétig én is ittam, úgy döntöttem, hogy kihagyom belőle a vizet, és 3 és fél decis pohárral kezdtem inni a tömény eszpresszót napjában háromszor.

Kedvenc kávém a szumátrai volt, telt, sűrű, mint az iszap, és nem túl keserű. Kábé másfél évig voltam kávéfüggő, és a következőket értem el ezalatt:

- hét kilót híztam;

- a bőröm kezdett átlátszóvá válni;

- a székletem olyan volt, mint a megkövült fa;

- se aludni, se ébren lenni nem tudtam igazán;

- a szerelmi életek gajra ment (olvass a sorok között);

- az összes ízületem fájt.

Csak azt próbálom egyértelművé tenni, hogy tudom, mi az a kávé. Tudom, hogy miért szereted, és miért kell leszoknod róla, vagy legalábbis jócskán visszavenni a fogyasztásából! Itt van egy gyors nyújtó tipp: igyál frissen facsart italokat a kávé, tea vagy szénsavas italok helyett, és figyeld meg, hogy 36 óra alatt növekedni fog a hajlékonyságod! Komolyan mondom!

Túl egyszerűen hangzik? Akkor figyelj! A koffein kiszívja a vizet a szervezetedből, idegbeteggé és feszültté tesz. Vagy fogalmazzuk meg így: a száraz, feszült, túlstimulált testek kivétel nélkül mindig merevek és kötöttek. Ha igazán szükséged van arra, hogy feldobódj, csinálj egy 3-5 perces fejenállást! Bármikor kenterbe veri a nagy bögre szumátrai eszpresszót!"

Hát a kávét illetően nem tudom, mert én sohasem szerettem a keserű íze miatt, és a teát sem szerettem, pont ugyanezért. Mostanság is legfeljebb koffeinmentes Earlg Grey-t vagy gyümölcs- illetve gyógyteát iszom. De azért a fenti elvet minden, függőséget okozó anyagra kiterjeszteném: koffein, nikotin, alkohol, drogok és szintetikus gyógyszerek. Ezek a cuccok testidegen anyagok, és a szervezet nem tudja megemészteni őket, méreganyagként kezeli. Ezáltal nem képes se feldolgozni, se kiüríteni, és a méreganyagok zsírba ágyazódva megrekednek a szervezetünk csatornáiban, és szépen eltömítik azokat. Következésképpen a testünk szövetei elveszítik a hajlékonyságukat és a rugalmasságukat, és olyan merevek leszünk, mint egy hulla.

Tehát a hajlékonyság nem csak jól néz ki, hanem az egészséges, méreganyagoktól mentes szövetek természetes jellemzője. Akkor mi a megoldás? Hát vagy alszik az ember 8-9 órát, méghozzá éjfél előtt, időben lefeküdve, és kevesebbet bulizik, vagy pedig ha végképp nem tudja beosztani az idejét, akkor természetes energianövelő szerek után néz. A kávéfogyasztás mellett egyre népszerűbb az energiaitalok fogyasztása is. Ezek alapvető összetevői a koffein, taurin, cukor és a szénsav. A hatás kábé ugyanaz, mint a kávéfogyasztás esetében. A koffein növeli a vérnyomást, fokozza az izzadást, és a vizeletürítést is. Tehát, bár rövid távonnagyobb teljesítményt tudunk leadni, hosszú távon kimerít, és ugyanakkor a koffein megzavarja az alvás-ébrenlét funkciót, vagyis pihenni sem tudunk megfelelően. Több hónap vagy év távlatában romlani fog a teljesítményünk, ahelyett, hogy javulna, és megfosztjuk magunkat a jóga stresszoldó hatásától is.

A taurin köztudottan károsítja a szívet és az érrendszert, és azt se felejtsük el, hogy csak állati eredetű forrásokban fordul elő: vagyis húsban és halban. A szénsav egyértelműen savasít, vagyis merevvé tesz, csakúgy, mint a cukor. Szóval az lehetne a megoldás, ha természetes, lassan felszívódó koffein- és energiaforrásokat alkalmaznának az energiaitalokban, mint például a maté, zöld tea, guarana, a ginzeng és a ginkgo biloba. Emellett cukor helyett maximum mézet vagy steviát kellene beletenni, és ohne szénsav. Egy ilyen italra még azért nem mondanám, hogy lúgosít, szóval jó lenne bele néhány zöld, lúgosító összetevő is.

Vannak erre irányuló kísérletek az energiaital-gyártók egyre szélesedő piacán is. Azok közül, amik itthon fogalomban vannak, a Go Fast, a Bio Power és a Watt Natura jöhet szóba. Koffeintartalom szempontjából a legutóbbi a legmérsékeltebb, viszont ez tartalmaz schizandrát, ami egy kínai gyógynövény, és erőteljes szexuális serkentőszer. Szóval meggondolandó a fogyasztása. Hát nem tudom, lehet, hogy össze kellene állítanom egy frankó Green Power receptúrát, ami lúgosít, méregtelenít és fel is ébreszt egyben? Majd meglátjuk! Addig is facsarjuk a zöld leveket, és bulizzunk kevesebbet!

A fejenállással kapcsolatban meg annyit, hogy 3-5 perc fejenállás tényleg felébreszt, ezt már magam is tapasztaltam. Egyértelmű, hoszen fokozza a vérkeringést az agyban. Nade mi történik, ha kijössz belőle? Szerintem nem olyan tartós a stimuláló hatása, mert például az Astangában is a végén gyakoroljuk, és utána simán tudunk relaxálni. Nekem inkább az idegnyugtató hatása szokott lejönni, például fejfájás esetén sem rossz ötlet. De jó reklámízű kijelentés, az biztos!

A hajlékonyság hét titka

Na elkezdtem kapni az emaileket a titkos oldalról, ahol beregisztráltam, amit majd csak a végén árulok el. Így legalább izgalomban tudok tartani mindenkit, és minden nap visszajöttök az oldalra megtudni, hogy mi a következő titok!

Tehát először idézem az értelmi szerzőt, Lucas Rockwood-ot, aki jógatanár, és elmondja a jó kis marketing-ízű dumát, aztán reagálok rá a saját kútfőmből. Szóval az egyes számú titok, hogy valami lelkesítőt is olvassunk: "MINDENKI HAJLÉKONNYÁ VÁLHAT!"

"Hadd mondjam el, honnan tudom, hogy bárki szuperhajlékonnyá tud válni! 2003-ban találkoztam Jake-kel, aki régi testépítő volt, és abból vált jógássá. Megmutatta a régi képeit, olyan bicepsze volt, mint a fatörzs, nem viccelek! Ez a fickó ki volt gyúrva, és mindenki tudja, hogy a testépítők olyan merevek, mint egy bútorlap, nem? Ez a pasas azonban teljesen átalakította a testét nyúlánk, karcsú, hajlékony gépezetté, méghozzá olyan gyorsan, hogy a barátai rá sem ismertek. Mindezt egy Indiában tanult rendszerrel érte el, amelyben hosszan kitartott nyújtásokat, speciális ájurvédikus diétát és egy kis cifra pancsakarma méregtelenítő programot használnak. Mindent egybevéve Jake egy évet töltött Indiában a gyakorlással és a tanulással, és meg kell hagyni, az eredményei megdöbbentőek voltak!

De, - és itt a lényeg - én ugyanezt az eredményt fele annyi idő alatt értem el, gravitációs pózok, táplálék-kiegészítők és egészsges ételek fogyasztása által. Nem olyasfajta vagyok, aki levágja az utat, de végülis minek pazarolja az ember az idejét? Holnap próbáld ki a következőt: igyál zöld leveket a nyújtás előtt harminc perccel! A kedvenceim: búzafű, spenót, kelkáposzta vagy petrezselyem-lé. Itt most nem megyek bele abba, hogy miért leszel hajlékonyabb a zöld levektől, de bízz bennem, az leszel!"

Rendben, bízok, sőt, ki is próbálom holnap! Azzal totálisan egyetértek, hogy mindenki ki tudja fejleszteni a hajlékonyságot, még az is, aki a táplálkozása, életmódja vagy a sporttevékenysége miatt nagyon kötött. Viszont a tegnapi blogbejegyzésemben éppen arról értekeztem, hogy nem árt, ha a mester jó példával jár elől. Nos, lecsekkoltam Lucas képeit a Facebook-on, hát őszintén szólva semmi különös. Ennyire én is vagyok hajlékony. A spárga már megy, a kapótászana is döcög, a tittbhászanám legalább olyan, mint az övé. Nekem ettől mélyebb elvárásaim vannak, de azért persze amit mondott, az nem hülyeség - mindenki hajlékony tud lenni! Lássuk akkor a további hat tippet a következő napokban, hátha tényleg önmagamhoz képest jelentősen fel tudom gyorsítani a fejlődésemet!

És persze egyetértek a zöld levekkel, már csak meg kéne szervezni, hogy hol jutok hozzá, ha nem akarom a gatyámat is otthagyni valamelyik bio abc-ben :-). A titok ugyanis a lúgosítás. A zöld levek lúgosítanak, míg a savas szervezet "beég", vagyis bennrekednek a méreganyagok, és eltömítik a csatornákat. Következésképpen, amikor a tanár ráül a hátunkra pascsimóttánászanában, úgy érezzük magunkat, mint aki éppen kettétörni készül. Szóval hajrá zöld levek!

Gyakorlat teszi a mestert

Van egy jó magyar mondás: "Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az meg tanítja." Na hát én sokáig azt hittem, hogy ez a jógaoktatókra nem igaz, legalábbis az Atma Centeresekre tudtommal nem, mert gyakorolnak, mint a güzü, és fejlődnek is. Közben azonban lépten-nyomon belebotlok egy-egy oktatóba, aki bensőségesen elárulja nekem, hogy ő mostanában elhanyagolja a gyakorlást, és hát annyi dolga van, meg minden. Ezt persze akinek inge, az most magára veheti, de általában én nem szoktam egyes esetekre hivatkozva blogbejegyzést írni, csak amikor több, független forrásból érkeznek arra utaló jelek, hogy ez már egy tendencia.

Jelen esetben is ez történt. Az első konklúzióm az volt, hogy ha egy oktató számára nem elsődleges prioritás a gyakorlás, akkor hogyan fogja tudni a diákjait meggyőzni, hogy nekik az legyen? Ma éppen oktatói gyűlést tartottunk az Atmában, és a többiek azt mondták, hogy más jógastúdiók simán bezárnak nyárra, nálunk meg úgy néz ki, fanatikusok a jógások, mert éjjel-nappal, fagyban és rekkenő hőségben is jönnek. "Ezt el is várom" - vágtam rá, mert egy fanatikusnak az a dolga, hogy másokat fanatizáljon. Nálunk "No day without yoga" a jelszó, még karácsonykor meg Szilveszterkor is tartottunk jógaórákat.

Őszintén szólva már nem is érzek túl sok inspirációt arra, hogy azokat cseszegessem, akik a fészbukkon ontják a kifogásokat, amikor rájuk reccsentek, hogy hol jártak az elmúlt héten. Szerintem aki ilyen inspiráló közösségben nem tud inspirációt meríteni a jógához, az vagy menthetetlenül lusta, vagy tényleg nem érdekli a jóga. Szerintem nem jönni jógaórára, kihagyni egy hetet vagy kettőt, vagy ne adj'isten még többet egyszerűen ciki, és alibiket gyártani az még gázabb dolog.

De persze egy jógás azt csinál, amit akar, viszont egy oktató azért az már nem teljesen! Én azt mondanám, hogy egyenesen az emberek becsapása az, amikor győzködöd őket, hogy milyen jó dolog a jóga, és gyakorolják minden nap, de neked nem jut rá időd, mert "annyi fontosabb dolgod van." Ez hiteltelen. Amikor egy indiai oktatóval beszéltem régebben, akinél Astanga órán jártunk, és nagy lelkesen kijelentette, hogy ő már nem ászanázik, csak pránajámázik, akkor eldöntöttem, hogy itt egy csalóról van szó, aki nyerészkedik a jóga hullámát meglovagolva, de nincs igazi őszinte hite a jógában.

Az emberi lustaság végtelen, és szerintem ez az egyetlen igazi indok, amikor egy oktató elhanyagolja a gyakorlását. Pattabhi Jois azt mondta, hogy "Practice and all is coming" (persze közben ő is abbahagyta a gyakorlást 57 éves korában, és még vagy harminc évig fejte a lelkes nyugati tanítványokat), de én ehhez hozzátenném, hogy "Stop practicing and all is lost). Magyar fordítás a Bikicsunájok kedvéért: "Gyakorolj és minden jönni fog", illetve "Hagyd abba a gyakorlást és minden elveszik."

Vannak olyan hangok a magyar jógában (reményeim szerint ezek kihalófélben lévő hangok, mert jóval 50 feletti ipsékből törnek elő), hogy az ászanának semmi köze a spiritualitáshoz, már majdhogynem "semmi köze a jógához" stb. Igaz, ami igaz, az ászana egy kezdeti lépcsőfok. De én egyelőre kezdőnek tekintem magamat a jógában, és mivel kezdőket oktatok, az ászanák gyakorlásán keresztül szeretném elvezetni őket a spiritualitás vagy a jóga magasabb aspektusai felé.

Szerintem a "spritualitás" nem ürügy arra, hogy egy jógaoktató sörpocakot növesszen, és megideologizálja, hogy neki már nincs szüksége az ászana-gyakorlásra. Olyat is hallottam már, hogy a haladó ászanáknak nincs jelentősége, de miért? Mintha nem lenne azoknak is ugyanúgy számtalan terápiás és energetikai hatása, mint az alapgyakorlatoknak. Én ilyenkor mindig megkérdezem, hogy ha valaki nem tud megcsinálni egy haladó ászanát, akkor miért nem tudja? Mit tett annak érdekében, hogy meg tudja csinálni? Nyilván kényelmesebb önmagunkat és másokat győzködni, hogy "ez igazából nem is olyan fontos, és egyébként is nem ez a jóga lényege". De mennyire őszinte egy ilyen személy, és mennyire hiteles?

Szögezzünk le valamit. A bhakti-jóga az általam ismert legmagasabb szintű és legspirituálisabb jógafolyamat. De mivel testet öltött lények vagyunk, a testünket használjuk Isten szolgálatára. A testünkkel énekelünk, táncolunk, takarítjuk a templomszobát, imádjuk Krisna múrtiját, stb. Akkor kötelességünk a testet egészégesen tartani, és erre az ászana egy kiváló módszer.

Én nem hiszek abban, hogy sikeres lehet valaki a jóga magasabb aspektusaiban, a meditációban, stb., ha a testét nem szabadította meg a betegségektől, az elhízástól és a méreganyagoktól. Ezek az elmét is megmérgezik és szétszórják. Az Upanisadok azt mondják: nájam átmá bala-hinéna labhjó, vagyis az Önvalót nem érhetik el azok, akik híján vannak az erőnek.

A másik pedig az, hogy szerintem az sem becsületes dolog, ha halálra dolgoztatjuk az embereket jógaórán, miközben mi meg hátradőlve lazulunk. Én szeretem legalább azt elvárni magamtól is, mint amit másoktól, de inkább többet. Vannak néha extrém hajlékony emberek, főleg lányok, és természetesen velük olyan pózokat csináltatok, ami nekik kihívás, miközben az átlag hajlékonyságúaknak majd kiesik a szemük, hogy mit vágnak ezek ki könnyedén és zokszó nélkül. De nálunk az Atmában mindenki egyenlő, és azt a látásmódot próbálom átadni, hogy ami neki sikerül, az nekem is menni fog egyszer.

Például most a fenti képen látható póz az egyik kedvencem. A hétfői meg a keddi órán is volt egy-egy lány, aki gond nélkül meg tudta csinálni a teljes íjpózt, felső fogással, vagyis előrenéző könyökökkel, szinte nyújtott könyökkel és térdekkel, vagyis tulajdonképpen hátrafelé kettéhajtotta magát. Persze itt engem mint tanárt nem elégít ki az, hogy vannak ilyen "abnormális" hajlékonyságú emberek, és én hajtogatom őket az órán, mint az eszeveszett. Én inkább ezt szűröm le ebből, hogy valamikor ez nekem is menni fog, csak gyakorlás kérdése. Mos egyelőre még csak jógaövvel megy, esetleg ha nagyon be vagyok melegedve, és valaki beigazít, akkor az övön el tudja csúsztatni a kezemet a lábujjamig, de a lényeg a tendencia.

Majd' negyven évesen is napról napra fejlődök, és biztos vagyok benne, hogy ez nyolcvan éves koromban sem fog megállni. Az öregedéssel a szövetek kiszáradnak, összemennek, de ezt meg lehet előzni, és egy csomó tényező van, amivel pozitívan lehet befolyásolni. Rábukkantam a neten egy igazi amerikai reklámízű brosúrára, ami a "Hajlékonyság hét titkát" tárgyalja. Na ezeket fogjuk kritikusan szemügyre venni a következő napokban.

Szóval vissza az alaptémához. Szerintem a legerőteljesebb tanítási módszer a példamutatás. Ha nem gyakorolsz, akkor ne csodálkozz, hogy a tanítványaid elszállingóznak, mert ők is olyan tanárt keresnek, akiből több inspirációt tudnak meríteni. Másrészről viszont az a legjobb marketing, ha gyakorolsz, és a tanítványok ezzel tisztában vannak, sőt, a saját szemükkel tapasztalják az eredményt. Nem szégyen az, ha egy jógaoktató hajlékony, talán még az sem, ha nem annyira az, de viszont ha visszafelé fejlődik, az már nagy szégyen szerintem. Tehát a legjobb marketing a gyakorlás!

Közeledik az Astanga Night!

Fergeteges program készülődik az Atma Center Budában, méghozzá július 31-én, azaz most szombaton este 9 és éjfél között! Ashtanga Night, azaz éjszakai astanga workshop várható. Egy három órás vezetett astanga órán vehettek részt, amelyet én fogok vezetni. Nem lesz extra hőmérséklet, csak amit az időjárás biztosít. Lassan fogunk haladni, hogy be tudjátok osztani az energiáitokat három órára.

A napüdvözletek, valamint az álló gyakorlatok után átvesszük az egyes sorozatot, dupla vinyászával, szép komótosan, megadva a módját, mindenkinek minden vinyászájára külön fogok ügyelni! Ha időnkbe belefér, átveszünk még néhány egyszerűbb ászanát a második sorozatból is. Mindenki számára remek lehetőség, azoknak is, akik már rendszeresen gyakorolják az egyes sorozatot, de a kettesbe még nem mertek belekóstolni, illetve azok számára is, akik már rendszeresen járnak a szerdai 2. sorozat óráimra. De azok sem fognak csalódni, akik még sohasem astangáztak, és úgy döntenek, hogy ezt az estét rászánják egy mélyreható astanga élmény megszerzésére.

Szóval mindenkit várunk szeretettel szombaton este 9-kor, Atma Buda, Bem rakpart 54. 2000 Ft lesz a beugró. Ja, és a helyek száma korlátozott, maximum 20 fő fog beférni! Úgyhogy minél előbb jelentkezzetek le Meghánál Budán: 7860604, vagy 06304278287, illetve hotjoga108@gmail.com. Csak azoknak a helyét tartjuk fenn, akik legkésőbb péntekig befizetik a részvételi díjat! További info: atmacenter.hu

Búcsú beszámoló

A csütörtök esti Iron jóga után hazaérve még el kellett rendeznem egy pár dolgot, mielőtt másnap reggel indultunk volna a Krisna-völgyi búcsúba. A teljes képhez hozzátartozik az, hogy a búcsúba négy jógabemutatóval készültünk, én kettő egyénivel, amiket a szekérfesztiválon elő is adtam (persze nem úgy, ahogy elterveztem, mert egy-két kézenállásból kidőltem), valamint Betti egy Poi jógatánccal, illetve Betti és Ancsa egy Akro-jógabemutatóval. Ez utóbbi rendkívül látványosra sikeredett, ám Bettinek a Búcsú előtt három héttel begyulladt a térdízülete, így kénytelenek voltunk Ancsával sebtiben összerakni két páros számot. Persze ezek jóval egyszerűbbre sikerültek, mint az eredeti, dehát ez van.

Szóval péntek reggel négy óra alvás után sikerült leindulni a farmra, kb 34 fokos rekkenő hőségben. Tizenegy óra után nem sokkal már mi következtünk, én elvégeztem néhány napüdvözletet és bemelegítő gyakorlatot, miközben Ancsa a jógáról beszélt, utána pedig átvettem a szót és megjógáztattam a közönséget. Felállítottuk őket, néhányan még a színpadra is felálltak, és végigcsináltuk velük az Agni jóga első öt-hat gyakorlatát. Közben magyaráztam az ászanák élettani hatásáról. Ez mindenkinek nagyon tetszett.

Utána elmentünk enni, hogy még leülepedjen a következő bemutató előtt. Ancsa csak gyümölcsöt evett, de a nap folyamán ettől is görcsölt a hasa, én meg sült krumplit, pakórát, süteményt, nekem meg ezek a jó laktató dolgok feküdték meg a gyomromat. Úgyhogy a délutáni három bemutatóból a két párosban is volt egy-két kisebb baki, én meg az egyéniből direkt a könnyebbiket adtam csak elő. Tehát pénteken a melegre meg a hasunkra fogtuk, hogy nem volt 100%-os a teljesítményünk. Viszont legalább jól megizzadtunk, nem kellett túlzottan aggódni a bemelegítés miatt.
Az esti bemutató után még leugrottunk a Balatonra fürödni. A boglári strandon mindenféle izgalmak vártak. A lányunk nagyon élvezte a fürdést is, utána meg nyuszit simogatott a parton. Én csináltam egy pár ászanát a parti játszótéren meg tereptárgyakon, majd odamentünk a parton muzsikáló capoeira-csapatot nézni. Hárman pengették az egyhúros hangszerüket, egy dobolt, és két-két pár mindig felállt, hogy bemutatózzanak. Annyira azért nem voltak akrobatikusak, mint a legkomolyabb Youtube-os videókon szoktak lenni. De jó erős válla, karja volt mindegyiknek, és úgy mozogtak kábé, mintha befüveztek volna. Mondjuk lehet, hogy azért csináltak minden mozgást lassítva, nehogy lerúgják egymás fejét.

Az éjszaka fülledten indult, de aztán megjött az eső meg a szél, és szombat reggelre tényleg vagy tíz fokot hűlt a hőmérséklet. A reggeli bemutatóra már az atmás különítmény is ideért, négyen jöttek: Zóra, Timi, Gyuri és Zsani. Egyből felállítottam őket a színpadra, de a közönséget is ugyanúgy megjógáztattam, mint pénteken. Délelőtt már elkezdett szakadni az eső, de az esküvő idejére elállt, illetve az első páros jógabemutatónk alatt ki is sütött egy kicsit a nap.

A szél az viszont maradt, és mivel hidegebb volt, és szeles volt az idő, mindketten éreztük az Ancsával, hogy sokkal kötöttebbek vagyunk, sőt, én a hátszélben nem is tudtam normálisan kézenállni a színpadon, mert folyamatosan eldöntött a szél. Szélcsendben talán több esélyem lett volna, bár ki tudja? Ma kevesebbet ettünk napközben, viszont a mai bakikat a szélre és a hidegre fogtuk. A búcsú második napján 3800 ember látogatott Krisna-völgybe, úgyhogy mind a négy bemutató telt sátor előtt zajlott, némelyik póznál meg is tapsoltak bennünket. Egy-két ember utána hitetlenkedve jött oda, hogy ezt hogyan lehet megtanulni.

Kissé fárasztóra sikeredett a második nap, főleg a folyamatos öltözködés, bemelegítés-kihűlés miatt. Talán vasárnapra eláll a szél, és akkor tökéletesebbre sikerülhetnek a számok. A hat órai bemutatóm után elmentünk az atmásokkal pizzázni, és ők még beültek estére a templomba bhajanozni, én meg megkerestem a kis családomat. Holnap utolsó nap, azután kezdődik a munkahét, én meg újra elmerülhetek a sorozatok gyakorlásában.

Vasárnap reggel 17 fokot mutatott a hőmérő, viharos széllökések és angolosan szitáló eső várt a nagysátor környékén, és természetesen nulla ember. Hirtelenjében minden kedvem elment attól, hogy atlétára vetkőzve jógáztassam a nemlétező közönséget vagy bemutatót tartsak. A délelőttit el is csúsztattuk, annak reményében, hogy hátha kisüt a nap, meg hogy majd beindul a tömeg. Végül a tömeggel nem is volt baj, az esküvőre előírás-szerűen megtelt a sátor, és még ha kevesebben is voltak a farm területén, mint tegnap, mindenki a fedett, szélvédett helyekre húzódott be. Az esküvő után az Aikido-bemutatót követően csak rávettük magunkat egy rövid bemutatóra Ancsával, a legegyszerűbb számot választva ki.

Miközben melegítettünk, az Aikido-mester megmutatta a térdét, merthogy fájt neki. A jobb térdhajlatában jól kitapintható Baker-ciszta dudorodott, ami a túlerőltetéstől szokott kualakulni az ínszalagokon. Szerencsére nem konkrétan a térdszalagok sérülnek ilyenkor, hanem a hamstringet a lábszárhoz rögzítő ínszalagokra tapad a ciszta. Mondtam neki, hogy pihentetni kell, és akkor lelappad, és ha már nem fáj, akkor lehet lassan elkezdeni gyakorolni.

Szóval lement az utolsó bemutató is, telt sátor előtt, mára már nem vállatunk többet, én eleve attól féltem, hogy megfázom, és a jövő héten nem fogok tudni rendesen dolgozni, mivel szinte semmi meleg ruhát nem hoztunk magunkkal Budapestről. A három nap alatt kb. 7000 látogató vett részt a Búcsún, talán ha az idő jobb lett volna, még többen jönnek. Sok mindenki látta a bemutatókat, vett részt a reggeli kis mini jógaórákon. Remélhetőleg egy páran kedvet kapnak a rendszeres jógázáshoz is. Jövőre megpróbálunk még profibb bemutatókat összehozni, és reméljük, az időjárás jobban fog kedvezni a produkcióknak.

Segédletek a fejlődéshez

Szerintem természetes dolog az, hogy az ember fejlődni akar, sőt, az nem természetes inkább, hogy az ember megreked egy ponton, és természetesnek veszi azt, hogy nem tud tovább fejlődni. Ennek a hátránya az, ami a lélek természetéből fakad, hogy előbb-utóbb teljesen kiábrándulunk a dologból, és elveszítjük az érdeklődésünket iránta.

A másik motiváció-gyilkos gondolkodásmód az, amikor azt hisszük, hogy már tökéletesek vagyunk, és nincs hová fejlődni. Szomorú hírt kell közölnöm: a jógában nincs tökéletesség, illetve pontosabban fogalmazva, nincs határa a tökéletesség felé tartó fejlődésnek! Minél alázatosabb az ember, annál jobban tud előrehaladni, mert az egó nagy akadály, és általában fájdalmas az elvesztése. Ha azt gondoljuk, hogy nekünk már senki nem tud semmit sem tanítani, akkor ez így is lesz, de nem azért, mert már tökéletesek vagyunk, hanem azért, mert a befogadóképességünket sikerült nullára lecsökkenteni.

Tehát az első pont: ne fogadjuk el a helyzetet öröknek és megváltoztathatatlannak! Mindig van mód a továbbfejlődésre, csak meg kell találni! Szóval, ha úgy érzed, hogy befásult a gyakorlásod, beégtél és nem tudsz továbblépni, sőt inspirációd sincs hozzá, vagy esetleg úgy érzed, hogy már minden tuti, akkor lehet igénybe venni egyet vagy többet az alábbi segédletek közül.

1. Tükör. Nem szeretek tükör előtt jógázni, mert az embernek befelé kell figyelnie, a belső érzetekre és nem a kinézetére. De néha hasznos dolog lehet egy tükör előtt lenyomni a sorozatot, mert sokszor a belső érzet teljesen mást sugall nekünk, mint az objektív kinézet, és nagyon sokat lehet belőle tanulni, amikor azt gondoljuk, hogy valami már egyenes, és közben nem is az.

2. Videó. Manapság már egy videófelvétel nem nagy kunszt. Érdemes kamera előtt is végigcsinálni a sorozatot, és utána végignézni. Még jobb, ha esetleg rá tudsz venni valakit, hogy operatőrködjön, mert akkor több szögből látod, hogy mi az, ami béna. Én például fotózás után szoktam elsírni magamat, hogy hogy néznek ki az ászanáim, de videózás után meg végképp néha csak a "Delete Selection" opció marad.

3. Jógázzatok együtt egy barátoddal, aki szintén jártas a sorozatban, és kérdezd meg utána, mi a véleménye, mit lehetne még javítani. Ha a tanárodat kéred meg ugyanerre, az még jobb, mert biztos lesz egy pár keresetlen szava.

4. Menj el új tanárok óráira néha-néha (még ha nem is Astanga), vagy menj el egy-két workshopra! Szerintem a kapott inspiráció mindig megéri a workshop árát (feltéve, ha jó tanár workshopját választottad).

5. Olvass el egy-két könyvet az Astangáról, vagy nézz meg egy-két videót a Youtube-on! Én mindig nagyon sok inspirációt és betekintést kapok ezekből, és gyakran pont egy olyan videóra bukkanok rá a semmiből, ami megmutatja a megoldást arra a kérdésre vagy ászanára, amit éppen próbálok "felhackelni".

6. Miután mindezeken végigmentél, és sikerült világossá tenned magad előtt, hogy a gyakorlásod mely aspektusait kellene fejlesztened, találj ki egyedül vagy a tanároddal/barátoddal egy rövid speciális programot, ami azt az aspektust fejleszti. Ezt hozzáteheted a napi gyakorlásodhoz, és lassan el fogod kezdeni érezni a változást. Minden folyamatosan változik, tehát nem logikus, hogy ha a gyakorlásodat próbálod befagyasztani ugyanarra az üzemmódra, akkor eléred a maximális eredményt.

7. A gyakorlás sohasem független a mindennapi életmódunktól, a mentalitásunktól, tudatállapotunktól. Ha mélyreható változásokat akarsz elérni, akkor vedd sorra a jámákat és a nijámákat, és nézd meg, mit tudsz beiktatni az életedbe. Ha változást akarsz, akkor változtatni kell!

Ha sérülésed van, akkor tedd ugyanezt, változtass, ne ragaszkodj ugyanahhoz a módhoz, ahogy eddig gyakoroltál, mert elképzelhető, hogy a berögzült hibák okozták a sérülést. Ha makacsul nyomjuk a hibás dolgot, akkor a szervezetünk egyre nagyobb sérülésekkel fog bűntetni, illetve figyelmeztetni. Benjamin Franklin szerint "Ami fáj, az nevel", de ez nem azt jelenti, hogy minél jobban fáj a testünk, annál helyesebb úton haladunk. A fájdalom inkább elrettentő szándékkal van jelen, vagyis azt mutatja meg, hogy mint csinálunk helytelenül.

Az okos ember ebből tanul, és változtat. A kevésbé okos nyomja tovább, aztán vagy arra a következtetésre jut, hogy "az Astanga nem működik", vagy arra, hogy "az Astanga tökéletes, csak nem nekem való". Ha az Astanga csak tökéletes embereknek volna való, akkor tulajdonképpen semmi értelme sem volna, mert aki már tökéletes, az minek erőltesse magát? Az Astanga igenis a tökéletlen embereknek való, csak ésszel kell csinálni!

Múlt és jövő

Kicsit félrevezető lehet a cím azok számára, akik most valami életrajzi eszmefuttatást várnak itt tőlem, amikor pont arról szeretnék írni, hogy az időnk 99%-át azzal töltjük, hogy vagy a múlton gyötrődünk, vagy a jövőn merengünk, és így az életünk tulajdonképpen el is suhan mellettünk, mert nem vagyunk jelen a MOST-ban.

Tudom, hogy nehéz dolog ezt megszokni, de pontosan ez az, amire a legtöbb erőfeszítést kell tennünk gyakorlás közben. Ha jelen tudsz lenni a pillanatban, a vinyászában, a légzésben, a bandhában, a koncentráció folyamatában, akkor már közel a szamádhi! Amikor Patandzsali a meditációról beszél, akkor nem határozza meg szigorúan azt, hogy min kell meditálni. Meditálhatsz az Óm mantrán, Isten formáján, nevein, a légzéseden vagy valamelyik csakrádon stb. A lényeg az, hogy a meditáció a JELEN-ben zajlik, vagyis időben és térben össze kell kapcsolódnunk a meditáció tárgyával.

Az Astangában minden gyakorlathoz tartozik egy dristi, egy pont, ahová a tekintetünket irányítani kell. Ez a leggyakrabban egy csakrához kapcsolódik. A lényeg itt az, hogy az adott pózban a figyelmedet teljes mértékben rögzíteni tudd az adott pontra, minél mélyebben megtapasztalva annak a milyenségét. Legalább a befejező lótuszülésben el kellene tudni merülni az ágjá_csakrában, és nem azon gondolkodni, "Pfű, de fáradt vagyok!", "Jól/rosszul ment ma a gyakorlás", "Ez fáj, az fáj", ki mit csinál a teremben, mit fogok csinálni óra után stb.

Az elme ilyen jellegű csapongásának az egyenes következménye az, amikor óra közben kijárkálunk, felugrunk a relaxációból vagy előtte, hogy ne kelljen végigvárni a sort a zuhanyzóban, halaszthatatlan telefonunk akadt stb. Meg kell tanulni elengedni a múltat, amint beléptünk a jógaterem ajtaján, behúzni a cipzárat a szánkon (mivel a beszéd óra előtt vagy közben szintén az elme csapongását eredményezi), és nem engedni előreszaladni az elmét addig, amíg be nem fejezzük a gyakorlást.

Ha ebben sikeresek leszünk, akkor minden egyes gyakorlást újnak, frissnek, még mélyebb élménynek fogunk megélni, mint az előzőt. Ha nem sikerül az elménket ott tartani a légzésen, akkor figyelmetlenné válunk, nehezebben fogunk előrehaladni az ászanák elsajátításában, és könnyebben meg is sérülünk. A jógától mindenki leginkább a stresszoldást, a nyugodt elmeállapotot várja, még akkor is, ha gyakorlás közben az ászanára koncentrál. Ezért jövünk jógázni és nem talajtornázni vagy fitnesszezni. De ezt a pluszt csak az kapja meg, aki ténylegesen odafigyel, és kontrollálja az elméjét gyakorlás közben.

Ebben az esetben a lehetetlennek tűnő dolgok is lehetővé válnak, míg a szétszórt elmeállapotban az egyszerűnek tűnő dolgok is nehézzé válnak. A Maharishi Yogi vezette TM-esek tudományos csoportja számos kutatást végzett arra vonatkozólag, hogy mennyivel hatékonyabban képes kihasználni a mentális és agyi kapacitását az az ember, aki meditál, mint az, akinek folyton csapong az elméje. Mivel az elme irányítja az idegrendszert és a testet is, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a fizikai képességeink határai is hihetetlen mértékben kiterjednek, mivel általános esetben csak az elenyésző töredékét vagyunk képesek kihasználni.

Minden a fejben (elmében) dől el, szokták mondani, és a fentiek alapján ezt az elvet többféle módon is alkalmazhatjuk a gyakorlásunk tökéletesítésére. Szóval, engedjük el a múltat, ne aggódjunk a jövő miatt, és legyünk jelen a MOST-ban, az életünk minden pillanatában. Ha ezt gyakoroljuk, akkor a halál sem fog felkészületlenül érni bennünket.